Orbán arra építette rendszerét, hogy egy sikertelen országot egyben tudjon tartani – mondta szerda este egy előadásában Tölgyessy Péter. Szerinte ez az ország belső feszültségeit ismerve nem is kis teljesítmény. Mégis rendszerváltás lesz a vége, amelynek során a kormány ellenzékével együtt süllyedhet el, mondta, szerinte csak az a kérdés, ez mikor jön el. Orbán azért is ideges, mert 1989-ben már átélte, milyen gyorsan dől össze a legstabilabbnak látszó építmény is.
Tölgyessy Péter nem ígért kevesebbet az Eötvös Csoport szerda esti rendezvényén, mint hogy Orbán rendszerének elemzése mellett jóslatra is vállalkozik annak jövőjét illetően. Ennek megfelelő érdeklődés mellett zajlott a jogász-politológus előadása a Párbeszéd Házában: a díszteremből kiszorult több tucat ember a folyosóról is fegyelmezetten hallgatta az elemzését.
A politológus hosszú, egy évszázadra visszatekintő történelmi pályán vázolta fel Magyarország mai helyzetét. A negyven éve induló spanyol felzárkózáshoz, majd a közép-európai térség 1990 utáni fejlődéséhez viszonyítva állapította meg az ország sikertelenségét. Hazánk elmarad gazdasági mutatóiban még a szomszédos államoktól is. De egy sikertelen országot is egyben kell tartani – erre építette fel Tölgyessy szerint rendszerét Orbán Viktor.
A kormányfő nem oldja meg a problémákat, ehelyett folyamatosan kijelöli azt, aki azokért hibás. Ezért van minden héten újabb harc, új ellenség. Viszont ezzel nem csak az alapfeladatát teljesíti – egyben tartja a sikertelen országot –, hanem három szempontból felülmúlja elődeit.
Orbán Viktor nagy találmánya ugyanis, hogy nem hitelből oszt jótéteményt rendszere támaszainak, hanem másét osztja szét közöttük. Ezért rég nem látott eredményt könyvelhetett el: a piacról finanszírozza az ország így is tetemes adósságát. Nem gazdasági érdekből teszi, hanem politikai okból, így garantálhatja a legnagyobb függetlenséget a nemzetközi színtéren. Ettől függetlenül, Orbán rendszerének első sikere ez: a piaci finanszírozás. A második, hogy az elmúlt hét évben csökkenteni tudta Magyarország lemaradását az unió fejlettebb országaival szemben. Ha kis hátránnyal is, de az ország együtt mozog az uniós térséggel. És képes volt egy felső réteg tagjainak gazdagodást biztosítani, az ő arányukat 7-8 százalékra teszi Tölgyessy.
Az ebből fakadó alapok ellenére az elégedetlenség jelentős az országban, a politológus 60-70 százalékra tette a csalódottak arányát. De őket nem tudja senki egy erővé kovácsolni. Az ellenzék gyengesége szerinte részben életkori sajátosság is. Ha a választójogot 65 év felett lehetne csak elnyerni, akkor a baloldal képes lenne leváltani a Fideszt.
A fiatal korosztályok viszont már sokszínűbbek. Erős köztük a Jobbik, ami viszont a Fidesznek kedvez, hiszen a jobboldalon képeznek potenciális bázist. Ahogy Tölgyessy fogalmazott: a Jobbik tábora mézesbödön Orbánéknak, amelyből alkalomadtán meríteni tudnak. A fiatal generációban ezen túl jelen van az antikapitalista zöld irányzat, és a Nyugatot elúszni látó, ez ellen cselekedni akaró réteg.
Nem a Fidesz intézte úgy, hogy az ellenzék ilyen sokszínű, sokpólusú legyen, de segít fenntartani ezt az állapotot. Ha az ellenzékben változnának az erőviszonyok, a Fidesz segíti azokat saját érdekei szerint balanszban tartani. A tüntetések is ezért fulladnak ki, nem mintha nem volna a mozgalmakban erő és nagy szándék a tiltakozásra.
Minden Fidesznek kedvező helyzet ellenére nagy a veszély a kormánypárt számára: a rendszer ugyanis nem viseli el a kormányváltást. Épp ezért a Fidesz nem kockáztathat, egyetlen százalék esélyt sem adhat annak, hogy ez valaha megtörténjen. Ezért szűkíti az autonómiát és a szabadságot, ahol lehet, ezért kell saját logikája szerint megbénítania a civileket.
A Fidesz problémája, hogy nem lehet mindent és mindenütt elfojtani, mert valahol újra felbukkan, ekkorára nőtt már az elégedetlenség. Orbán építményének a sajátja, hogy minden ellenállás automatikusan rendszerellenessé válik. Első nap még a CEU mellett állnak ki, második nap már elhangzik az „Orbán, takarodj!”, harmadnap már nem skandálnak semmi egyebet.
És a hatalom is úgy reagál minden ellentmondásra, hogy az rendszerellenes. Ez a helyzet okoz robbanásveszélyt. Tölgyessy figyelmeztetett, hogy akár elég sokáig is tarthatnak az ilyen rendszerek, de szerinte Orbán építményében hatalmas belső feszültségek vannak.
A legnagyobb probléma a rendszerre nézve a gazdaságban van. A cégek járadékszerzésre koncentrálnak, valódi teljesítmény nélkül akarnak pénzt keresni. Látszik ez a mezőgazdaságon is, amely minden helyzeti előnye ellenére elmarad a lengyel mögött. Márpedig így nem lehet középosztályt építeni.
A másik feszültség Tölgyessy szerint a szomszéd- és szövetségpolitikában keresendő. Orbán Viktor igazi magyar: azt hiszi ugyanis, ő a legagyafúrtabb, mindenhol megnyeri a versenyt. Tíz ember mögött lép be a forgóajtón, és elsőként jön ki. Hát a fenét – ezt mutatják az adatok. A keleti nyitással mindenki próbálkozott a régiónkból, és az látszik, hogy abban is mi vagyunk a leggyengébbek. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha nem tudja megnyerni a versenyt az osztrák piacért, majd épp Kínában lesz sikere.
Egy dolgot ajánlhatunk Keleten: a nyugati rendszerünk gyengítését. Tölgyessy szerint erre Moszkvában vevők. Orbán Viktor azt értette meg, hogy nem tudja kikötni az országot a nyugati partoknál, így „a kompra építene bevehetetlen várat”. Ahogy a Tölgyessy által használt kép mutatja: ez szinte képtelenség.
Ezért kell a politológus szerint a rendszernek állandóan szűkítenie az ellenzék lehetőségeit. Így alakult ki, hogy már csak fekete lyukak vannak a magyar politikában. Nincs tartalom, csak sértegetés – és ez minden szereplőre igaz. Ez pedig elképesztően elbutítja a közvéleményt.
A jóslathoz érve Tölgyessy elmondta: kormányváltást nem lehet elképzelni, de törést igen. Ő személyesen élte át az egypártrendszer végét, és 1989-ben sem látszott még, hogy rendszerváltás jön. Orbán Viktor is megélte, ahogy váratlanul összedőlt egy erősnek tűnő rendszer, és ezért ennyire feszült most a sajátja védelmében.
Mi lehet az ok, amiért rendszere véget ér? – kérdezi Tölgyessy. Szerinte a válasz csak a nemzetközi trend újabb fordulója lehet. Nem Orbán találta ki azt a rendszert, amelyet saját képére formált, de a jelentkező trendre ő ült rá legkorábban. Ő használta ki a legügyesebben – véli a politológus. Ha viszont változik a trend, akkor kicsúszik a talaj a lába alól. Itt nem a francia elnökválasztásra kell figyelni, az nem elegendő trendnek. Az hozna változást, ha a középosztály növekedni tudna, sikeressé válna.
A másik Orbánra leselkedő veszély belső eredetű, ez a hübrisz (gőg, elbizakodottság). A kormányfő egyre több dologért felel, és ez rendkívüli teherbírása ellenére is veszélyes. Eddig hatalmas rugalmasságot mutatott, amikor arra szüksége volt, de ki tudja, meddig képes még a váratlan helyzetekre megfelelő választ adni. A CEU-ügyben nem sikerült, még ha nem is ez fog forradalmat okozni.
Ennek a politikának a vége azonban csak rendszerváltás lehet. „Ferenc Jóska” volt Magyarországon az utolsó, akit túlélt a rendszere, és ott nyugszik, ahol békében eltemették. Tölgyessy konzervatív számítása szerint is 11 rendszerváltás volt a császár és király óta Magyarországon, és csak Horthy, valamint Kádár tudta hosszabban fenntartani rendszerét.
Orbán rendszere tehát a sikertelenségre épít. Tölgyessy szerint adódik a kérdés, lehet-e egy sikertelen országot egyáltalán demokratikusan egyben tartani? Nem biztos abban, hogy megoldható, csapdahelyzetek sokaságát látja. Visszatérően kritizálta, hogy mekkora gyűlöletmennyiség van az országban, és ez a hétköznapi életben is megragadható. Ez nem volt így 20 éve.
Mi történik, és mit tegyünk, amíg ez a rendszer nem bukik el? Tölgyessy azt kéri, hogy tartsuk meg az értelmes beszédet. Ne csak a fekete lyukakban kommunikáljanak egymással politikai barátok, hanem az egész országban is tegyék ezt minősítés nélkül.
Másrészt új megoldásokat kellene keresni. Szerinte olyan politika lehet sikeres, amely a polgári irányokat egyesíti. Újra itt van az idő, hogy a polgárosodásra vágyóknak ajánlatot kell tenniük a rajtuk kívüli többségnek. Ilyen volt a reformkorban is. A tervvel előállók kisebbségben voltak, de tudtak olyan mondani, hogy a társadalom többi része elfogadja azt. Tölgyessy szerint megnyugtató, hogy az új trendek rendre nálunk szoktak indulni (ez volt Horthy rendszere esetében, amelynek elején a szomszédok csak pislogtak a magyarok butaságán, ez történt a reformkommunisták esetében, de 1989-ben és Orbán mostani rendszerében is). Hátha a következő trend is innen indul – mondta optimistán Tölgyessy, majd lehűtötte hallgatóságát: ez még nincs itt a küszöbön.
De az ország szempontjából kell a jó szerencse is. Ahogy Zrínyi Miklós mondta: „jó szerencse, semmi más”. Az előadás második, közvetlenül Magyarországról szóló részének ez volt a vége.
Kérdésekre válaszolva Orbán rendszerének sikerességét magyarázta részben a kormányfő páratlan állóképességével, valamint azzal, hogy az képes a korrekcióra. A médiahelyzet plurálisabb szerinte, mint ahogyan le szokták festeni, így a sajtón keresztül van szelep a rendszerben. Ami nem csak az elégedetleneket szolgálja ki, de alkalmazkodásra is képessé teszi a hatalmat a helyzethez. Az olimpiai pályázat kapcsán is kihozta a szituációból a legtöbbet Orbán. Nem egy vesztes pályázat szárad rajta, amire olyan sok pénzt elköltött, hanem felelősként is önként jelentkezett álomgyilkosnak.
Ez nem putyinizmus, ez nem is Erdogan rendszere – hangsúlyozta az elemző. Ez szerinte valódi magyar rendszer, amelyik a dualizmus és Horthy korára emlékeztet. És ellenzék is van, amelyik mozgolódik rendesen, ha leváltani nem is tudja a kormányt. A rendszer egyébként úgy dől majd el, hogy az ellenzékét is viszi magával – mondta Tölgyessy, és erre is példákat sorolt az elmúlt száz év hazai történelméből.
Arra senki se számítson, hogy ezt a rendszer majd a Nyugat változtatja meg, ez szerinte olyan Károlyi Mihály-os. Nem jönnek kívülről fehér lovon.
Kérdésre értékelte Botka László programját is, amelyben sok innovációt lát, de gyökerében mégis másolja Orbán Viktort. Fizessenek a fideszes gazdagok – így fordítja az MSZP kormányfőjelöltjének szavait. Ez pedig mindössze tükör. A szocialisták nem az igazi szegényeket támogatják, hanem az alsó középrétegeket, és ez azért nem radikális különbség a Fideszhez képest.
Tölgyessy hangsúlyozta, hogy nem szereti a definíciós vitákat. Ez a rendszer a legnagyobb demokráciaként éli meg önmagát, hiszen az emberek vágyaira építkezik – mondta. Lehet-e boldog országot építeni az emberek vágyai szerint? Ez Tölgyessy szerint nem szokott működni. Orbán rendszere is zsákutcába való diadalmenet, mint megannyi próbálkozás a magyar történelemből. Budapesten 1943-ban is azt hitték, nyerésben vagyunk, hogy minimális áldozatokkal gyarapítottuk az országot, és megvédtük a zsidóságát is. Kádár alatt mi is azt hittük, és a Nyugat is azt hitte, hogy nyerésben vagyunk a régiónkban.
A korrupcióval kapcsolatban olyan számításokra utalt, amely szerint 200-500 milliárd forint a túlárazás évente. Ennek a felemlegetése szerinte azok politikai fegyvere, akik tartalmilag nagyon közel vannak a Fideszhez. Vagyis nem véletlen, hogy a Jobbik használja. Számokkal bizonyította, hogy a fő probléma azonban nem ez, hanem a növekedés hiánya. Ha a régióval tartottuk volna versenyt, sokkal többet nyertünk volna, mint amennyit a korrupción bukunk, mondta, a bűnt ezzel semmit sem csökkentve, relativizálva. Szerinte a Jobbik nagyon hatásos plakátot készített, de hamisat. A cégek rosszul teljesítenek, pénzt akarnak lenyúlni. Attól, hogy Mészáros Lőrinc eltűnik, a probléma még megmarad.
A magyar cégek hatékonysága borzalmas, a PISA-jelentés előrevetíti, hogy a hazai munkaerő harmada hosszabb távon is nehezen lesz alkalmazható. És harmadik faktorként ott van az állam mint probléma. Ki meri ezeket kimondani? – kérdezte Tölgyessy, aki szerint így már nem csoda, hogy inkább Felcsútra mutogatnak.
Utolsó kérdésként Tölgyessynek arra kellett felelnie, mi lenne az ő plakátján, amellyel kétmilliárdért beterítik az országot? Nincs közvetlen politikai teendőm, de helyzet az van – mondta elgondolkodva a politológus –, racionálisnak kell maradni, és szerencse kell.
