Vasárnap reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor arról beszélt, nem érti, hogy a magyar akadémikusok, tudósok, hazai egyetemeken tanító professzorok miért nem azért lépnek fel, hogy az ő egyetemeik is megkapják azokat a jogokat, amelyeket a CEU élvez, hanem amellett állnak ki, hogy "Soros György megtarthassa a privilégiumait". Király Miklós ebben próbált levelében segíteni a miniszterelnöknek.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának tanára, korábbi dékánja elsősorban azt hangsúlyozta, hogy professzortársaival nem Soros György privilégiumaiért álltak ki, hanem a Central European University (CEU) égisze alatt folytatott oktatás, kutatás értékeinek megőrzése, s az ott tanító oktatók és hallgatók érdekei mellett.

Király szerint ugyanis a felsőoktatási törvény módosítása drámai mértékben megváltoztatja a CEU működésének feltételeit, s annak előterjesztője és Országgyűlés sem vette figyelembe azokat az alkotmányossági aggályokat, amelyeket vezető alkotmányjogászok igen világosan megfogalmaztak. "Sőt, látva az ellenvéleményeket és az erősödő tiltakozást, inkább úgy döntöttek, hogy a javaslatot kivételes eljárásban, gyorsított módon tárgyalják, és egyúttal még tovább szigorítottak a törvény rendelkezésein.

Teljesen világosan kifejezésre juttatva, hogy Önöket már egyáltalán nem érdekli a felsőoktatás és a tudomány képviselőinek véleménye, hanem, "csakazértis" éppen az ellenkezőjét teszik, mint amire kérik Önöket. Miniszterelnök Úr! Hol van itt a 2014-es választási győzelmet ünneplő beszédében emlegetett "alázat"?

Az ELTE tanára szerint a törvény elfogadása után "lényegében az egész hazai egyetemi szféra érzi veszélyeztetve magát, az általános vélekedés ugyanis az, hogy nincsen többé korlát, nincsen semmilyen határ, nincsenek fékek és józan szakmai megfontolások, egyeztetések, hagyományok vagy szerzett jogok. Az oktatás minősége sem számít. Lényegében nem maradt olyan pont a döntéshozatalban és jogalkotásban, ahol a legfelső politikai akarat józan mérlegelésére hívhatnánk fel. Elveszett a jogbiztonság és az előreláthatóság. Hát ezért tiltakozunk."

Király emellett további szempontokra is igyekszik felhívni Orbán és a kormány figyelmét, például, hogy a felsőoktatásnak, a költségvetés kétségbeejtő szűkössége, szegénysége mellett, évek óta halmozódó sérelmei vannak. Ilyen egyebek között

• a (vas)kancellári rendszer bevezetése, s ezzel a bürokrácia felduzzasztása, hatalmának növelése a szerény egyetemi források terhére, és egyben a rektor hatásköreinek radikális korlátozása.
• az "universitas" régi szellemi függetlenségét nem ismerő főiskolák egyetemmé emelése (Pallasz Athéné "Egyetem" Kecskeméten), illetve a "parancs, értettem" rendszerben működő Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozása, és kizárólagos monopolhelyzetbe hozása számos képzésnél, valamint kiemelt finanszírozása.
• az állami támogatás drámai csökkentése más fontos területeken, így a jogász és közgazdász képzés esetében.

Király szerint ezeknek az intézkedéseknek a közös nevezője az autonómia közvetett vagy közvetlen módon történő korlátozása, elvétele. "Mindennek a helytelen és veszélyes voltát sokan és sokszor teljes jó szándékkal elmondtuk, de hiába.

Pedig a tudás átadása és újra-teremtése nemzedékről nemzedékre feltételezi a gondolkodás szabadságát és a vélemények sokszínűségét. A tudománynak szabadon kell tenyésznie, hogy elemző, kételkedő és vitatkozó lehessen, bármely területen."

Az ELTE tanára azt is megemlítette, hogy tavaly az utolsó hazai állami egyetemek is kihullottak a legjobb felsőoktatási intézményeket számba vevő Shanghai lista 500-as elit csoportjából, pedig a szomszédos országok több egyeteme is ott van az élbolyban. Éppen ezért a CEU elleni harc helyett inkább azt javasolja, hogy a hazai tudományegyetemek állami támogatásána emeljék fel tartósan a CEU finanszírozásának szintjére, hogy versenyképesek lehessenek.

Hozzátette végül: tiltakoznak a külföldi tanulásra kényszerülő, kiemelkedően tehetséges magyar diákok érdekében is, akik, a magyar felsőoktatás hanyatlását látva, inkább más országbeli egyetemeken próbálnak tanulmányokat folytatni, és jelentős számban végzésük után sem térnek haza. "Pedig itthon is maradhatnának, és most még meg lehetne állítani elvándorlásukat. Például a CEU megtartásával. Például a felsőoktatás és a kutatás kiemelt, stratégiai területként való kezelésével, az ország jövője érdekében. Annak belátásával, hogy a tudomány művelése lényege szerint nemzetközi, de mára a felsőoktatás is az."