Múlóban van a négy-öt éve még nagyban virágzó települési adóslista divat, de még mindig sok önkormányzat gondolja úgy, hogy szégyenlajstrommal javíthat polgárai fizetési morálján. Azon települések lakóinak viszont, ahol még működik ilyen, érdemes akkor is ellenőrizniük a névsort, ha azt hiszik, azon semmiképp nem szerepelhetnek. Lehet, hogy meg fognak lepődni.
Bár a telefonbetyárok kora már lejárt, nehéz volt az általunk kedden feltárcsázott féltucat csepeli magánszemélyt meggyőznünk arról, hogy nem tréfából hívjuk őket, hanem tényleg szerepelnek a kerület rendszeresen frissített adóslistáján.
A felsorolásból találomra kiválasztottak közül volt, aki néhány százezer, de olyan is, aki több mint egymillió forinttal tartozik – legalábbis az önkormányzat szerint: az öt megkeresettből négynek ugyanis fogalma sem volt sem az adósságról, sem arról, hogy a neve szerepel a szégyenlistán. A tartozásról állításuk szerint semmilyen értesítést nem kaptak a helyhatóságtól, ahogy arról sem, hogy a nevüket a bárki által böngészhető kínos felsorolásban láthatják viszont. Az ötödik megkérdezett arról tudott ugyan, hogy egy vitatott telekadóügylet miatt néhány százezres hátraléka van az önkormányzat felé, de majdnem elejtette a telefont, mikor tőlünk tudta meg, hogy az összeg inkább a kétmillió forinthoz közelít.
Hasonlóan jártunk a miskolci adósok névsorát ellenőrizve is: itt négy érintettet – köztük egy ügyvédi irodát – hívtunk fel, de mindegyiküktől azt a választ kaptuk, hogy nincs tartozásuk, és ennek az ellenkezőjéről, illetve a listára kerülésről sem kaptak semmilyen értesítést az önkormányzattól. (Mindkét hivatal összesítésében vannak persze olyan, a cégnyilvántartás szerint sok esetben már felszámolás alatt álló vállalkozások is, amelyek az adóhatóság havonta frissített adóslistáján is szerepelnek, tehát feltehetően joggal áll a nevük a települési összesítésben.)
A helyi hátralékosok listájának közzétételére egy 2003-as törvénymódosítás hatalmazta fel az önkormányzatokat, amely azonban csak annyit írt, hogy azt a helyben szokásos módon – értsd: a helyi újságban vagy a polgármesteri hivatal faliújságjára kifüggesztve – tehetik meg. Az internetre 2011-ben elsőként az akkor még Lázár János vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat töltötte fel adósai névsorát, a város főjegyzőjének győzelmi jelentése pedig – miszerint a lépés hatására az adósok csaknem fele jobb belátásra tért, és pár nap alatt befizetett közel negyvenmillió forintnyi kintlévőséget – valóságos lavinát indított: egymás után tette közzé a listáit a honlapján több tucat további önkormányzat is.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, Péterfalvi Attila többször tiltakozott ugyan a jogalkotó szándékán szerinte túlmutató gyakorlat miatt, ennek következménye – egy, az akkor a Fidesz frakcióját is vezető Lázár Jánossal folytatott csörte mellett – azonban mindössze az lett, hogy egy törvénymódosítással legalizálták a netes névsorokat, a közzététel korábbi, cégeknél száz-, magánszemélyeknél ötvenezer forintos határát pedig leszállították tízezerre, illetve ezerre.
A kutyát sem érdekli
Az azóta eltelt öt évben viszont több, a listázásban anno élen járó önkormányzat felhagyott az adósok kipellengérezésével: az internetes megjelenítésért hat éve még a Nemzetgazdasági Minisztériumnál lobbizó Lakitelken például azt mondták a hvg.hu megkeresésére, hogy évek óta nem teszik fel a névsort, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanezt válaszolta a tavalyig listázó, jobbikos vezetésű Kosd, illetve a keleti határhoz közeli Balkány önkormányzata is, pedig utóbbi listáján az utolsó, tavaly februári összesítés szerint nem(csak) kispályások vannak: az egy-két milliós – főként céges – tartozás gyakoribb, mint a néhány tíz- vagy százezres.
Hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter városában élőkben a korábbi évek hagytak-e nyomot, vagy más áll a háttérben, azt nem tudni, a listalavinát anno elindító Hódmezővásárhely főjegyzője a hvg.hu megkeresésére mindenesetre azt mondta: az önkormányzat azért hagyott fel az adósnévsorok közzétételével, mert a városban időközben visszaszorult a nem fizető, hátralékgörgető mentalitás. A javulás Korsós Ágnes szerint ugyanakkor nemcsak a listának, hanem a befizetési lehetőségek bővülésének is köszönhető.
A Baja melletti Bácsbokod és a budapesti XVII. kerület honlapján viszont annak ellenére közzéteszik és frissítik még a névsorokat, hogy annak állításuk szerint az égvilágon semmi haszna vagy hatása nincs.
„Évek óta mindig ugyanazok vannak fent és láthatóan senkit nem érdekel”
– magyarázta lemondóan a mindössze 27 névből álló listáról Bácsbokod jegyzője. A legnagyobb adós itt egyébként 600 ezer (ha az azonos címre bejelentett cégét is hozzávesszük, akkor 900 ezer) forinttal tartozik, a legkisebb hátralék pedig 53 ezer forint. A rákosmenteiek adómorálján a hivataltól kapott tájékoztatás szerint szintén nem javított az internetes szégyenfal, de azért „mindig is ki lesz téve”. A nem teljesen logikus magyarázat szerint mégpedig azért, „mert ez egy lehetőség, amivel él az önkormányzat”.
A cikk elején említett ellentmondásokkal – a listán szereplő, de állításuk szerint nem tartozó magánszemélyekkel – kapcsolatban megkerestük természetesen a miskolci, illetve a csepeli önkormányzatot is, utóbbi helyen azonban a jövő hétig tartó ügyintézési szünet miatt nem tudtunk beszélni senkivel, a borsodi megyeszékhelyről pedig többszöri ígéretük ellenére sem hívtak vissza.
A listázás aktuális gyakorlatáról megkérdeztük az adatvédelmi hatóság vezetőjét is. Péterfalvi Attila szerint magukkal a listákkal az említett törvénymódosítás óta már nincs baj, az azonban mindenképp aggályos, ha valaki úgy szerepel ezekben a névsorokban, hogy nem is tartozik. A NAIH vezetője szerint az adatkezelőnek nemcsak a listák naprakészen tartása a kötelessége – tehát, hogy csakis azok legyenek rajta, akik valóban tartoznak –, hanem az adósok „felejtéshez való jogának” biztosítása is. Vagyis, hogyha tartozott valaki, de már rendezte a hátralékot, akkor ne csak a konkrét adatbázisból távolítsák el, de ne lehessen visszakeresni az adósság tényét az internetes keresők archívumából sem.
