Rettegj, félj és borzadj – ezt kívánja Orbán Viktor és a propagandagépezet. Teszi ezt puszta kalkulációból: aki (alaptalanul) fél, annak a biztonságérzetét lehet nyújtani (erőfeszítés nélkül). Ezt a stratégiát elemezte a csütörtökön megjelenő HVG-ben Dobszay János és Riba István.
„Soros György nyílt támadást intézett Magyarország ellen. Kiépített ügynökszervezet-hálózat és szinte korlátlan anyagi erőforrás áll a rendelkezésére” – írta összeesküvés-elméleteket idézően Orbán Viktor miniszterelnök január elejei adománykérő levelében. Hiányzik még a történetből az ürgebőr, így Tuschinger, azaz Habony elvtárs egyelőre félmunkát végzett; ha az meglesz, akkor a békaemberek már előbányászhatják az ország elveszejtéséről szóló Soros-tervet a megáradt Dunából.
Hogyan juthatott ilyen mélyre a közélet, hogy ezek a tényleg csak A tanú című film szintjén értékelhető primitív üzenetek használhatóak – méghozzá sikeresen – a politika szférájában? Miért gondolja Orbán Viktor eredményre vezetőnek az így megfogalmazott kampányszlogeneket, amelyekkel akár kétharmaddal is nyerhet a választásokon, mint ahogy ezt a közvélemény-kutatások egyértelműen jelzik?
Orbán mindenekelőtt azt ismerte fel, hogy a magyar emberek számára a biztonságérzet a legfontosabb. Ezért hangsúlyozza szinte minden beszédében, hogy az általa vezetett kormány mindenféleképpen garantálja a biztonságot. Azért azonban, hogy úton-útfélen erre hivatkozhasson, az emberekben meglévő félelmeket nemhogy enyhíteni próbálja, hanem inkább növeli. Ahogyan közelednek a választások, egyre abszurdabb mértékben, ennek köszönhetően álltak például a páncélozott TEK-járművek a karácsonyi vásáron.
Az e heti HVG a félelemkeltés eszközeit veszi számba.