A Fideszben állítólag utasításba adták: képviselő, képviselőjelölt nem sorosozhat! De tök mindegy, mit mondtak. Ha szerda reggel valaki végigment a városon, csupa sorosos, kerítéses, ellenzéki listavezetős óriásplakátot látott. Mert nem gondolják komolyan a tiltást. Ha úgy lenne, három nappal Hódmezővásárhely után már nem látnánk ezeket a plakátokat: amikor a kormány hergelni akart, jóformán órák alatt kerültek ki a brüsszeles, Soros György-ös, menekültes plakátok. Most nem. Miként szerdán máris jött az újabb migránsozó videó, nem állították le a héten már egy jót sorosozó Budai Gyulát sem, sőt kiküldték Szijjártót is, vesse rá magát az ENSZ-re, hirdessen újabb lejárató kampányt.

A Fidesz ugyanis nem bánt meg semmit, nem lát be semmit. A sorosozást nem azért állítják le – ha megteszik –, mert rájöttek, hogy ez nem más, mint károgás, hanem félnek. Megrémültek Hódmezővásárhelytől, bevillant 2002 és a bukás. És tudják, hogy ez a bukás nem ugyanaz a bukás lenne, mint 16 éve.

Akkor elvesztették a hatalmat. Kínos volt, és nyilván fölöttébb bosszantó. Most azonban elveszíthetnének mindent. Nemcsak kormányzati pozíciót, autót, kiváltságot, hanem tényleg minden. Összeharácsolt vagyont, befolyást, talán még szabadságot is. Ők is, akik ott ülnek a hatalomban, de talán még olyanok is, akiket csak sejtünk, hogy részesek – lopásban és osztozkodásban egyaránt. És fenyegetett lehet stróman, barát, de akár feleség, gyerek, vej is. Most már ez a tét. Ezért rettegnek.

És pont azért kell bukniuk, vagy – ha reálisan nézzük – legalább akkorát bukniuk, hogy teljhatalmuk megtörjön, mert félnek. Mert nemcsak nem bánnak meg semmit, de nem is felejtenek. Nem feledik sem ezt az érzést, sem azokat, akik miatt most így vannak.

Változtatnak a kommunikáción? Sikerekről beszélnek, ígérnek? Összeszorított foggal teszik, közben várnak, remélnek. Mozgósítják a zsoldosokat, vonuljanak, mutassanak tömeget, játsszák el a bűnbánót a tévében, legyenek ők a szelep, amelyen a hirtelen eszmélő, az átverést és a hazugságot felismerni kezdő fideszes szavazó levezetheti a gőzt. Nyolc évig dobták oda nekik a koncot, most nyeljék le, hogy azt kell szidniuk, amiért eddig habzó szájjal verték magukat. Most ez a feladat, és ez nekik is érdekük: ha nem győznek, vagy nem győznek eléggé, nem lesz se pezsgő, se pogácsa.

De ha győznek... Ha megint nagyon győznek, akkor lesz minden. Lesz pénz, és lesz a mostani meghasonlást feledtető elégtétel. Visszavágás mindazért, amit most kapnak, és odavágás azért, hogy többé ne tegyék ezt velük. Hódmezővásárhely megszívja? Alighanem, és ettől még Lázár sem lesz képes megvédeni, ha akarná, mert most ő is oka a szorongásnak. De ez csak a kezdet. Az autokrata vezetők lélektankönyvének iskolapéldája ez: a mosolygó vezér túlél és leszámol. És már a látszatra sem ad.

Hódmezővásárhely csak egyike a bűnösöknek. Célkeresztbe kerülhet mindenki más is, aki most kiáll a sorból, meg az is, aki sosem állt be oda. Mindenki, aki csak kiejti a száján például a nevet, hogy Elios. Mert az Elios a Fidesz Bős-Nagymarosa lehet: az ügy, amely kiveri a biztosítékot valahol, majd a híre és hatása terjedni kezd, és mind több helyen döbbennek rá, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Hogy sötétben tartották őket – a szó legszorosabb, illetve átvitt értelmében is. Ez az, amit Orbánék nem akarnak még egyszer átélni: nemcsak a bukást, de a lebukást sem.

És igen, itt a kérdés, hogy mi lesz, ha nem győznek. Mi lesz Magyarországgal, ha MSZP-nek, Párbeszédnek, DK-nak, Jobbiknak és ki tudja, még kinek kell együtt kormányt alakítania? Mi lenne? Az Antall-kormányról mindenki tudta az első pillanattól fogva, hogy bukni fog. A csoda az volt, hogy kihúzta négy évig. És tény az is, hogy utána jött az MSZP. Visszajött, mondhatjuk, de – minden ellenszenvet félretéve – az az MSZP már nem ugyanaz volt, mint 1990-ben, és pláne nem az, ami előtte.

Ha a Fidesz április 8-án veszít, abszurdnak tűnő koalíciót hoz össze a kényszer. Egy olyat, amely hosszabb távon aligha lenne képes vezetni az országot. Csakhogy ezt az országot e pillanatban előbb kell megmenteni, és utána vezetni. Ez pedig beleférhet. Lerombolni a rendszert, szétbombázni klientúrát, meggátolni legfőbb ügyész, médiatanácsi vezető, bírói hatóság vezetője újbóli bebetonozását kilenc évre, közös érdeke lehet Jobbiknak, MSZP, mindenkinek. Csakúgy, mint a mostani szereplők felelősségre vonása.

Aztán akár meg is lehet bukni, össze lehet veszni, belefér előrehozott választás, és még akár vereség is. A NER ugyanis nem tér vissza. A NER ugyanis Orbán Viktor, és távolról sem biztos, hogy ha ő innen, ahol most tartunk, veszít, egyben tudja tartani a konstrukcióját. Vagy a konstrukciója nem tartja meg őt, mert nem akar vele együtt zuhanni. Ez a gyűlölet és a harácsolás szövetsége. Ha csak egyik nem működik, az egész nem működik.

Egyszóval, nem valószínű a kormányváltás április 8-án, de bizonyisten, kívánatos lenne. Feltétlenül az.