Tízszázalékos reálbér-növekedés mellett nagyon bénának kell lennie a kormánynak, hogy elbukja a választást, de a jövőre nézve van pár jelentős kockázat – mondja Zsiday Viktor befektetési szakember. Például, hogy milyen állapotban érkezünk a gazdasági fellendülés végéhez, mihez kezd majd a csúcson lévő 10-50 szereplő, ha elapad az uniós pénz, mi lesz a nekik adott, egyre duzzadó hitelekkel. Interjú.
- A kormány azt hiszi, megtalálta az örök sikerre vivő utat, közben nem érzékeli, hogy strukturális változtatásokat nem tudott elérni
- Még tart a száguldás, de a végén megszorításra kényszerülhetünk
- A stadionok árából minden általános iskolai osztályban taníthatna anyanyelvi tanár
- Van alapja annak, hogy a kormány megpróbál tőkésosztályt képezni Magyarországon, a végrehajtás módja viszont a legtöbb ember számára elfogadhatatlan
- Idővel az lesz a kérdés, ha már nem lesz elég uniós pénz, amiből táplálkozhat a csúcson lévő 10-50 szereplő, akkor elindulnak-e az orosz–ukrán vonalon, rámozdulva más szereplők vagyonára
hvg.hu: Ki lehet mondani, hogy jobban élünk, mint négy éve?
Zsiday Viktor: Egyértelműen. A lakosság nagyobb része jobban él, mint négy éve. Szép lassan a devizahitelek is elmorzsolódnak, a bérek több szektorban jelentősen nőnek. Egy barátom mondta, hogy ha 10 százalékkal nőnek a reálbérek, egy kormányzatnak nagyon bénának kell lennie, hogy elbukja a választást.
hvg.hu: Nem is úgy áll most a széna.
Zs. V.: Nem. A kormány csodálatos helyzetben van, jön az uniós pénz, a bérnövekedés miatt nő a fogyasztás, ez élénkíti a gazdaságot, tehát a világon semmit nem kell csinálniuk.
hvg.hu: Csak hátradőlni és sorosozni.
Zs. V.: Igen, egyébként minden jó. Az embereknek van elég pénzük, kicsit tudnak gyarapodni és van valaki, aki megvédi őket.
hvg.hu: 2015 októberében azt mondta, most mindenki boldog, mert fújja a hajunkat a szél, pedig csak egy összetákolt Trabantban ülünk, amely megy lefele a lejtőn. Váltottunk azóta valamit? Kocsit, lejtőt?
Zs. V.: Nem. Magyarország továbbra is azon az úton megy előre, amin már sok fejlődő, latin-amerikai ország végigment: egy nagy összeomlás után van lehetőség valamilyen élénkítésre. Ez nálunk az uniós pénz volt. A kormány azt gondolja, megtalálta az utat, ami örök sikerre visz, közben nem érzékeli azt, hogy alapvetően nagy, strukturális változást nem tudott elérni. A gazdaságnak két komoly hátszele van, az uniós pénzek és a lakossági fogyasztás, amely utóbbi az EU-s bérkonvergenciából ered. Fontos látni, a fejlett országokban az elmúlt 40 évben most a legalacsonyabb a munkanélküliség, óriási a munkaerőhiány, egy komolyabb bérkövetelés esetén a német vagy francia cég már nem fenyegetőzhet azzal, keletebbre viszi a termelést, mert nem tudja megtenni. A következő 2-3 évben bőven lesz 10 százalékos béremelkedés a régióban, ettől nő a fogyasztás. Ezért – hacsak nem csapódik be egy aszteroida, vagy omlik össze Kína vagy India – a következő két-három évben növekszik a gazdaság. Látjuk viszont, miért fog véget érni a kedvező időszak: előbb-utóbb termelékenységnövekedés nélkül nem lesz fenntartható a bérnövekedés. 2-3 évig még belefér, hogy sokkal jobban nőnek a bérek, mint a termelékenység, aztán a vállalatok profitja elfogy.
hvg.hu: Már most is mondják egyesek, hogy sok lesz a béremelés.
Zs. V.: Mondják, de azért még bőven van tere ennek. Ha a következő 2-3 évben 20-30 százalékkal nőnek a bérek, a termelékenység viszont csak 1-2 százalékkal, azt még el fogják tudni viselni a vállalatok, ugyanis 2007–14 között keletkezett egy puffer, amikor minden cég nagyon megszorította a nadrágszíjat.
hvg.hu: De mi lesz a lejtő végén? Becsapódunk a betonfalba?
Zs. V.: Ez attól függ, milyen politikával érkezünk meg oda. Egy ilyen gazdasági fellendülés alatt már rég nullszaldósnak kellene lennie a teljes költségvetésnek, az állam összehúzhatná magát, kisebbnek kellene lennie a hiánynak. Ezzel fel lehetne készülni a kedvezőtlenebb időszakra, volna miből élénkíteni a gazdaságot, simítani a folyamatokat, amikor eljön az elkerülhetetlen lassulás/recesszió. Ha folytatódik a jelenlegi gazdaságpolitika, a fellendülés végén, emelkedő kamatok mellett könnyen ott állhat a kormány 3-5 százalékos költségvetési hiánnyal, egyre drágábban finanszírozható államadóssággal, lassuló gazdasággal és csökkenő adóbevételekkel, ami miatt – ha el akarja kerülni a túlzott deficiteljárást – megszorításokra kényszerülünk majd. Ez történt 2008–2009-ben is: nagyon rossz pillanatban kellett monetáris és fiskális megszorítást végrehajtani.
hvg.hu: De nem biztos, hogy a kormány megszorít majd, az Orbán-kormány inkább bankadót vetett ki, a multikat adóztatta. Ott lehet még mit fogni?
Zs. V.: El lehet venni a vállalatoktól pénzt, de az én értelmezésemben ez ugyanolyan megszorítás, emiatt ugyanis elküldhetik a dolgozóik egy részét. A kamatemelést is el lehet kerülni, ha hagyják elszállni a forintot. De az biztos, a feszültséget valahol le kell majd vezetni. Lehet recesszió vagy stagfláció – ami magas áremelkedés, alig növekvő, vagy csökkenő gazdasággal és magas munkanélküliséggel –, más kimenetet jelenleg nem látok. Nyilván még nagy kérdés, hogy a következő ciklusban mi lesz az EU-s pénzekkel, mennyi lesz a visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatás.
hvg.hu: Vita van arról, mennyi hatása van az uniós pénznek a magyar gazdaságra, a kormány szerint nem sok, elemzők viszont azt mondják, több százalékot hozzátesz. Ön szerint mennyit tesz hozzá, és ha jelentősen csökken a pénz, mekkora reccsenés lesz?
Zs. V.: Szerintem a strukturális növekedés potenciálja 0 és 1 százalék között van, az uniós pénz és a bérnövekedésből adódó fogyasztásbővülés nélkül valószínűleg erre a szintre állna be a gazdaság. 2010 és 2017 között összesen kb. 16-17%-kal nőtt a hazai gazdaság, úgy, hogy nettó módon legalább a GDP 25%-nak megfelelő támogatást kaptunk. Lehet vitatkozni a pontos értékeken, de ebből a két számból én azt látom, hogy a támogatások nélkül igen csekély növekedés lenne.
hvg.hu: Orbán Viktor a szeptemberi frakcióülésen azt mondta, ha a kormány a helyén maradhat, akkor 13 év múlva Magyarország lehet a régió húzóországa. Ez elrugaszkodott?
Zs. V.: Ennek sajnos semmi alapját nem látom – bár nagyon örülnék, ha a miniszterelnöknek igaza lenne. Az elmúlt 10 év adatai alapján Magyarország a régión belül lemarad, nem mutat sem az innováció, sem a beruházások, sem az oktatás irányából arra, hogy Magyarország a régió éllovasává válhatna. El fogunk lébecolni, maradunk ebben a félázsiai posványban.
hvg.hu: A romló versenyképességért milyen arányban tehető felelőssé az állam, illetve a cégek?
Zs. V.: Mindkettőnek van rá hatása. A cégek akkor fejlesztenek bátran, ha látják, hogy a következő pár évben milyen lesz a gazdasági környezet. A foglyul ejtett államban nagyon nehéz bátran innovatívnak lenni, mert nem tudom, hogy az én innovációm eredményét le tudom-e aratni, vagy más fogja. A beruházások aránya évek óta nagyon alacsony, valószínűleg nem véletlenül.
hvg.hu: Hány stadiont bír el az ország?
Zs. V.: Ez makrogazdaságilag nem értelmezhető. A gyerekeimmel egyébként múltkor kiszámoltuk, hogy a stadionok árából minden általános iskola minden osztályába lehetne hozatni anyanyelvi angoltanárt, akik heti két órában taníthatnák a gyerekeket. Önmagában ez óriási változást hozhatna a hazai humánerőforrás fejlettségében.
hvg.hu: Meddig mutogathat vissza a kormány az elmúltnyolcévre?
Zs. V.: Bármeddig, a papír mindent elbír.
hvg.hu: De alappal?
Zs. V.: Valójában szerintem 2015-16 óta már nem lehet azt mondani, hogy ez a múltnak az öröksége. Persze a devizahitelekre még 10 év múlva is lehet mutogatni, de szerepük egyre csekélyebb.
hvg.hu: Amiatt is bírálják a kormányt, hogy oktatásra meg egészségügyre az uniós átlag alatt költ. Mennyire reális elvárni, hogy elérjük az uniós átlagot?
Zs. V.: A régiós átlagnál is kevesebb megy oktatásra és egészségügyre, miközben az állam a saját működésére sokkal többet költ. Azt lehetne átcsoportosítani. Gyurcsány óta minden kormány megígérte a közszféra karcsúsítását, a saját költségek csökkentését. Ezt most, a nagy munkaerőhiány idején meg lehetne és meg is kell csinálni.
hvg.hu: Mi volt a kormány legjobb ötlete az elmúlt 7 évben?
Zs. V.: Végrehajtottak egy makrogazdasági stabilizációt. 2011-ben még költekezéssel akarták beindítani a gazdaságot, de a görög válság kapcsán kiderült, ez nem járható út, ezért szigorúan 3 százalék alatt tartották a hiányt, ami adott egy stabilitást. Jobb lett az adóstruktúra, javult az adóbeszedés minősége, csökkent az áfacsalás. Egyetértek azzal is, hogy inkább a fogyasztási jellegű adóra helyezik a hangsúlyt.
hvg.hu: Ezt szokták szegényellenesnek nevezni.
Zs. V.: Meg lehet ezt jól is csinálni, például egy bizonyos jövedelemszintig jelentősen csökkentik a járulékokat, így nettóban a szegényebbek többet kerestek volna, és a vállalkozásokban is inkább bejelentik a félig feketén foglalkoztatott dolgozókat.
hvg.hu: Mi az, amiért Orbán a hibás?
Zs. V.: Volt egy rendszerváltásszerűség, „fülkeforradalom”, ami után kialakult egy új államstruktúra, amit nevezhetünk foglyul ejtett, autoriter vagy illiberális államnak is. Ezt a rendszert ő alkotta, az nézőpont kérdése, hogy ezt köszönjük neki vagy hibáztatjuk érte. Az én véleményem szerint az iránya nem jó.
hvg.hu: Látja, hogy gazdaságpolitikában a kormány honnan hová akar eljutni? Sokszor mondják, hogy csak kapkod, reagál, lukakat tömköd be.
Zs. V.: Látni vélem az intézkedések mögötti struktúrát. Egyrészt ott van az ázsiai modell a fejükben, a termelés és export mindenhatóságával, törekszenek a gazdasági és politikai függetlenségre, az összes külső zsarolhatósági potenciált vagy veszélyforrást megpróbálják leépíteni, csökkenteni akarják az államadósság devizaarányát, valamiféle mindenkitől független, „harmadik utas”, semleges Magyarország van a fejükben. Eközben megpróbálnak saját tőkésosztályt építeni. Az adózás miatt elég gyorsan tud vagyont fölhalmozni, akinek van jövedelme, viszont a kormány politikája nagyon jelentősen növeli a társadalomban a vagyoni különbségeket. Nem szerencsés, ha egy társadalom kettészakad.
hvg.hu: Mindenkinek meg van adva a lehetőség a vagyonosodásra, vagy elég jelentősen a haverokra épül a rendszer?
Zs. V.: Úgy látom, 50-100 millió forintot bárki nyerhet pályázaton, a nagyobb támogatásoknál elég jelentős a politikai beágyazottság. Ha nem haver valaki, 1 milliárd fölött aligha nyer.
hvg.hu: Sokszor vádolják azzal a kormányt, hogy a haverok, vagy a saját, személyes gazdagodását szolgáló döntéseket hoz, ilyen a belgrádi vasútvonal vagy a Paks II. Ez mennyire meghatározó?
Zs. V.: A rendszerváltás után, ha lehetett, bizonyos szereplők mindig is loptak, de most strukturális változás következett be: nem a „lepattanóra” mennek rá a szereplők, hanem sokszor eleve azért születnek törvények, hogy bizonyos emberek, csoportok sokkal előnyösebb helyzetbe kerüljenek. Ez a foglyul ejtett állam szindróma. Erre mondta Lánczi András, hogy ez nem korrupció, hanem a kormány politikájának a lényege.
hvg.hu: Történelmileg normálisnak tekinthető, ha egy rezsim megpróbálja a saját vagyonos rétegét felépíteni?
Zs. V.: Vannak ennek előképei, de nem mindenhol így zajlott. Van alapja annak, hogy a kormány megpróbál tőkésosztályt képezni Magyarországon, a végrehajtás módja viszont szerintem a legtöbb ember számára elfogadhatatlan.
hvg.hu: Mi az oka annak, hogy korrupció nem veri ki a biztosítékot? A 4 milliárdos felcsúti beruházásnál is a 150 millióba kerülő teakonyha akadt be, mert mindenki tudja, az nem kerül annyiba. A milliárdos tétel már felfoghatatlan.
Zs. V.: Részben túl nagy összegről van szó, részben viszont nálunk nem az ukrán jellegű korrupció van, ahol mindenkit le kell fizetni a parkolóőrtől a hivatalnokig. A legtöbb embernél a normális élet szintjén ez nem jelenik meg – a hálapénzt nem is tartják korrupciónak –, a felső szinten meg olyan bonyolult jogi és pénzügyi konstrukciók vannak, hogy az emberek akkor sem tudják értelmezni, ha elmondják nekik. Sem az összeget, sem a lebonyolítás módját. Nem is biztosak abban, hogy korrupcióról van szó. Erre mondom, hogy ügyes.
hvg.hu: Csak a beruházás véletlenül kétszer annyiba kerül a végére.
Zs. V.: Igen. De mondhatnánk sok más példát is, mostanában magántőkealapok, zárt befektetési alapok és tőzsdei cégek mögé kezdenek bebújni, ami a nem hozzáértők számára nagyon nehezen értelmezhető, a végső haszonhúzók pedig gyakorlatilag kideríthetetlenné váltak. Az emberek számára az a korrupció, hogy 100 ezer forintért elintéz valamit, amit amúgy nem tudna, miközben itt arról van szó, hogy kevés ember olyan előnyökhöz jut, ami a többség számára teljesen elérhetetlen.
hvg.hu: Ön átlátja ezeket a folyamatokat?
Zs. V.: Azzal áltatom magam, hogy a nagy részét igen. Gyakran csodálkozással vegyes meghökkenéssel szemlélem a pénzügyi szektor, a tőzsde és az ingatlanpiac környékén zajló folyamatokat.
hvg.hu: Ilyenkor nem megy el a kedve attól, hogy itt éljen? Ha az ember sokat lát, gondolhatja, hogy „Jézus Mária!”…
Zs. V.: Van „Jézus Mária!”-szindróma, de szeretek itt élni. Ha úgy csinálunk, mintha a Balkánon élnénk, akkor ott is fogunk élni. Meg kell próbálni mindenkinek a saját szintjén úgy viselkedni, mintha egy fejlett, szociális piacgazdaságban, egy átlátható országban élne, hátha majd elmozdulunk efelé.
hvg.hu: Mennyire van ettől messze a valóság?
Zs. V.: Eléggé. Nem tudom, hogyan tud kikecmeregni az ország abból, hogy a politika és a gazdaság ilyen szinten összefonódott.
hvg.hu: Minden jel szerint marad az Orbán kormány még 4-8 évig. Milyen társadalom és gazdaságpolitika lesz itt?
Zs. V.: Még jelentősebben szétszakad a társadalom, a csúcson lévő 10-20-50 szereplő pedig olyan nagyra nő, hogy az lesz a kérdés, ha már nem lesz elég uniós pénz, amiből táplálkozhatnak, akkor elindulnak-e az orosz–ukrán vonalon, rámozdulva más szereplők vagyonára azzal, hogy adják el, különben másnap lesz egy törvény.
hvg.hu: Előjelek azért vannak, volt már arra példa, hogy erővel szereztek meg valamit.
Zs. V.: Lehet, de nem ez a jellemző. Lehet, hogy van fenyegetés is, de ha akarnak egy céget, akkor tárgyalnak és kifizetik, mert van rá EU-s forrás meg hitel a magyar tulajdonú bankrendszerből. Pont ebből adódik egyébként az újabb nagy kockázat: félő, hogy a bankrendszer egyre jobban hitelezi majd a baráti köröket, a nagyra nőtt hitelállomány pedig recesszió vagy politikai rendszerváltás esetén rossz hitellé válhat, a tőkét pedig végső soron az állam, vagyis mi fogjuk kipótolni.
