Másodfokon súlyosbították annak a 70 éves férfinak az ítéletét, aki két éve szexuálisan zaklatott egy 8 éves kislányt a strandon. A gyereket az eljárás alatt négyszer is meghallgatták, és a Helsinki Bizottságnak köszönhető, hogy nem kellett ötödik alkalommal is elmesélnie. A férfi szigorú büntetésénél figyelembe vették, hogy már többször elítélték hasonló bűncselekményekért.
Másodfokon 8 év 6 hónap fegyházbüntetésre ítélte a bíróság azt a most 70 éves férfit, aki 2015 nyarán egy 3. kerületi strandon megsimogatta egy kislány hasát és a bugyijába is benyúlt, megfogta a nemi szervét.
A kislány édesanyja – akit a család védelme értekében Anikónak nevezünk – a hvg.hu-nak azt mesélte, a férfi átlagos nagypapának tűnt, és nem olyannak, mint akit messziről el kellene kerülni. A kislány rögtön elmondta az anyjának, mi történt vele, ezután indult az eljárás. A férfi a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg, így Szebeni László bíró is csak a fénykép alapján tudta azt mondani, hogy „a bizalom felkeltésére alkalmasnak tűnő személyről” van szó – az ügyvéd szerint fehér hajú, fehér bőrű –, aki minden bizonnyal megtervezte a cselekmény elkövetését.
Az elsőfokú eljárás már feltárta a történtek részleteit. Az ítéletből idézünk most: az anya két gyerekével volt a strandon, ahol a gyerekek az élménymedencénél vízipisztolyoztak. Az anyának gyanús volt, hogy a férfi úgy próbált viselkedni, mintha a társaságukhoz tartozott volna. Az anya szólt a gyerekeknek, menjenek arrébb, nehogy eltalálják a bácsit, mire a vádlott szólt nekik, menjenek inkább vissza hozzá, nehogy eltaláljanak másokat. A férfi szólt a kislánynak, hogy álljon be a háta mögé, akkor nem találja el a testvére.
Szebeni László bíró ezen mozzanat alapján állítja: a vádlott megtervezte a cselekményt. Ráadásul elvetemülten követte el tettét: úgy, hogy a külső szemlélők ne lássák, mi történik.
A kislány édesanyja 1-1,5 méterre volt, a férfi takarása miatt viszont csak a gyerek vállát fejét és haját látta, azt nem, hogy mi történik vele abban a nagyjából egy percben. Mikor B. L. abbahagyta a kislány simogatását, a gyerek rögtön arrébb állt. A vádlott – aki azt elismerte, hogy hozzáért a kislányhoz, de a bűncselekmény elkövetését végig tagadta – azzal érvelt, ha valami kellemetlent csinált volna a kislánnyal, biztos arrébb ment volna, a gyerek viszont azt mondta, nem mert megmozdulni, mert félt, hogy fájdalmat okoz neki a férfi, és lehúzza a fürdőruháját is.
A vádlott az egészet úgy adta elő, hogy hátranyúlt, majd megcsúszott, elveszítette az egyensúlyát, ezért volt ott a keze, ahol. A gyerek mindössze ezt érezhette simogatásnak. A kislány ugyanakkor egészen mást mesélt, szavaiból semmilyen véletlenszerűség nem következett.
Azt később igazságügyi elmeorvos-szakértő is megállapította, hogy a férfi szexualitása nem értelmezhető normálisnak, szexuális vonzalma 7-8 éves kislányok irányába is jelentkezik. A szexuális zavarával a vádlott maga is tisztában van, de hárítja a felelősséget. A férfi a rendőröknek a helyszínen azt mondta, kóros szeretethiányban szenved, amit csak kislányok tudnak pótolni. A vádlott a bíróságon már tagadta a rendőröknek előadott indoklást, állítva: csak idegességében mondott a szeretetéhségén kívül mást is.
A hvg.hu-nak nyilatkozó anya korábban hallhatta az elsőfokú bíróság előtt beszélni a férfit. Elmondása szerint a vádlott hadovált, bagatellizálta a történteket, és úgy tűnt
nincs tudatában tette súlyával.
B. L.-nek nem ez volt az első ehhez hasonló ügye. A bíróságon néhány korábbi ítéletét is figyelembe vették. A férfit szemérem elleni erőszak miatt marasztalták el korábban. Érdekesség, hogy az 1997-es ítéletnél megjegyzik, többszörös visszaeső, így kapott másfél év felfüggesztett börtönbüntetést. Később a bíróság elrendelte a szabadságvesztés végrehajtását. Hogy miért, az a mostani eljárásban nem derült ki. A második hivatkozott ítéletben 3 év fegyházbüntetést kapott 2001-ben.
A gyereket képviselő ügyvéd, Deteky Gábor azt mondta, a férfinak sok korábbi ügye volt, amelyekkel kapcsolatban már nem volt köteles elszámolni, mert azok kvázi elévültek. A vádlott munkából kifolyólag nem érintkezett gyerekekkel – teszi hozzá.
A bíró szerint súlyosbító körülmény, hogy a vádlott kriminológiai értelemben többszörös visszaeső. Ráadásul a vizsgált molesztálás időpontjában már zajlott ellene egy hasonló, 2011-es ügy miatt eljárás, aminek kapcsán gyanúsítottként kihallgatták ki. Ez az ügy még függőben van.
Hányszor kell vallomást tennie egy gyereknek?
A Helsinki Bizottság nem véletlenül bukkant fel a történetben. A jogvédő civil szervezetet az anya kereste meg, miután a gyerekét már háromszor meghallgatták. Erről Anikó a hvg.hu-nak azt mesélte, a bűncselekmény napján kétszer hallgatta ki őket a rendőrség – először a kerületi kapitányságra, később a Teve utcába is be kellett menniük. Az ORFK székházában végeztek éjfélkor: fürdőruhában és strandpapucsban. Hónapokkal később az igazságügyi szakértőnek is el kellett mondania a gyereknek, mi történt vele, majd egy újabb kihallgatásra is beidézték a nyomozás során, amitől a gyerek sírva fakadt. Az anya ekkor vette kezébe a dolgokat, a civilektől hamar megtudta: lehetett volna ezt máshogy is.
A Helsinki Bizottság úgy értékelt:
miután a kislány háromszor részletesen elmesélte, mi történt vele, az összes feltett kérdésre egyértelmű választ adott, ráadásul az elkövető kvázi elismerte tettét, ezért jogsértő, ha nyomozati szakban újból meg akarják hallgatni.
A szervezet azt írta, a törvény lehetőséget ad arra, hogy a rendőrségi kihallgatások helyett a kislányt az ügyész indítványára nyomozási bíró hallgassa meg, ezzel eleve elkerülhető lett volna, hogy újra és újra fel kelljen idéznie a borzalmakat. Anikó erről az eljárás előtt vagy alatt nem hallott.
Nemzetközi statisztikák szerint minden 6.-7. lányt és minden 10. fiút bántalmaznak szexuálisan 18 éves kora előtt. Az esetek döntő többségében az elkövető családtag, nevelőszülő, apa, nagyszülő.
A látencia óriási, előfordul az is, hogy a környezet nem hisz a gyereknek, vagy a család fél a megalázó procedúrától. A bántalmazott kisgyerekek gyakran magukat hibáztatják a történtekért, sokan csak felnőtt korukban mesélik el, mi történt velük, a feldolgozás évtizedekig tarthat.
Végül meghallgatta a kislányt a nyomozati bíró, ő volt tehát a negyedik, akinek el kellett mesélnie a történteket, így később nem idézték be a bíróságra. Azt mondja, emberileg rendesek voltak a hatóságok, a gyerek szavait soha nem kérdőjelezték meg, az ügymenettel volt csak baja. Az elsőfokú ítéletben is leírják, amit a szakértő megállapított: a kislány elmondását hitelesnek lehet venni. A bíróság ezek alapján a vádlott tagadásával szemben a gyerek vallomására alapozta az ítéletet.
A férfi ügyvédje a fellebbezéskor próbált érvelni azzal, hogy vegyék figyelembe a vádlott börtöntűrő képességét, azonban ezt a bíró leverte azzal, hogy ennek a cselekmény elbírálása szempontjából nincs jelentősége, ez majd végrehajtási kérdés lesz. Szebeni László nem adott helyt annak a kifogásnak sem, hogy csak a gyerekkorú sértett vallomása állt rendelkezésre.
„Egy kisgyerek esetén el sem tudom képzelni, milyen bizonyítási kísérlet lehet. Kitenni annak a szituációnak, amit átélt, és a hatóság közreműködésével tovább rombolni a lelki fejlődését?!”
Orvosszakértő bevonása is felesleges lett volna, az ugyanis nem tudott volna semmit megállapítani. Anyja a történtek után a gyereket sokáig vitte pszichológushoz, most már nem kell hetente járniuk, de később még szükség lehet terápiára. Anikó úgy látja, a kislányát már nem befolyásolja napi szinten, ami vele történt, de azért van, hogy újra félelmet érez a gyerek, mikor le kell vetkőznie orvosi vizsgálatnál vagy egy sporteseményen az öltözőben olyanok előtt, akikhez nincs hozzászokva.
Anikó a történtek miatt sem magát, sem a gyerekét nem hibáztatja. „Ha tudtam volna, hogy ilyen dolgokra kell figyelni, akkor biztos körültekintőbb vagyok, vagy egyáltalán nem megyünk oda. Azt hiszem, amennyire az ember egy hétköznapi strandolásnál figyelni és óvni tudja a gyerekeit, azt maximálisan megtettem.” Esetük után hallotta, más kisgyerekkel is előfordult hasonló, azonban abból nem lett ügy, mert a szülő nem hitt a gyereknek. Anikó is visszakérdezett a lányánál, mikor elsőre hallotta a történetet, elmondta, milyen következményekkel jár, ha nem mond igazat, ő meg ügyet csinál belőle. A gyerek kitartott az elmondottak mellett, a nő a strand biztonsági szolgálatához fordult, akik rendőrt hívtak.
„Ha az ember becsülettel neveli a gyerekét, meg kell benne bízni, alapot adni annak, amit mond.”
Felvetésünkre, hogy sok szülő azért sem fordul a rendőrséghez, mert nem akarja ennek a procedúrának kitenni a gyereket, Anikó azt mondja, nem tudta, hogy ennyiszer meghallgatják majd a gyereket, de akkor is ugyanezt tette volna. „Pont ezért rohangálhat ennyi aberrált ember, mert a szőnyeg alá söprik az ügyeket az egyszerűség kedvéért.” Az elmúlt két év kemény volt a lányának és neki is, de az, hogy ezt a férfit „kivonták a forgalomból”, megérte.
„Örülök, hogy ennyire szigorú ítélet született, bár nem ez volt az első ilyen ügye. Szerintem ő nem bűnöző, hanem egy beteg ember, akit alapból nem szabadott volna visszaengedni a társadalomba” – véli Anikó.
Sokkoló magyar adatok: a szexuális erőszak áldozatai 70 százalékban fiatalkorúak
"Az orgazmus az egyik, amit a legnehezebb feldolgozni"
