Azt a rendszertípust, amelyik a demokrácia bizonyos formális jegyeit megtartja ugyan, de a hatalom nem leváltható, autokráciának nevezem – mondja a HVG-nek adott interjúban Kornai János.
„Tele vagyok elkeseredéssel és dühvel, nemcsak azokra haragszom, akik a rosszat művelik, hanem azokra is, akik eltűrik, hallgatnak, lapulnak” – írja Látlelet című könyvének előszavában Kornai János, a Harvard és a Budapesti Corvinus Egyetem és professor emeritusa. A HVG Kiadó gondozásában megjelenő kötet hat tanulmányával a magyarországi autokratikus rendszer kialakulását, megszilárdulását követi, pontos diagnózist ad a folyamatról; arról, hogy a rendszerváltó demokráciák közül Magyarország tett először U-kanyart, azaz visszafordult a demokráciából.
„Azt a rendszertípust, amelyik a demokrácia bizonyos formális jegyeit megtartja ugyan, de a hatalom nem leváltható, autokráciának nevezem” – mondja Kornai, aki a Látlelet megjelenése alkalmából interjút adott a HVG-nek. Ebből olvashat el egy részletet:
HVG: Az egész kötet azt dokumentálja, hogy a hatalom egyre mélyebben nyomul be a társadalomba. Létezhet olyan pont, ahol – önt idézve – a represszív eszközök alkalmazása megáll, ahol a hatalom hajlamos lesz önkorlátozásra?
Kornai János: Húzódozom a találgatásoktól, de nem akarok kitérni a kérdés elől. Szerintem az Orbán-rezsim több eshetőségre van felkészülve, több esélyt mérlegel. Az egyik, hogy a társadalom elég passzív marad. Igaz, sok haragos cikk jelenik meg, de nem mennek az utcára százezres tömegek, hogy elzavarják a hatalmat, csak aránylag kis tüntetések lesznek. Ebben az esetben elegendő, amit most tesz: felkelti az egzisztenciális fenyegetettség érzetét. Sokan azért nem szólalnak meg, mert attól tartanak, hogy bajuk lesz, mások meg azért, nehogy az általuk vezetett intézményt, céget sodorják bajba. Minden költségvetési intézmény vezetőjének ez a dilemmája, az önkormányzatoktól az iskolákig. Ha a társadalmi közeg viszonylag békés marad, miért kellene még egyet csavarni a represszión?
A másik lehetőséget a HVG csütörtökön megjelenő számában villantja fel a szerző, aki egyebek mellett a következő kérdésekre is válaszol:
Jogállam-e még Magyarország?
Hogyan válhat a túlzott központosítás „egy zsarnoki uralom eszközévé”?
A válság után a politikai viszonyokban globálisan is trendforduló következett be?
Van-e még visszatérés olyan intézményrendszerhez, amely garantálja a hatalom leválthatóságát?
