Az 50-es éveket idézi meg a kormánybarát propagandát bulvárköntösben adagoló Ripost első számának szerkesztőségi vezércikke. A kibelezőstől a celebes hírekig bulvárban fürdő lap ára mindenképp okoz majd némi gondot a konkurens bulvárnapilapoknak.
Megjelent az első nyomtatott Ripost, a Jobbik lejáratásában élen járó, migránsozós álhírekben régóta erős, kormányhoz lojális net bulvárlap papírváltozatban. A nagy lap - ez lett a Ripost önmeghatározása, és tényleg, a formátum a '90-es évek lepedőnyi Magyar Hírlapját juttatja az idősebb olvasók eszébe, olyan széles. A nagyobb formátum, több cikket is jelent, a Ripost elég sok olvasnivalót kínál 130 forintért, és ezzel 35 forinttal olcsóbb, mint a konkurens Blikk.
Egyértelmű a kormányközeliség az első lapszámból is: a kvázi beköszönő vezércikk RipostPOST Fikázók és huhogók címmel az 50-es évek Feketézők és árdrágítók-szerű címeit és felütését idézik meg. Mindenki jajgat és huhog, nem vesszük észre, hogy jó dolgok is történnek: kimásztunk a kétezres évek adósságcsapdájából, "növögetnek a családok jövedelmei", "egyre kevésbé függünk a külföldi bankok önkényétől" - ejnye na, hát miért nem tudunk mindennek felhőtlenül örülni, elvtársak?
A huhogós cikk alatt rögtön egy másik örömteli esemény Orbán Viktor képével illusztrálva: évi 24 ezer forinttal nő az átlagnyugdíj, de lehet több is. Na ugye, hát vannak itt jó hírek. A címlapon állandó kis rovatnak tűnik a nyertes-vesztes páros a jobb alsó sarokban, és itt is Magyarország a nyertes (Ukrajna a vesztes), mert Szijjártó Péter kijelentette, Kína európai terjeszkedésének egyik legfőbb bázisa Magyarország. Hát mitől ne dobbanna meg az ember szíve, ha ettől nem?
A Ripost tehát egy falatnyi Kormányinfó sztármagazin tartalommal körítve, mint amikor a gyereknek a gyógyszert a kókuszgolyóba rejtve adják be.
Ezzel azonban nagyjából le is zártuk a pozitív híreket. Az első lap címlapsztorija az, hogy bármikor összeomolhat a telefon és a net Magyarországon: Németországban 24 órára leállt a net 900 ezer háztartásban. Mivel az itthoni Telekom-előfizetők ugyanazt a márkájú routert használják, mint a németek, ezért mi is veszélyben vagyunk, ahogy a lap fogalmaz "mi, civilek kiszolgáltatottak és védtelenek vagyunk!" Mondjuk tényleg brutális lenne, ha a Telekom előfizetői egy napig nem tudnák megnézni az e-mailjeiket, érthető, ha ez a címlapon egy Telekom-magentában pompázó halálfejet is megér - még szerencse, hogy a Riposttól távol áll a huhogás és rémhírek terjesztése.
Nem volt bőviben az ütős sztoriknak az újság, ha a címlapon egy törökországi leánykollégiumban kitört tűz is helyet kaphatott. Sztár- és celebfronton viszont már inkább elemében van a lap, ami nyilván a főszerkesztő Ómolnár Miklós előéletéből is fakad, hisz a korábbi Best- és Story Magazin főszerkesztő celebpápa igazából ezen a téren érzi a csíziót. A magyar és nemzetközi sztárok, sztárocskák és celebek hírei a szokásos vertikumban mozognak (pl. kerekedik már Mariah Carey pocakja), de van fogyasztóvédelmi oldal, takarítási tippek, minden, amit a csicsókáról tudni érdemes, recept és azt is megtudhatjuk, miért egészségtelen, ha a jobb oldalunkra fekve alszunk. És persze jut a darabolós-belezős, (de nem huhogós) tartalomból is. Azaz a politikai botrányokon kívül minden, ami a többi bulvárlapban megtalálható.
Hirdetési fronton a Ripost sokkal rosszabbul áll, mint a Blikk, és a legnagyobb, egészoldalas hirdetést az állami Szerencsjáték Zrt. jegyzi. Nemcsak állami hirdetések találhatók az újságban, de a Ripost nem panaszkodhat a közpénzekhez hozzáférés miatt, az online felület csak júniusban 2,8 millió forintot kapott a kvótanépszavazás kampányának dübörgésében. 2015-ben a Ripost 343 milliós árbevétel mellett 39 millió forintos profitot tudott felmutatni.
