Gyorselemzés a részvételi adatokról.
A választási részvétel a 2018-a parlamenti választáson rendkívül magas lesz, valószínűleg a második legmagasabb a rendszerváltás óta. Valamennyi kutatóintézet becslését jóval fölül fogja múlni. Nyilván ennek okát csak az eredmények ismeretében lehet megmondani, de vélhetően két dolog állhat a háttérben: mozgósítás és/vagy kormányellenes indulat.
Az első esetben a kormány vetett be szabad szemmel nem látható eszközöket, és észrevétlenül vitt el százezreket szavazni. Bár ezt sokan feltételezik, ugyanakkor ellentmond neki, hogy a részvételi arány magas a nem kifejezetten fideszes és a kifejezetten nemfideszes helyeken: például Budapesten, a főváros agglomerációjában, Békéscsabán, Hevesben, a legutóbb ellenzék által elhódított Veszprémben.
A másik lehetőség, hogy a hamu alatt izzó parázs csap át a NER-t elborító tűzvészbe. Hódmezővásárhely mutatja: ez nem lehetetlen. Amennyiben Vásárhelyből indulunk ki, akkor lehet látni, hogy mi az esélye az egyik, illetve a másik lehetőségnek. A Fidesz által évtizedek óta vasmarokkal irányított városban, totális mozgósítással sikerült elvinni a Fidesz 2014-es bázisát. Amennyiben ezt országosan kivetítjük, és eltekintünk attól, hogy a dél-alföldi településen picit nagyobb a Fidesz támogatottsága, mint országosan, és nagyvonalúan tíz százalékot – a részvétel miatt – hozzáteszünk, úgy még mindig darabra csak a 2014-es eredmény van meg. Ahhoz, hogy Fidesz-KDNP százalékos arányban elérje a négy évvel ezelőtti szintet, ahhoz plusz 250 ezer szavazóra van szüksége. Ennek jelei eddig nem látszottak.
Amennyiben viszont az ellenzéket gyarapítja a most az urnáknál megjelenő 600 ezer ember, úgy az a kérdés, hogy ez melyik erőnél jelenik meg. A baloldalnak jó hír lehet, hogy Budapesten kiugróan sokan vettek részt a választáson, viszont, ha az utolsó pillanatban az esélyeshez húzás lett a döntő szempont, úgy az jobbikos áttörést föltételez.
Van még egy további, ezúttal már nagyon valószínűsíthető oka a választók nagy aktivitásának. Magyarországon húsz év után megjelent a többpártrendszer. Nem a befagyott politikai tömbök állóháborúja és nem is a centrális erőtér mozdulatlansága volt meghatározó. Ezúttal azok is találhattak pártot, akik nem kényszerből, a legkisebb rosszra akartak voksolni.
