A váci püspök rendszeresen szerepel a mainstream médiában, tévékben szólal meg, interjúkat ad. Van véleménye, amelyet – ha mgkérdezik – el is mond. De személyes életéről keveset tudni. Pedig - például - kitelepített gyerekként megtanult dohányt fűzni és szőrén ülte meg a lovat.

Talán éppen azért hívták meg őt a Nem Adom Fel Kávézóba, hogy hallgatósága jobban megismerhesse őt. (Budapest első, fogyatékossággal élő emberek által alapított kávézóját és éttermét két évvel ezelőtti cikkünkben mutattuk be.) Hosszan beszélt a papság előtti időkről, Budapest ostromáról, a kitelepítésükről, pályája indulásáról. De szót ejtett a menekültválságról és a papok templomi politizálásáról is.

Mindenem megvolt ahhoz, hogy egy polgári család gyerekeként nőjek fel

– kezdte. Értelmiségi családba született 1943-ban, apja mérnök volt a Ganz-gyárban, anyja pedagógus. Budapest ostromának utolsó napján, február 11-én azonban málenkij robot közben meghalt az apja, lakásukat is bombatalálat érte, anyjával egyik rokontól mentek a másikig, hátha befogadja őket valaki. Végül az egyik nagynéninél húzták meg magukat, akkor újra úgy tűnt, minden rendben. De amikor Beer másodikos volt, egyik nap megjelent a házuk előtt egy teherautó, menniük kellett, majd a plató után egy marhavagonban találták magukat. Kitelepítették őket egy szabolcsi faluba.

Én ezt úgy fogom fel, hogy az Úristen olyan élményt adott, ami megakadályozta, hogy elkényeztetett pesti gyerek legyen belőlem.

Együttérző családként emlékezik azokra, akikkel együtt kellett élniük Szabolcsban, náluk tanult meg aratni, markot szedni és dohányt fűzni. Később a zebegényi nagymamájához került, onnan járt Vácra tanulni. Az érettségi után teológiát tanult, 1966-ban szentelték pappá. 2000-ben segédpüspök lett. Tizenöt évvel ezelőtt pedig váci megyés püspök. Innen megy nyugdíjba idén májusban. Hivatásáról, a papi szolgálatról azt mondta, kapóra jött neki Ferenc pápa, mert a Szentatya sok tekintetben ugyanúgy gondolkodik a világról, mint ő. A pápa korábban azt mondta, nem akar steril egyházban élni, ahol minden tisztára van mosva és minden fényes, ő olyan egyházat szeretne, ahol el lehet esni és ahol bemocskolhatja magát az ember – ezt Beer is így látja.

Reviczky Zsolt

“Ezt a sorsközösséget vállalni kell” – mondta, bár hozzátette, tudja, hogy ennek vannak kockázatai. A püspök soha senkit nem provokált, de volt, hogy konfliktusos helyzetbe került és érték rossz élmények, de olyankor mindig Arany János Epilógusa jutott az eszébe: "Nem pöröltem, - / Félreálltam, letöröltem."

Püspöki jelmondatát is ennek fényében választotta ki: “Rendületlenül a hitben”. Azt a mai napig nem tudja megindokolni, miért erre esett a választása, de amikor megtudta, hogy püspök lesz, ez ugrott be neki először. Úgy véli, a a hit erőt ad a reménytelenségben, segít küzdeni a sátáni erőkkel szemben. Ahogy Pál apostolnak a kolosszeieknek írt levél első fejezetében áll: “Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől, amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, és én, Pál is ennek a szolgája lettem."

Arról, hogy megtapasztalta-e valaha a sátáni erőket, azt mondta Beer, hogy az isteni gondviselést egyértelműen, de “valahol mellette mindig felbukkan élményeimben, találkozásaimban a rossznak a jelenléte is.” Teológusi éveiben is mindig az érdekelte, miért engedi a gonoszt az Úr. “Borzasztó dolog elrontani, ami szép.” A püspök őriz egy meghatározó gyermekkori emléket is ezzel kapcsolatban. Nem tudja, hány éves lehetett, de egyik éjszaka arra ébredt, hogy egyedül van, anyja sehol. “Akkor féltem, erre azóta emlékszem.” De ezt leszámítva nem tud félelemérzetet felidézni magában, inkább fájdalom van benne, amikor az emberi gonoszsággal találkozik. “A békét nem lehet erőszakkal elérni, micsoda hazug ez a világ.”

Reviczky Zsolt

Saját erős hitével kapcsolatban úgy fogalmazott, “anyai nagyanyám egy nagyon erős, törékeny kisasszony volt.” De ugyanezt gondolja anyjáról is, hiszen míg ő nyolc évesen nem fogta fel a kitelepítés tragédiáját – “nem szégyellem, nekem tetszett a dolog, szőrén ülhettem a lovat” –, addig anyjának és nagynénjének komoly megpróbáltatás lehetett ez.

Azzal együtt azonban, hogy Beer a hit embere, vannak ateista ismerősei is, akikkel jól megértik egymást. Szerinte ugyanis a hit nem tanulás kérdése, hanem ajándék, ahogy egy orvos barátja fogalmazott, hinni mázli. A püspök szerint a titok egyik nyitja, hogy egyszerre kell belső bizonyossággal és mások felé mutató nyitottsággal rendelkezni. “Nagy hiba ma, hogy egysíkúan gondolkodunk és csak egyetlen választ tudunk elfogadni.”

Szóba került Beer közéleti tevékenysége is, ami valójában ugyanúgy egyházi, csak a világi médiumok is fel szokták kapni. 2014-ben például körlevelet írt a cigányság helyzetéről.

“A cigányság nyomorúságos helyzetének megoldásában egyházunknak sajátos felelőssége van. (…) Amikor az egyházban keresztény testvérként ismerünk rájuk, csak akkor nevezhetjük magunkat is valóban kereszténynek. A mai európai társadalomban a cigánysággal szemben tanúsított magatartásunk egyfajta kontrolljelzése hitünk mélységének és őszinteségének” – állt akkori levelében. Belső indíttatás vezérelte a sorok megfogalmazásakor, úgy érezte, meg kell szólalnia az ügyben, tennie kell a cigányságért, mert fájó volt látnia, hogy hívő emberek hogyan viszonyulnak a cigánysághoz. Sok pap is azt mondta neki, nem olvassa fel körlevelét, mert Beer a levélben felteszi a kérdést, a hívek el tudnák-e fogadni azt, ha a templomban egy roma ember ülne melléjük. De a püspöknek akkor is, azóta is az a legfontosabb kérdés, hogy a templomba járók

hívők vagy csak vallásosak?

Reviczky Zsolt

Többször szólt már a 2015-ben kezdődött menekültválságról is, ebben a témában is egyetért Ferenc pápával, a XXI. századi népvándorlásnak itthon csak a felszínét kapargatjuk, újévi körlevelében a pápa is kiemelte, hogy 250 millió ember van úton, közülük csak 20 millióan menekülnek háborúk miatt.

A déli határra húzott kerítéssel meglátása szerint a kormány kegyelmi időt kapott arra, hogy felkészüljön a menekültválságra, de “eltelt két év és a felkészülésből semmi sem lett.” Szerinte mára eljutottunk odáig, hogy hívő emberként el kell gondolkodni azon, hogy “az emberség felülírja a nemzetbiztonságot.” Úgy látja, a menekültválság az egész emberiség közös felelőssége, de “nem tudom megmondani, mi lesz ennek a vége.” Hozzátette ugyanakkor:

Józan ésszel elképzelhetetlen, hogy a népvándorlást meg lehessen állítani.

A megoldási kísérletként sokat emlegetett kvótarendszerrel kapcsolatban azt mondta, a keresztény emberek számára az nem valós javaslat. “Nekünk mernünk kell szembenézni azokkal, akikkel szemben állunk.” Jézust hozta példaként, ő is mindig azonosult az emberekkel – éheztem és ti ennem adtatok, mondja Krisztus a Bibliában –, Beer szerint ezt nem lehet félreérteni.

Végül szólt a templomi politizálásról is, bár amikor egy hódmezővásárhelyi plébános erőteljesen kiállt a Fidesz mellett a közelgő polgármester-választáson és erre sarkallta híveit is, már elmondta véleményét. Megismételte, nagyon veszélyes az egyházra nézve, ha beállnak kampányolni, akármelyik párt mellett tegyék is ezt. “Ehhez nincs jogunk.” Elítélte a vásárhelyi esetet, ugyanis a püspök úgy látja, nem lehet szétválogatni a hozzájuk látogató híveket aszerint, ki kire szavaz. Azonban meglátása szerint szavazásra buzdíthatnak a papok, ezt kötelességük is megtenni.