Egy maroknyi cég úgy döntött, menekülteket foglalkoztat. Mit kezd egy sertéshúst vallási okokból nem érintő muszlim munkavállalóval egy éttermi cég? Hogy várható el egy menekülttől a folyamatos munkavégzés ramadán idején? És a mi munkánkat veszik el a menekültek? Miért nem a közmunkásokat vagy ukrán vendégmunkásokat választják a cégek?
Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját, ez volt a 2015-ös migránsellenes kampány egyik üzenete. A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület egy sajtóreggelin mutatta be azokat a cégeket, amelyek mégis úgy döntöttek, migránsokat, helyesebben menekülteket foglalkoztatnak. Nem valamiféle emberbaráti gesztus vezette őket, hanem a gazdasági racionalitás. Mert vannak olyan munkák, amelyeket a magyarok nagyon szívesen átadnak másoknak.
A magyarországi munkaerőhiány egyre súlyosabb probléma. Több ágazatban is vért izzadnak a munkaadók, hogy dolgos kezet találjanak – az állami beruházásokon kiemelten jól szereplő Market Zrt. vezérigazgatója, Scheer Sándor már 3-5 éven belül kínai, vietnami, indonéz és pakisztáni vendégmunkások érkezését vizionálja az építőiparban, amire Lázár János a kormányinfón dühödten kifakadt, Scheer jobban tenné, ha jobban megfizetné a munkásokat, és így találna magyarokat, mint hogy migránsokról és nagyobb profitról álmodozik.
A kormány és Orbán Viktor szerint aki ma Magyarországon dolgozni akar, talál munkát, mégis vannak munkakörök, ahova lasszóval is nehéz dolgozókat fogni. Az Easygate Textile Kft. használtruha-nagykereskedéssel, importtal foglalkozik, és sok-sok kört futott, hogy a ruhák kipakolására, azaz különösebb képesítést nem igénylő fizikai munkára tartós megoldást találjon. Jelenleg két menekültet foglalkoztatnak, magyarokat azért a pénzért, amit kínálnak, nem találtak. Próbálkoztak közmunkásokkal is – erről a foglalkoztatási formáról szólnak a kormányzati ódák. Hát esetükben nem vált be: a közfoglalkoztatottak két óra után feladták, el sem jöttek, nem bírták a fizikai munkát. A kormány nemrég meghirdette, hogy ukrajnai vendégmunkások érkeznek majd enyhíteni a munkaerőhiányt, de a cég vezetői szerint ez sem volt járható út. Ők is sokszor tőlünk nyugatabbra igyekeznek, ráadásul fizetni kellett volna az ideutazást, itt szállást intézni nekik – nem érte meg. És persze a feketemunka is elvisz sok potenciális munkavállalót. Érdemes leszögezni: nem különleges szaktudást igénylő munkáról beszélünk.
A menekültek közül sem mindenki felelt meg, és szó sincs róla, hogy minden egyszerűen és zökkenőmentesen történne velük. Probléma a nyelvtudás, az, hogy sokszor nem vagy alig beszélnek akárcsak angolul is. A Menedék biztosít tolmácsot korlátozott ideig, és igyekszik közvetíteni a menekült és a foglalkoztató cég között (illetve angolul és magyarul is lehet náluk tanulni), de a kommunikáció nem zökkenőmentes. A szervezet most az IOM nevű nemzetközi és kormányok közti menekültsegítő szervezet oldalának magyar aloldalát segíti, amely a tervek szerint Európa-szerte segít a munkaadóknak, munkaerőnek és a segítő szervezeteknek egymásra találni. Az oldal egyelőre tesztfázisban van, és szívesen veszi az érintettek véleményét, ötleteit.
A menekülteknek nyilván bele kell rázódniuk a magyar, európai munkakultúrába, hiszen sokszor olyan országokból érkeznek, ahol a pl. pontosság mást jelent, mint itt. Olyan technikai jellegű dolgokat is meg kell tanulniuk, hogy előre szóljanak, ha szabadságra akarnak menni. És persze vannak speciális kérdések is: hogy dolgoztatható egy muszlim pl. ramadán idején, amikor böjtöl, innia is alig lehet, a munkáltató viszont elvárná tőle, hogy ugyanúgy teljesítsen. Egy menekülteket foglalkoztató cégnek erre is ki kell találnia valamit.
Az Eurest Étteremüzemeltető Kft. is foglalkoztat menekülteket, konyhai előkészítő-kisegítő munkára – ez is kemény munka, voltak, akik kipróbálták, elmentek, de akik maradtak, jók, lelkesek. Itt olyan problémával kellett megküzdeni, hogy egy muszlim nem érinthet sertéshúst, de neki végül a vegetáriánus ételeknél találtak megfelelő munkakört. Ennél a cégnél a menekültek foglalkoztatása előtt érzékenyítő foglalkozásokat tartottak a magyar dolgozóknak, hogy átérezzék, milyen lehet a helyzete egy olyan embernek, aki teljesen más kultúrából érkezik. De olyan, diplomás menekült is dolgozott náluk négy hónapig, aki épp lelkileg mélyponton volt, de a munka hatására kilábalt belőle, és most már a képesítésének megfelelő munkát tud végezni – a mai napig hálás a cégnek.
A cégeknél, gyárakban, közösségekben általában elfogadják egymást az emberek, magyarok és menekültek, a cégvezetők kiemelik, hogy nem tapasztaltak rasszista jellegű atrocitásokat, incidenseket. Aziz, egy ghánai menekült, aki már 2015-től itt él, azt mondja, ha valakitől negatívumokat tapasztal, nem törődik vele, ott hagyja az illetőt, és igyekszik azokkal kommunikálni, oda fordulni, ahol pozitív élmények érik. Ő egyébként Győrben dolgozott, hamar munkát szerzett, mert már a vámosszabadi nyílt menekültszálláson el tudott kezdeni munkát keresni. Most Budapesten él, mert a CEU-n üzleti asszisztensnek tanul.
A kommunikáció létező gond a menekült és magyar munkavállalók között: van, hogy a menekült tud angolul, de a mi gyári munkásaink nem, és nem könnyű elvegyülni, munka után elmenni valahova. De a menekültek általában társaságban mennek el dolgozni, 2-3 ember együtt jelentkezik, legalább egymás között tudnak beszélni. A cégeknél is igyekeznek: meghívják a menekülteket a karácsonyi bulikba, vagy főzni hívják őket, hogy hazájuk gasztronómiájának bemutatásával találjanak kapcsolódási pontot.
Hány emberről is beszélünk? Kováts András, a Menedék igazgatója azt mondja, ma 15-20 ezer ember nyújt be munkavállaláshoz szükséges kérelmet, ami az EU-n kívüli munkavállalóknak kötelező. Ebből csak pár száz ember menekült. És ez a pár tízezres szám vélhetően nőni fog, mert a gazdaságból a becslések szerint 250-300 ezer ember hiányzik. A kormány nyilván megpróbálhat hazacsábítani külföldön dolgozókat különböző módokon, megpróbálhatja mobilizálni az inaktívakat, de nem tűnik megkerülhetőnek a migránsok, bevándorlók csoportja.
