Mit csinál egy püspök, egy lelkésznő és egy főrabbi akkor, ha egy asztalhoz ülnek 2017 Magyarországán? Ez nem egy kortárs vicc bevezető sora, hanem a valóság, ugyanis a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége egy asztalhoz ültette Beer Miklós váci püspököt, Bolba Márta evangélikus lelkészt és Darvas István főrabbit. A fentebb feltett kérdésre pedig a válasz az, hogy beszélgetnek, méghozzá a bevándorlásról.
És ha ennyi vallásos ember összejön, nem meglepő, ha a beszélgetést moderáló Élő Anita újságíró Mózes harmadik könyvének sorait idézte felvezetésként:
Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.
Darvas a szövegrészlettel egyetértve azzal kezdte, hogy vallástól függetlenül segíteni kell a rászorulóknak, de arról nem szóltak a korabeli tanítások, hogy akkor mi a teendő, ha a jövevények tömegével érkeznek.
Bolba Márta (aki idén tavasszal függetlenként, de több baloldali párt támogatásával elindult a józsefvárosi helyi időköz képviselő-választáson is, azonban nem jutott be a testületbe) felvezetésként azt mondta, érdekes megfigyelni azt, hogy aktuális közéleti témáknál sokan előveszik a Szentírást, onnan válogatva maguknak érveket, felhasználva Isten szavait saját vélt vagy valós igazuk alátámasztására. A menekültválsággal kapcsolatban úgy fogalmazott, ha tömeggel találkozunk, akkor azokra kellene bízni a feladat kezelését, akik értenek hozzá, ezek pedig a menekültügyi szociális munkások.
De mi inkább elkezdtünk félni a segítségnyújtás helyett.
A váci püspök, aki korábban petíciót indított azért, hogy megvédje társaival az emberséges társadalom határait, azt mondta, hívő emberként Krisztust kellene megtalálnunk mindenkiben, ha a másikra nézünk. Józan ésszel szerinte senki nem gondolhatja azt, hogy jövőre megszűnik problémának lenni a menekültválság, éppen ezért a megoldásra kellene koncentrálni, nem az árkok ásására.
Szóba került a határra épített kerítés is, Beer ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, nem örül a fizikai határzárnak, de a tömeget valahogy kezelni kell, értelmezése szerint ezzel csak azt akarja elérni a kormány, hogy a tömeg az ablak helyett az ajtón jöjjön be. “Aki be akar jönni, az nézzen a szemünkbe” – mondta.
Bolba egyértelműen kerítésellenes, “ma már attól is kiráz a hideg, ha egy rozsdás drótkerítést meglátok az utcán sétálva”. A menekültkvótáról és az 1294 menekültről, akit be kellene fogadnia Magyarországnak, azt mondta, az összlakosságra vetítve az annyira észrevehetetlen lett volna, mintha a Sziget Fesztiválra néggyel több koncertezőt engedünk be. A főrabbi szerint a határokat védeni kell ugyan, de egyértelmű szabályok lefektetése mellett azt is meg kell határozni, hogy kiket engedünk be.
Az előadók beszéltek a muszlim vallásról és a muszlim emberekről is, Beer szerint kevés és felszínes információnk van az iszlámról. “Ugyanúgy lehet ránk, keresztényekre is mondani, hogy terroristák vagyunk, mint a muszlimokra, ne legyünk annyira büszkék magunkra, inkább nézzünk végig a történelmünkön.” Úgy látja, a kereszténységhez, főleg a zsidósághoz képest az iszlám még a tinédzserkorban van, ráadásul sokan félremagyarázzák a dzsihádot is. Enyhe kritikát is megfogalmazott Beer, amikor azt mondta, nem érti, hogy a kormány kopt keresztényeket befogad, másokat meg nem.
Nem tudom, mit szólna ehhez Jézus. Amikor én először meglátok egy menekültet, nem azt kérdezem, hogy muszlim-e, hanem azt, hogy kér-e enni.
Egy rövid intermezzo erejéig szóba kerültek a 2015-ös kölni szilveszteri szexuális zaklatások is, Beer szerint ha a német nők a püspök szavai szerint “tisztességesen felöltöztek volna”, nem történik incidens. “Mert a muszlimok a burka látványához vannak szokva” – magyarázta, érvelését mind Bolba, mind a moderátor Élő áldozathibáztatásnak minősítette.
Beer beszélt ugyanakkor a jelen közállapotokról is, attól fél, hogy már nincs határa a félelemnek, az emberek mindentől és mindenkitől félnek. Bolba ehhez annyit tett hozzá, hogy jó lenne már elérni a morális medence alját, mert onnan el tudnánk rugaszkodni és megindulnánk fölfelé. Azt azonban sem ő, sem Darvas nem árulta el, saját hitközségük mit tesz a menekültekért, mert Őcsény után félni kell a kerekek kiszúrásától, a mérhetetlen felháborodástól, Darvas szavai szerint jobb, ha az egyházak nem válnak a politika játékszerévé.
A beszélgetés végén, hetven perc elteltével a menekültek után szóba kerültek a cigányok is, Beer szerint velük is emberségesen kellene bánnunk. “A sötétségben nem kardozni kell, hanem gyertyát gyújtani” – mondta. Darvas ehhez csak annyit tett hozzá, hogy mindenki felejtse el azt a mondást, miszerint jobb félni, mint megijedni, mert nem szabad, hogy félelemben éljünk.
