Tányércsapkodás és artikulálatlan részegdisznózás szűrődik ki az ellenzék tárgyalásáról, be meg nem hallatszik semmi. Hódmezővásárhely is eltűnt a térképről. Pár nap levegőzés után visszatért a vaksi, szolipszista korlátoltság: a pártérdek minden előtt. Sőt, még az se, csak a bénult döntésképtelenség, az egymásba kapaszkodás, utolsó melegedés az akolban.

Senkik vagyunk, senkik leszünk

Vegyük előre a nevetséges kis fiszfasz pártokat. Nem kell már udvariaskodni, ők sem teszik egymással, a választókkal meg pláne. Ide tartozik a Momentum, az Együtt és az LMP. Bokros Lajos még ide is kevés.

Ezeknek a pártoknak nulla esélyük van egyéni mandátumot nyerni, nincs széles e hazában olyan körzet, ahol labdába rúghatnának. Tehát minden egyes képviselőjelöltjük a probléma része, nem a megoldásé. Egyikükre sincs szükség.

Vannak közöttük olyan tehetséges emberek, akiknek a munkáját lehetne használni a felszabadulás után. Csapatonként egy-kettő, talán három is megérdemelné, hogy az amúgy alulbútorozott MSZP-DK előre engedje őket, sőt akár a Jobbik is. A többi most is tudja, hogy nem fog bekerülni a parlamentbe, a megszerzett szavazatai pedig kárba vesznek, és akadályozzák a kormányváltást. És ez a helyzet a listájukkal is. Nem lesz Momentum-frakció, sem Együtt, és nem látom be azt sem, mi értelme lenne az LMP-re szavazni. Mert akkor majd ott ülnek a parlamentben, és havonta egyszer Kövér László felolvassa, amit a zsebébe csúsztattak? Ha kedve tartja?

Meg lehet érteni őket is, emberileg. Bizonyára hisznek abban, hogy a párt, amelyet építettek, fontos és különleges dolog, amit nem szabad feladni. Hosszan tudják ecsetelni, miben különbek ők, mint az egyébként kilencven százalékban ugyanazt képviselő többi. Van nekik saját szabadpiac-értelmezésük, meg pontosításaik a finn oktatási modellhez képest. Na és arcok, akik persze alkalmasabbak és hitelesebbek, mint a másik mosópor.

De hát ki nem szarja ezt le rajtuk kívül? És kit érdekel, hogy a laposra taposott, lábhoz parancsolt, alig látható ellenzékben ki mit motyog, ha az arc megint Németh Szilárdé lesz, a hang Bayer Zsolté, a kéz pedig Tiborczé?

Ti mind egyéniségek vagytok. De a különbözőségetek ma irreleváns. Fizikusnyelven: elhanyagolható. Két tömeg tart egymás felé, és az fog győzni, amelyik nagyobb. Tény, hogy ez nem fair meccs. Ha ez a tömeg bizonyul nagyobbnak, akkor majd lehet állítani a gravitációs erőkön. Most viszont csattanás jön. A hiteletek és az értékeitek egyetlen funkciót tölthetnek be hasznosan: támogathatják azokat, akiknek van esélyük győzni. Ezt tette Karácsony Gergely, pedig sok kedve nem volt hozzá. Nyilván nem esett jól feladni a hübriszt, a kényelmes tudatot, hogy „okosabb vagyok, mint egy szoci”. De talán nagyobb súlya volt annak a gondolatnak, hogy „mire megyek az okosságommal nélkülük”.

Jaj persze, a töredékszavazatok meg az állami támogatás, azok nagyon fontos dolgok, viszont végképp nem izgatják a szavazót. Nemcsak azért, mert ők nem ebből élnek, és kábé kétszázezer ember tud egyáltalán ezekről a dolgokról, hanem mert ha úgy is van – nem arról szól a mérkőzés, hogy ezt a kottát összetépjük? Mennyire nevetséges az az ellenzék, amelyik Orbán egérlabirintusában pattog a sajtdarabkáért ahelyett, hogy ráborítaná az asztalt?

Ezek a saját szuverenitásukba beleszerelmesedett pártocskák pont ugyanazt a szerepet töltik be, mint a kamupártok. Csak károsabbak, mert több sikerrel hitetik el, hogy van a létezésüknek értelme.

Szövetség a nemzetért

Máris túl sokat foglalkoztunk velük, de nem értelmetlenül. A választás lényege szempontjából éppilyen fölösleges kötekedés az, ami a Jobbik és az MSZP-DK között zajlik.

Mindkét párt az elmúlással néz szembe. A szocialistákat belülről falja fel a Fidesz. Már most úgy ülnek egymással szemben, csőre töltött fegyverrel, mint Carpenter horrorjában a túlélők, akik nem tudhatják, melyikük az alakváltó idegen. A Jobbikkal ez kevésbé sikerült, de azt már ők is értik, hogy az esélyessé nőtt kihívót Orbán akár törvénytelen eszközökkel is le fogja verni. Ehhez rendelkezésére áll titkosszolgálat, pártsajtó és az összes hatóság az NVB-től a NAV-on át az alvilágig. Gátlásai pedig nincsenek.

Senki nem vár pártegyesülést, közös listát, vagy akár nyílt, hivatalos visszalépéseket, pláne, hogy utóbbiak – Orbán utolsó pitiáner szemétkedése nyomán – az országos listát sodornák veszélybe. Enélkül is ki lehet nyilvánítani az ideiglenes szövetséget. Elég egy közös nyilatkozat. Nagyjából így nézne ki:

Ezt nyugodtan aláírhatja a Jobbiktól a DK-ig mindenki, és pont elég célkitűzés a belátható jövőre. Nincs szó arról, hogy együtt kell megcsinálni. Csak annak a felvállalása, amiben mindenki egyetért. És ezek kellően fajsúlyos dolgok ahhoz, hogy a többi vitát félretegyük egy napra. Helyben pedig nem nehéz egyértelműsíteni, hogy kire kell szavazni – hátra lehet lépni pecsétes igazolás nélkül is.

Nyilván van ellenszenv – olykor látványos, sőt hisztérikus – a Jobbik és a baloldali ellenzék között. Közvélemény-kutatásokkal nem foglalkozom, mert terrorizált országban semmi értelmük. De világos, hogy ha az egyik csoport azon nő fel, hogy a komcsik vizitdíjjal lőtték ki a magyarok szemét, a másik meg azon, hogy Vona Gábor egyenlő Adolf Hitler, akkor nem lesz tökéletes az összhang.

Ám ezek az ellentétek sem teszik zárójelbe a legfontosabbat: Orbán leváltását. Mert mi a Jobbik baja a baloldallal? A kommunista örökség? Hiszen a Fidesz azt építi fel újra, míg az MSZP-ből eltűnt már minden veterán komcsi. Biszku Béla meghalt, Rogán Antal él és virul. Vagy talán a vizitdíj? Bárki szívesen befizetné ma már az ezerszeresét, csak ne kelljen belehalni egy rutinműtétbe. Netalán az a példátlan eset, hogy Gyurcsány hazudott, és ez kiderült? És most mi folyik minden nap, reggel, éjjel és este?

És mi a szocik kifogása a Jobbik ellen? Hogy egy diktatórikus eszme kiszolgálóiként indultak, és a múltjukat erőszak, szabadságellenesség és oroszbarátság pettyezi? Komoly felvetések, de ha valaki nem beszélhet kutyáról és szalonnáról, az pont az MSZP. Az alternatíva pedig az a kormány, amelynek ez nem a múltja, hanem a jelene, és jövőként sem kínál mást.

Mindkettőjük tudja, honnan jött, és van gyakorlatuk a megbocsátásban, hiszen saját maguknak megbocsátottak mindent. Kis lépés az emberiségnek, hogy ezt kiterjesszék a többiekre. Egyben meghaladják azt a fullasztó világot, amiben élünk: ahol csak a párt számít, és a kívülállókkal szóba állni is bűn.

Egyikük sem fog egyébként teljhatalmat szerezni. Sem Gyurcsány, sem Vona, legkevésbé Karácsony Gergely. Sűrű, bozontos kompromisszumok között, és szoros ellenőrzés mellett fognak dolgozni. És közben kihajolnak az ablakon, és megkérdeznek minket, hogy egyetértünk-e. Akármilyen színű lesz, Magyarország új kormánya nem engedheti meg magának, hogy leszarja a többséget.

A mostani viszont igen. Ezért kell leváltani. Nem bárkire, hanem mindenki másra.