Két fontos vita folyik ma párhuzamosan. Az egyik, hogy hány szavazót veszített a Fidesz.

A másik, hogy Soros György megölte-e az anyját, vagy csak akarta.

A lényeg pedig az, hogy ezek miként függnek össze.

Én azt nem tudom, hogy aki kitalálta, megírta, megszerkesztette, adásba engedte, felkonferálta és beolvasta ezt a rágalmat, az megölte-e már az anyját, vagy csak tervezi. Esetleg nem volt még rá lehetősége, vagy előbb mások anyján gyakorolna, netalán egyéb tervei vannak a saját anyjával.

De az biztos, hogy belefér nekik. Egy egész ország agyhalálára játszanak ugyanis. Az volna nekik az optimális eredmény.

Mérjük meg ennek a hadműveletnek a hatását két fókuszcsoporton. Az egyik azt mondja erre, hogy hát aranyoskám, ha egyszer a tévé bemondja, akkor biztos megölte volna ez a Soros az anyját, hallottuk róla korábban, hogy igen gonosz fajta, az ilyen, az rámegy az anyjára simán.

A másik csoport minimum szkeptikusan fogadja az információt, és él a gyanúval, hogy őt éppen manipulálni próbálják. Ehhez nem kell érettségi sem, elég néhány krimi megtekintése, és egészséges kétely a fentvaló hatalomban. Az már csak bónusz, ha arra is rájön, hogy kik és miért hazudnak neki ilyeneket, és mire lenne jó nekik, ha elhinné.

A következő kérdés az, hogy melyik csoportból választanánk szívesen munkatársat, párt vagy főnököt. Mert nem kell elvitatni alapvető emberi jogokat egyiktől se, de mégiscsak az az igazság, hogy aki eztet elhiszi, az sajnos hülye. Hülyének lenni is állampolgári jog egyébként, ahogy Simicska Lajos szíveskedett rávilágítani. De attól még nem szerencsés, ha olyan emberekre bízunk bármi fontosat, akiknek ennyi eszük van.

Ugyanilyen szintnek szól a Simicska elleni kampány is. Ott nem az a vízválasztó, hogy a ripacs vérvád képtelenségét felismerje az alany, hanem hogy kiterjed-e az emlékezete csak három-négy évre. Mert ha igen, úgy kénytelen lesz végiggondolni, hogy ha ez a Simicska ekkora bábjátékos, hogy zsinóron rángat politikai csicskákat, akkor... Úristen, akkor mi egy nagyon durva melegpornót néztünk végig! A rendszerváltástól egészen a G-napig!

Hát ez a perverz oligarcha hol bedugta a seggébe a kedvenc, Viktorka nevű bábját, hol meg elővette. Az meg hálás volt érte, és elhalmozta ajándékokkal. És ha valaki kérdezte, miért csicskáskodik Simicskának, akkor megmondta kereken, hogy ez igaz szerelem, azazhogy nemzeti nagytőke. Eléggé zavarbaejtő ez a féltékeny tányércsapkodás most, hogy Lajos talált másik legjobb barátot.

Plakátra tenni őt mint bábmestert, az csakis olyanoknak szólhat, akik totál amnéziások, és nem ismerik a saját koruk történelmét.

Hülyíts és uralkodj

Szóval a kormányzás – mert hiszen mindezek a támadások azt hivatottak helyettesíteni – már bevallottan és célzottan a lehető legsötétebb, az egyes szavak jelentését éppenhogy felfogó idiótákat célozza. Egyetlen céljuk maradt: megtartani vagy kitenyészteni annyi sült hülyét, amennyivel hatalmon lehet maradni. Az aljának talán elég ez a teljesítmény. Senki más nem számít.

Nem fontos a prüszkölve és nyíltan kihátráló értelmiség, a sajátjuk sem. Inkább kitalálják, hogy értelmiség nincs is, sőt az a bolond, aki fennakad ilyen kis trükkökön. Nem fontos a nemzetközi közvélemény. Aki szót emel, az Soros kottájából játszik, és migránsokat akar betelepíteni. Azzal a hátsó szándékkal taníttat például szegény gyerekeket, vagy áll ki agyonvert fogyatékosokért, hogy ezzel iszlamizálhatja Magyarországot. És a kör bezárult: az ellenség egyre erősebb, már a Vatikánba is betette a kezét, az Európai Uniót és Amerikát is ő irányítja, és ő dobálja festékkel a békés csecsen kisebbséget. Amikor nem éppen az anyját öli. Tényleg, olyat nem lehetne, hogy Soros támogatta a klónozást, hogy újra és újra megölhesse saját anyját?

Van persze egy harmadik csoport. A szégyentelenek. A lekötelezettek, akik tudják jól, hogy érdemtelenül vannak a helyükön, és ennek az az ára, hogy visszanyeljék a hányást akkor is, amikor már öklendeznek. De ez csupán pár tízezer, köztük néhány bőven vágósúlyba érkezett disznó. Csak az ő felsőruházatukból elég pénzt lehetne kirázni ahhoz, hogy Magyarországnak érezhetően jobb legyen. De persze maga az ütemes rázogatás látványa is javíthat a közhangulaton. Na pont ezt szeretnék elkerülni.

Marad-e elég idióta egy tömbben, hogy legyőzzék mindazokat, akiknek ez kevés? Ez az új árokásás: szembefordítani az ország leglecsúszottabb, legostobább, emlékezet nélküli rászorulóit mindenki mással, akinek még úgy-ahogy működik az agya.

Eközben magyar anyák tízezrei kullognak kiszolgáltatottan, innen-onnan összespórolt pénzecskével a kispárnában, szülni. És rettegnek, hogy nem lesz elég az ajándék, hogy ha elég lesz, az is miféle szolgáltatással jár, és hogyan élik túl. Hogyan éli túl majd a gyerek, ha beteg; ha tehetséges, de nincs pénz taníttatni, vagy ha segítség kell neki, ha diszlexiás, vagy bármi. Lesz-e hulla a kórház vécéjében, vagy éppen én leszek az? És mi lesz, ha lelép a gyerek apja, vagy ha beüt valami komoly betegség? Számíthat bármilyen segítségre az, akinek bajszán nem billeg morzsa?

A szégyentelenek és az idióták kisebbségi szövetsége tartja fenn ezt a szellemi és anyagi nyomort. Ha az ország nem képes kicsavarni a kezükből a döntést, akkor már csak a szégyen és az elhülyülés közül választhat. Gondoljátok meg, proletárok. És gondoljátok meg, anyák.