Magyarként Csíki sört kell innunk? Milyen kötelességei vannak a határon túli magyaroknak? Hogyan alakulhat a határon túli magyar közösségek sorsa? Többek között ezekre a kérdésekre próbált választ adni a Momentum Mozgalom által szervezett kerekasztal-beszélgetés.
“Hozzatok piát, itt demokrácia van!”
Sietnie kellett annak, aki időben sörhöz akart jutni csürtörtök este a Bujdosó kertben, ahol kicsivel több mint 200 ember jött össze a Momentum Mozgalom “Itthon-Otthon. Határon túli magyarok és Magyarország” című kerekasztal-beszélgetésén.
Nem tudni, hogy a Momentumnak vagy a témának szólt-e az érdeklődés. Az biztos, hogy a nyári estéket idéző kellemes időjárás ellenére teltház volt az eseménynek otthont adó romkocsmában. Utólag megtudtam, hogy a hallgatóság fele határon túli magyar volt, így a beszélgetés tematikáját tekintve érthető, hogy sokan miért választották ezt a programot kocsmázás helyett.
Hogy éppen a Momentum szervezett egy ilyen beszélgetést, az már kevésbé volt meglepő. Egyrészt jól beleillik a bal-jobb megosztottság meghaladását, illetve a pozitív nemzetképet hirdető retorikájukba. Onnan nézve is logikus a témaválasztás, hogy országjárásukat ki fogják terjeszteni a határon túlra is. Az már más kérdés, hogy mennyit tudnak majd támogatottságban, elköteleződésben ebből kamatoztatni.
A kb. másfél órás panelbeszélgetésre négy szakértőt hívtak meg a momentumosok:
- Bárdi Nándort, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársát
- Stefano Bottonit, az MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársát
- Patakfalvi-Czirják Ágnest, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos segédmunkatársát
- és Zahorán Csabát, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársát.
Magyar vagyok, Csíki Sört iszok?
Első körben arra a kérdésre próbáltak választ adni a kutatók, hogy mi is az a nemzet. Stefano Bottoni szerint ennek megválaszolására három konferencia sem lenne elég, de az biztos, hogy Trianont nem lehet megkerülni. Felidézte, hogy mekkora nemzetközi botrány volt, amikor 1990-ben Antall József azt mondta, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni. Ez ma már evidencia, mondta a Bolognában született, magyar anyától származó történész. Még mindig nagyon erős a nemzetállami logika a térségben, ezért is van az, magyarázta, hogy a diskurzus mindig feszültségzónákról szól, példaként a székely autonómia kérdését említette.
Patakfalvi-Czirják Ágnes antropológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a határon túli magyarság körében “Trianon családon belül elmesélt történés.”
A Heineken-botrányra utalva azt mondta Bárdi Nándor, hogy erősen kontextusfüggő, mit nevezünk nemzetnek. “Agyon van nyomva mindenféle szimbolikus terhertől.” A határon túliság ugyanakkor egy ikon, aminek jelentős mozgosító ereje van, és amit a politikai szépen ki is használ, tette hozzá.
Bárdi a transznacionalizációban látja a problémát , vagyis hogy
a határon túli fiatalság is a hazai médián, az itteni propagandán szocializálódik. Jó példája ennek az a farsangi videó,
amiben az egyik erdélyi iskolában a gyerekek migránsnak és rendőrnek öltözve a "mocsok Merkelkéről" énekelnek.
Ugyanígy súlyos problémának tartja, hogy 25 év alatt nem sikerült elérni, hogy a határon túli magyarság kisebbségi jogai alkotmányos védelmet kapjanak.
Érzelmi zsarolás
Ezután főleg azt boncolgatták a szakértők, hogy miként alakult eddig a határon túli magyar közösségek sorsa és milyen jövő vár rájuk. Az Erdélyből származó Patakfalvi-Czirják Ágnes szerint Magyarországnak is nagy felelőssége van abban, milyen helyzetben vannak a határon túli magyar közösségek. Mint elmondta, Magyarország morális dimenzióba helyezte a támogatáspolitikát, a határon túli magyaroknak kvázi erkölcsi kötelességük “magyar gyereket szülni, fenntartani a magyar iskolát, a magyar templomot.” Elmesélte, hogy “amikor haza mentem, Wass Albert-verssel fogadtak. Az jutott eszembe, hogy ettől kell könnyeznem, ez vagyunk mi?”
A Patakfalvi-Czirják által említett paternalista logikát egyenesen érzelmi zsarolásnak nevezte Bottoni: “neked magyarnak kell lenned.” Viszont meggyőződése, hogy pont ez a “zsarolás” a magyarázata annak, miért maradhatott fenn a régióban egyedüli jelentős kisebbségként a 2 milliós magyar tömb.
“Nem volt benne a pakliban, hogy így alakul. Hol vannak a szászok, a lengyelek vagy az olaszok? Csoda, hogy Kolozsváron még van egy magyar világ.”
Nem a románoktól kell félni
Ugyanakkor Bottoni hangsúlyozta, hogy a huszadik századi túlélési stratégia ma már nem elég. Ezen a ponton hangzott el az egész beszélgetés legérdekesebb gondolata. A történész elmondta, hogy a 2000-es évek elején nagyon sok magyar jött át Magyarországra. A jelenlegi gazdasági-demográfiai folyamatokat figyelembe véve lehetségesnek tartja, hogy néhány éven belül megint elindul egy ilyen folyamat, és mióta Románia EU-tag, ez még könnyebbé vált. Vagyis az a veszély fenyeget, hogy
nem etnikai, hanem gazdasági okokból pusztulhatnak el a magyar közösségek
- magyarázta Bottoni.
Bárdi erre reagálva egy felmérést idézett, miszerint a szlovákiai magyar fiatalok több mint 50 százaléka nem akar Szlovákiában maradni. Számukra az álom: Nyugat-Európában dolgozni, Magyarországon lakást venni.
Szerinte a határon túli magyarság jövőjének szempontjából kulcskérdés lesz az oktatás minősége. A kormány évente több tízmilliárdot költ a határon túli magyarság támogatására, Romániában még sincs a legjobb 80 gimnázium között magyar iskola, mutatott rá.
Bottoni szerint egyértelmű, hogy gyökeres változás előtt áll az Európai Unió. Szlovákia és Románia biztosan a németekkel, illetve a franciákkal tart majd. Kérdés, Magyarországnak milyen pozíciója lesz az átalakulás után, mert az kihat a határon túli magyarság sorsára is.
