A hétvégi zuglói időközi választáson a Civilzgló Egyesület jelöltjeként indul Drevenka Monika, aki a civilek szerepvállalásáról, arról, mit tehet valaki, ha szerepet akar vállalni a közösség életében, de nem érdekli a nagypolitika, és, hogy miért nem elvesztegetett szavazat a kis szervezetekre leadott voks.
Hvg.hu: Hogyan került a politika közelébe?
Drevenka Monika: Én 1982 óta dolgozom a zuglói patikában, és a 2014-es választások után többen megkerestek problémákkal, amelyeket próbáltam a képviselőnkön, Várnai Lászlón keresztül elintézni. Az utolsó nagy projektünk, amit átvittünk, a Tábornok utca és a környékének 30 km/órás forgalomcsillapított övezetté nyilvánítása volt. Egyszerűen nem lehet átmenni az óvodához az utcán, az elmúlt években megnövekedett az autóforgalom, sorra alakulnak ki a balesetveszélyes szituációk. Meg is kéne ezt a részt szépíteni, mert senki nem foglalkozik vele, ez a környék Zugló szégyenfoltja.
Hvg.hu. Milyen a kapcsolata a többi politikai párttal?
D. M.: Amikor arról volt szó, hogy a civilek, MSZP, a baloldal összefog, akkor az volt az első lépés, hogy velünk nem. Pedig én olyanokat aktivizáltam, aki vagy nem mentek volna el szavazni, vagy nem feltétlenül az MSZP-re szavaztak volna. Önjáró vagyok, nem vagyok senki bábja. A környéken ismernek, lakásról lakásra járva gyűjtöttük az aláírásokat. Engem nem köt, ami a nagy pártok képviselőit: a párt- a frakciófegyelem, vagy hogyha az egyik előterjeszt valamit, a másik automatikusan nemet mond rá. Ügyek vannak, a jó ötletet mindenhonnan elfogadom.
Hvg.hu: És mi van azokkal az ügyekkel, amikor a Fidesz és az MSZP megegyezik valamiről, és azt elfogadják Karácsony Gergely feje felett, mint a parkolási közbeszerzés ügye, amikor valahogy nem a legolcsóbb ajánlat nyert?
D. M.: Épp erre jó az egyesület, a civil kontroll, hisz erről a kerületnek 300 milliós kárt okozó ügyről sem tudna senki, ha a testületben ülő képviselőnk nem fordul vele a nyilvánossághoz. Papcsák Ferenc volt fideszes polgármester is ebbe a kontrollba bukott bele. Mindegy, hogy ki csinálja a disznóságot, felemeljük a szavunkat, próbáljuk felébreszteni az embereket, hogy nézzék meg, legközelebb kiket választanak meg képviselőnek. Annak, hogy én indultam, az lett az eredménye, hogy a Fidesz végül nem Szatmárynét indította a mostani választáson, mert kiderült a kamarai botránya, és végül a Somodi Zoltán gyerekorvost indították. És az MSZP is már egy itt élő fiatalembert indított, legalább próbálkoznak vállalható embert találni.
Hvg.hu: Akkor a kicsik jeleznek, ha baj van?
D. M.: Igen, ez az őrkutya szerep fontos, de ennél többet tudunk, többet szeretnénk. Ha megnézi, azok a vidéki települések sikeresebbek, ahol a helyiek, lokálpatrióta egyesületek vezetik a települést és a nagypolitikát, a pártok pénzszerző cápáit távol tartják az önkormányzattól. Most egy csomó emberrel találkoztam, aki tenni akar valamit. Részt vesznek egyre többen a Virágzó Zugló programban, 2014-hez képest az emberek egyre többen akarnak javítani a környezetükön, szépíteni a belső udvarokat. És ha az emberek aktivizálódnak, egyre többen szóba állnak egymással, akkor az atomizálódás is feloldódik. Ne vonuljon mindenki vissza a maga 26 négyzetméterére. Én, másoktól eltérően nem fogadom el, ami van, ha egy zebra kell, akkor azt kell elintézni, ha a Mogyoródi útnál nincs járda, hiába MÁV-terület, meg kell oldani.
Hvg.hu: Volt arról szó, hogy az LMP beáll ön mögé.
D. M.: Igen, el is hívtak beszélgetni, ők kezdeményezték az együttműködést. Kérdezgettek, elmondtam, mit akarok. Volt ott egy agilis fiatalember, aki még a részletes programomra is kíváncsi volt. Jó jelöltnek tartottak, aztán egy hét múlva kiderült, hogy a fiatalember elindul, a sajtótájékoztatóján szó szerint felmondta a programunkat. Ezt a húzást nem tartom korrektnek.
Hvg.hu: És mit mondana azoknak, akik csak magukban dünnyögnek, panaszkodnak, de nincs kedvük nagypolitikai kérdésekkel foglalkozni?
D. M.: A legtöbb kerületi probléma nem nagypolitika. Kis közösségek, együttműködések kellenek. Nem pedig visszavonulni, bezárkózni. Az sem jó, hogy a nem egyformán gondolkodó emberek nem tudnak egymással beszélni, csak az engem visszaigazoló véleményeket akarom befogadni. Az nem visz előre, mert nem kell gondolkoznom, meg egy idő után arra kötelez, hogy feltétel nélkül fogadjam el azt, amit az enyéim mondanak. És akkor nem jut az eszünkbe, hogy "ja, lehet, hogy nincs igazam, felül kéne bíráljam az ítéletemet", ez hiányzik ebből az országból. Nagy változások előtt állunk, és ebben nem a bezárkózás és a véleményem másikra ráerőltetése a megoldás. Ha elérjük a konszenzust, akkor mindenki könnyebben fogadja el azt a kompromisszumot.
