Hangulatos és gasztronómiai értelemben is élvezetes disznóvágáson járt a hvg.hu szombaton Perenyén, ahol egy-két mondat erejéig szóba kerültek a falu mindennapjai, az is, hogy aki teheti, nyugatabbra vállal munkát. Megtudtuk, hogy Ausztriában a minimálbér 400-450 ezer forint és a dolgozók 13. és 14. havi fizetést is kapnak. Sőt, az osztrák állam kiegyenlíti a magyar és az osztrák családtámogatási juttatások különbségét – ha a gyerek a felsőoktatásban tanul, akár 24 éves korig, és adókedvezmény is jár. A disznóvágáson azt mondták nekünk, hogy két gyerek esetén fejenként évi 3000 euró lehet ez a pénz.

A pacal tornácán - disznótor pörcről pörcre

A téma izgalmas, ezért megpróbáltunk utánajárni a perenyei, és kissé általánosabban, az osztrák határhoz közeli helyzetnek. A disznóvágáson találkoztunk Kovács Zoltánnal, a Perintkert Kft. vezetőjével, aki felajánlotta, hogy körbevisz autóval a faluban, és elmondja, milyen stratégiák és utak állnak az emberek előtt, és azt is, mi lett a sokak által bálványozott falusi idillel. Bejártuk a szomszédos Gencsapátit is, ahol a Gyöngyös folyó ipszilon alakban szétágazik, és bár lehet benne fürödni, "az emberek inkább wellness-szállóba mennek".

Hát, a falusi idill megszűnt. Tíz éve még teljesen normális volt, hogy disznót tartottak és vágtak az emberek, ma a hagyományos paraszti gazdaság szinte teljesen megszűnt, a legtöbb disznóvágáson sem az az állat az áldozat, amelyet maguk neveltek fel. Nem éri meg ezzel foglalkozni. Kovács még emlékszik, hogy a nagyapja még gyakorlatilag elköszönt a disznótól a levágás előtti napon, olyan személyes volt a viszony az állat és ember között. Ma nincsenek állatok, alig van kiskert, nincs gyümölcsös vagy szőlő, nincs kaszáló, ami a hagyományos falusi életmódban általános volt. A háztáji gazdaság nem termel munkahelyeket, maximum fekete-szürke zónában, nincs belőle adóbevétel.

Az osztrák benzinkutas jó eséllyel magyar

Ipari munkahelyek vannak Szombathelyen a multiknál, fék- és kuplunggyártás a Schaeffler-csoportnál, ahol 4-5000 ember dolgozik. Százasával mennek át az emberek Ausztriába dolgozni, "reggelente konvojok mennek az osztrák határra". Kovács kertészeti vállalkozása is megérzi ezt, "az utóbbi két év alatt húszból hat emberem ment el Ausztriába". Ez a váltás sem csodafegyver, Ausztriában rengeteget kell dolgozni, minden nagyon drága, nem mindenkinek jön be, de az emberek próbálkoznak.

Fülöp Máté

A falu lényegében alvófaluként működik, Kovács sarkított és ironikus véleménye szerint

"le kéne ezeket a házakat dózerolni, és Szombathelyen kéne lakásokat építeni. Lényegében az van, hogy aki tudott nyelveket, az már nincs itt."

A környéken persze a német a fontos nyelv, a gimnáziumban elsődlegesen ezt tanítják.

És hogy miért is vonzó Ausztria? Az osztrákoknál az oktatás ingyenes, még helyi támogatásokat is lehet szerezni magyar diákoknak. Az egyetemeken nincs felvételi, felvesznek 7-800 embert, az első félévben van egy erős rosta. "De ott sem könnyebb, tömegek jönnek vissza" az oktatásból, sokaknak nem sikerül. Kovács nevelt lánya kínai szakon végzett, most Magyarországon dolgozik.

De nagyon sokan próbálkoznak kinti munkával. "Benzinkutakon, kimész, leteszteled, jó napot kívánokkal köszönsz, és elég nagy esélye van, hogy magyar szolgál ki". A Dachstein csúcsnál egy étteremben még meg is tréfálta Kovácsékat egy pincér, nem árulta el magát, hagyta, hogy németül izzadjanak meg, később leplezte le, hogy ő is magyar.

Semmi értelme nemzetállamokban gondolkodni

A mai modern keretek közt így épül újjá a monarchia, amely Kovács definíciója szerint

"az a hely, ahol a véres hurkát, a pontyot és a disznósajtot megeszik".

Kovács szerint teljes tévút nemzetállamokban gondolkodni: az utazás a mindennapok része, Grazba másfél óra alatt átérnek, a bécsi repülőtér 1 óra 20 perc. A határ már nem is jelképes dolog, egyszerűen nincs.

Nehéz megítélni, hogy a két ország közötti különbség mikroszinten nő-e vagy csökken. Az osztrákok úgy látják, Szombathely környékén döbbenetes fejlődés van. Kovács úgy látja, a mentalitás miatt nem csökken, sőt nő a különbség. Hogy mi ez a mentalitásbeli különbség? "Összesöpröm-e a ház elejét vagy nem."

És miért sikerült nekik, miért nem nekünk? Trianon idején még az volt a kérdés, hogy Burgenlandból hányan jönnek át hozzánk dolgozni. Tanulságos különbségeket lehet felfedezni Kovács szerint: az orosz megszállás idején (amely Ausztriában 1955-ig tartott), ha egy orosz tiszt bement egy magyar kocsmába, rögtön megpróbáltak vele üzletelni, Ausztriában viszont demonstratívan kivonultak az emberek a kocsmából, "kiutálták őket a mindennapokból".

Lenne kiút a vidék foglalkoztatására

Perenye 7-800 fős falu, kb. 1800 hektár külterülettel rendelkezik. Egy családnak 2-300 hektár kellene a megélhetéshez klasszikus növénytermesztés esetében. A szomszédos gencsapáti tsz helyén-után alakult mezőgazdasági kft. 1200 hektáron dolgozott. A változások drasztikus erejét jól mutatja, hogy a tsz idején több mint száz ember dolgozott egy kicsit nagyobb területen, most nyolc. Kovács faiskolai vállalkozása kiút lehetne a falusi foglalkoztatásban, 50 hektáron foglalkoztat 20 embert, plusz 5-6 alkalmi munkás jön még ehhez. A termelési érték viszont nem pár százezer forint hektáronként, mint a nagygazdaságban, hanem néhány millió forint. A részben képzetlen munkaerő helyben foglalkoztatására ez nagyon alkalmas dolog, és még több helyen az lehetne.

Fülöp Máté

Mindenhol meg lehet találni a megfelelő, a helyhez alkalmas formát, hol mit érdemes csinálni. Mindenhol ki lehet dolgozni, hogy mit érdemes például faiskolai formában nevelni – ezen kellene dolgozniuk az agrárszakembereknek, mondja Kovács, ő is dolgozik ezen, például a Nyugat-magyarországi Díszfaiskolások Egyesületének vezetőségi tagjaként. Tanácsokat adnak annak a pár száz embernek, aki tag, hol mivel érdemes foglalkozni, az európai piacon mi hol, miben vagyunk helyzeti előnyben.

Ez a gondolkodás igenis működik: van olyan új-zélandi üzem, amely japán juharral látja el a "fél világot", az északi féltekét is, akár Magyarországra is tud szállítani. Kenyában termesztenek egy növényt, a szaporítóanyagot Szigetszentmiklóson meggyökereztetik a szolnoki roma foglalkoztatottak – ez a globalizáció, és "nekünk az lenne a feladatunk, hogy ebben megtaláljuk a legjobb helyünket. Lehet, hogy emberanyagot tudunk termelni, akik majd elmennek Ausztriába időseket ápolni vagy benzinkutazni. Abból is meg lehet élni, hogy egy bérmunkás-összeszerelő ország vagyunk, ez jutott nekünk. De lehet, hogy érdemes lenne előbb kicsit gondolkodni".

"Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan",

ez Kovács egyik alapelve.

Két út áll a fiatalok előtt

Úgy véli, alapvetően kétféle stratégia van az életben a fiatalok előtt. A tudatosan gondolkodó családok fiataljai jellemzően Ausztriában, külföldön tanulnak, a bohémabbak máról holnapra élnek, az ő tücsöklétüknek az a perspektívája, hogy elmennek dolgozni négy műszakban Szombathelyre, egy összeszerelő üzembe, albérletben vagy szülőktől megörökölt ingatlanban élik le az életüket. "Ez a világ " – összegez helyi vezetőnk.