Az áprilisi tüntetések központi alakjává előlépett Gulyás Márton a "Nem maradunk csendben" demonstráción a választási rendszer megváltoztatását tűzte ki célul. Ahogy múlt szombaton fogalmazott: a cél, hogy a Fidesz ne kapjon 100 méter előnyt a 200 méteres síkfutásban, kullogjon csak vissza a rajtvonalra. A szakértő szerint a kívánatosnak megjelölt változtatással a baloldal levágná egyik lábát.
Némileg váratlanul, de nem előzmények nélkül került elő az április 15-i tüntetésen Gulyás Márton követelése az arányos választási rendszer érdekében. Ne induljon a Fidesz 100 méter előnnyel a 200 méteres versenyen, kullogjon csak vissza a rajtvonalra! – mondta az aktivista. A jelenlegi rendszer ugyanis a Fidesznek kedvez, a Fidesz magának alakította ki, hogy ne lehessen leváltani.
Ha a Fidesz kicsivel veszít, akkor is nyer
Rögtön vita is indult a Gulyás-féle kezdeményezésről. A hvg.hu-n Ceglédi Zoltán politológus arról ír, hogy a Fideszt ebben a rendszerben is meg lehet verni, egyszerűen meg kell előzni népszerűségben (és ugyanilyen illúziókergetés szerinte a választási bojkott hirdetése is).
Róna Dániel politológus szerint a baloldalnak nem érdemes a választási rendszer arányosítását követelni, ha a célja az, hogy kormányra kerüljön. Az persze jogos követelés lenne, hogy a Fidesznek kevésbé kedvezzen a rendszer: a mostani ugyanis a győztesnek és a Fidesznek kedvez. A körzetek átrajzolása miatt a baloldal például hiába szerez a Fidesznél 1-2 százalékponttal több szavazatot, akkor is Orbánék kapnak több mandátumot. Ha a Fidesznél a szavazatelőny, akkor is ők nyernek.
Az USA-ban, Nagy-Britanniában többségi választási rendszer van, és nem mellesleg évszázados hagyományok, a fékek és ellensúlyok működő rendszere akadályozza meg, hogy a mindent vivő győztes akadály nélkül kormányozhasson. Jó példa erre, hogy Donald Trump amerikai elnök beutazást tiltó törvényeinek végrehajtását a szövetségi bíróság felfüggesztette. Róna azt is megemlíti, hogy bár háborút indíthat az elnök, a csapatok külföldi állomásoztatásához már kongresszusi engedély kell. És persze a képviselők sem robotok, hanem autonóm lények, akik nem szavaznak mindent csak úgy meg pártparancsra.
Ezt a kormányzási küszöböt nem lehet megugrani
Nem szabad összekeverni a többségi rendszert az illiberális demokráciával, utóbbi Róna meglátásában szinte teljesen nélkülözi a fékeket és ellensúlyokat a közjogi rendszerben.
Az arányos rendszer Izraelben, Hollandiában, Németországban olyan politikai kultúrában létezik, ahol a pártok képesek koalíciókötésre – avagy a pártok azért lettek koalícióképesek, mert a rendszer ezt megkövetelte tőlük. Nálunk három politikai blokk van, a baloldal, a Jobbik és a Fidesz. A baloldal és a Jobbik Róna szerint sohasem kötne koalíciót (bár a választási szövetség ötlete már felmerült bizonyos szinteken). Mivel ilyen kicsi a baloldal koalíciós lehetősége, egy arányos választási rendszer épp neki lenne a legrosszabb.
Ebben a szisztémában 50 százalék plusz egy szavazat lenne szükséges egy baloldali parlamenti többséghez, míg a többségi rendszerben egy 45 százalékos baloldali győzelem egy 35 százalékos Fidesz- és ennél kisebb Jobbik-eredménnyel már többséget jelenthetne.
Eléggé visszalőne a baloldalra
Róna szerint egyébként a választási rendszer nem jó téma a politikai figyelem felkeltésére – a választópolgárok jó része nem tudja, hogy két szavazata van, nem ismeri a rendszert és nem is érdekli. Nagy-Britanniában egy ún. Boundary Commission ügyeli, hogy a választókerületi határok jók legyenek, ne legyenek nagy különbségek vagy gerrymandering, azaz pártoknak kedvező választókerületi területmeghatározás. A politológus szerint tehát ez nem lesz gyümölcsöző vita,
a választási rendszer szakmaiságát nemcsak az átlagválasztó, hanem még az értelmiségiek jó része sem érti.
László Róbert, a Political Capital szakértője pedig arra hívja fel a figyelmet egy korábbi elemzésében, hogy épp egy erős ellenzéki győzelemhez jönne jól a mostani rendszer, éppen azért, mert egy relatív népszerűségből csinálna erős felhatalmazást, míg egy arányosabb rendszerben egy kis baloldali győzelem patthelyzetet vagy akár ellenzéki összefogással egy Jobbik–Fidesz-koalíciót is eredményezhetne.
"Az arányosítás fegyverét éppen a kormányoldal süthetné el abban az esetben, ha azt tapasztalná, hogy ellenzéke menthetetlenül erősödik. A leendő győztesek már viszkető tenyérrel készítenék elő a kétharmados törvények átírását, mikor a Fidesz előállna egy tisztán listás választásirendszer-javaslattal abban a reményben, hogy ezzel tompítani tudná vereségét, egyúttal jó eséllyel megakadályozná, hogy a baloldal nemhogy kétharmados, de abszolút parlamenti többséget szerezzen. Miközben az ellenzék támogatását kérné a módosítójához, ártatlan szemekkel kérdezné: de hát nem ezt akartátok?" – írta László.
Vagy ahogy Róna megfogalmazza: egy párt akkor választ arányos rendszert, ha a másik párt többségét akarja megakadályozni, és akkor többségi rendszert, ha a saját győzelmét akarja megerősíteni. És, tegyük hozzá, amíg a Fidesz nem akarja megváltoztatni a választási rendszert, nem fog megváltozni.
Ilyen a mostani rendszer
A korábbi, rendszerváltás óta érvényben lévő kétfordulós, vegyes rendszer (ahol egyszerre voltak pártlisták és egyéni körzetek) 2012-ben egyfordulós vegyes rendszerrel váltotta le a Fidesz. A győztes pártot is illeti a töredékszavazatok utáni kompenzáció, a második forduló elmaradása miatt a sorsdöntő egyéni körzetekben, amelyek a mandátumok több mint feléről döntenek, a legerősebb jelölt van a legjobb helyzetben, egyáltalán, a rendszer a legerősebb pártot jutalmazza. Ezért alakulhatott ki 40 százalékos támogatottsággal Fidesz-kétharmad a parlamentben.
