Puzsér pár éve azt írta egy nyilvános blogbejegyzésben a tévésről, hogy „mindannyiunk életét megkeserítő pszichopata”, aki „zavaros körülmények között jut köztévés szerződésekhez”.

Amikor pedig Hajdu emiatt beperelte őt, elégtételt és sérelemdíjat követelve, akkor ezt a kritikus „egy médiapszichopata jogi terrorjának” minősítette.

A tévés szerkesztő-riporter a pereket elvesztette, mert a bíróság szerint csak véleményt fejeztek ki a kétségtelenül éles szavak. Ezután fordult Hajdu az Alkotmánybírósághoz, mondván: ő nem minősül sem közhatalmat gyakorló személynek, sem közszereplő politikusnak, tehát az emberi méltóságát a véleménynyilvánításhoz való alapjoggal összefüggésben az eljárt bíróságok nem korlátozhatták volna. Márpedig szerinte megsértették a méltóságát, itt nem puszta véleménynyilvánítás történt. Ezért alkotmánysértőnek tartja a kérését elutasító ítéleteket.

Az Alkotmánybíróság nem így látta. Itt két közszereplő csapott össze, és ebből a szempontból mindenki az, aki a nyilvános közéleti vitákban jelentős szerepet játszva megjelenik. A Hajdú által készített műsorok „olyan közéleti kérdéseket érintenek, amelyek a társadalomban jelentős véleményformáló hatásúak. E médiatartalmak kritikája és bírálata ezért a közélet alakítására véleményformáló hatással bír.” És bár természetesen közszereplőkre sem lehet bármilyen megalázó, sértő kijelentést tenni, tűréshatáruk magasabb: „a véleménynyilvánítás szabadsága kiterjed egyrészt az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra, függetlenül attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő” – áll az Ab-határozat indoklásában.