Itthon hvg.hu 2017. november. 12. 09:36

Egyértelmű üzenet a megtámadottaknak, mondja az ítéletről a Kúria által felmentett volt főigazgató

Először nyilatkozott kimerítően a Kúria döntése óta a tolvajt üldöző Katona Andrea, akit végül egyetlen vádpontban sem találtak bűnösnek.

„Reménykedtünk, de nagy harc volt, elképesztően nagy." - mondta a 24.hu-nak a Kúria minapi döntésével felmentett Katona Andrea, aki egy csaknem öt évig tartó persorozat vádlottja volt. Az ügy úgy kezdődött, hogy 2012-ben az őt meglopó motoros tolvajok után eredt. Az üldözés során pedig az egyik tolvaj balesetet szenvedett és meghalt, és egy vétlen sofőr is súlyosan megsérült.
A nagy vihart kavart tragédia óta három határozat született, de mindegyikben másképp értelmezték a jogos védelem kérdését.  Az első- és a másodfokú ítélet után úgy tűnt, ha jogos védelem történt, ha nem, a sofőrt meg kell büntetni, mivel azzal, hogy a tolvajok nyomába eredt, veszélynek tett ki másokat. De a döntő szót kimondó Kúria elsöpört minden korábbi ügyészi és bírói érvet, és felmentette Katona Andreát az összes vádpont alól – ráadásul nem bizonyítottság hiányában, hanem azért, mert úgy ítélte meg, egyáltalán nem követett el bűncselekményt. "Ez az ítélet túlment azon, amiről az eddigiek fényében álmodni mertem. Nem vagyunk hozzászokva, hogy az emberi igazságérzet és a jog ennyire párhuzamosan, tisztán egymás mellett haladjon" - kommentálta a lapnak az ítéletet az Országos Széchényi Könyvtár egykori főigazgatója.
Katona Andrea szerint összehasonlíthatatlan, ahogy korábban, és ahogy most kezelték az ügyét. Kezdve azzal, ami a per előkészítése idején történt. Az iratok akkor a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság elé kerültek. A bíró, akinél a vaskos akta landolt, úgy találta, nem halált okozó közúti veszélyeztetés esete áll fenn, hanem emberölés történt. "Az ember évekig tanul, dolgozik, adót fizet, gyereket nevel, távolról sem ismeri a bűnt, és egyszer csak gyilkost akarnak csinálni belőle” – mondta a 24.hu-nak Katona Andrea. A nőt végül  „csak” halált okozó közúti veszélyeztetés bűntette miatt ültették a vádlottak padjára. "Ott ültem a bíróságon egy olyan ügyben, amelynek két vádlottja van: K. Andrea és társa. Igen, a jog nyelvén én cinkosa voltam annak az embernek, aki meglopott, és aki elmenekült, sorsára hagyva a férfit, akivel elkövette a bűncselekményt. Ráadásul én voltam a tragédia fő felelőse, az elsőrendű vádlott." - mondta a nő, aki akkor egy év szabadságvesztésre ítéltek, két évre felfüggesztve.
„Az elsőfok után ott álltunk egy döntéssel, amely valótlan állításokra épült. Ezt kellett továbbvinnünk, így indultunk neki a másodfokú pernek. Egyfolytában azt mondogattam magamnak, hogy ezeket a jogi anomáliákat a törvényszéknek rendeznie kell. De nem így történt. Nem hozott helyre semmit, sőt. Ez volt számomra a legmélyebb pont, amit az elmúlt öt évben az ügy kapcsán megéltem. A legsokkolóbb megállapítás is ott, akkor született, amikor a bíró azt mondta, egyáltalán nem hihető, hogy az ember annyira felindult lelki állapotba kerülhet egy ilyen esemény hatására, hogy közlekedési szabályokat áthágva elinduljon a tolvajok után. Nem értettem. Ez nem az a szituáció, amikor tökéletesen nyugodt maradsz, listát készítesz, mérlegelsz, majd harminc perc múlva döntesz. Szörnyű, ami történt, hogy egy ember meghalt, de ez egy beszűkült tudatállapot. Nem a rúzsomért és a kinyitható kis tükrömért léptem a gázra, ösztönből cselekedtem. Egyesek lefagynak, mások sikítanak vagy rohannak, mindenki másképp reagál. Én akkor csak azt láttam, hogy viszik a táskámat, tele sok számomra fontos dologgal, amiket vissza akartam kapni" - mondta a nő a lapnak, aki másodfokon még súlyosabb ítéletet kapott. Ez után fordultak a Kúriához.
A Kúria kedden kimondta, amiről a védelem a kezdettől fogva próbálta meggyőzni a korábban eljáró bíróságokat, azt, hogy jogos védelem történt, és az esetet nem kezelhették volna egy közlekedési ügy szintjén. "Talán felfogtam már, de feldolgozni még nem tudtam a felmentő ítéletet. Olyan ez, amikor egy lendkerekes játékautót elindítasz, majd próbálod megállítani. A kerék pörög tovább még egy ideig. Győzködöm magam, már leállhatok, nem kell mindig ezen gondolkoznom, de ez nem megy varázsütésre". Sokan kérdezik tőle, fontolgatja-e, hogy kártérítést követel. Erre azt mondja, azt nem lehet pénzben mérni, hogy öt évig az üggyel kelt és azzal feküdt.
Bár úgy hiszi, nehéz lesz feldolgoznia, ami öt év alatt történt, biztos abban, esete iránymutatást nyújthat a jövőben: "A Kúria tisztázta a határokat, nyilvánvalóvá tette, hogyan kell értelmezni és kezelni a jogos védelem kérdését, hogy mi volt a jogalkotói szándék. Egyértelmű üzenet a bűnözőknek is, hogy a megtámadottak bizony védekezhetnek, és a védekezésük jogszerű."
Hirdetés