Éves beszámolóját tartotta az emberi erőforrások minisztere egy parlamenti bizottság előtt, ahol a diákparlamenti ülésen leoltott diák is jelen volt, és éles véleményt fogalmazott meg. Egy másik tanulótól petíciót kapott a miniszter, őt meg is hívta teára.
Csaknem háromórás volt az Emberi Erőforrások miniszterének a parlament kulturális bizottságában tartott éves meghallgatása még úgy is, hogy a képviselői hozzászólások időkeretét 3 percben maximálták. Ezen az ellenzéki képviselők háborogtak – Hiller István volt szocialista oktatási miniszter okozott némi fejtörést, mikor másodszor is szót kért –, ám Hoffmann Rózsa volt oktatási államtitkár kioktatta az elégedetlenkedőket, hogy számos más fórum is van a minisztert kérdezni. Mellesleg a hozzászólásra kiszabott három percet ő sem tudta tartani, úgy kellett figyelmeztetni, hogy hagyja abba. Bár nyilván Balog azt még hallgatta volna, hiszen Hoffmann olyanokat mondott, mint hogy „megelégedéssel hallgatta a miniszter beszámolóját”, „lenyűgözően sok roma program van”, a „fejlődő tendencia megnyugtató”.
De nézzük, minek örült ennyire Hoffmann Rózsa. Balog Zoltán miniszter az 50 perces expozéját a béremelésekkel kezdte, a többi között beszélt arról, hogy Magyarországon nőttek legnagyobb mértékben az oktatási kiadások, a Klik működésével soha nem volt elégedett, a szükséges korrekciókat megtették, ám szerinte a rendszert „túl hamar lerohanta a politika és a szakma”, ha adnak pár év türelmi időt, akkor „komoly, eredményes éveket tudnának a hátuk mögött”, a felsőoktatásban is egyre halkabbak a kancellárokkal kapcsolatos bírálatok, a rendszer szerinte jól működik. A felsőoktatási intézmények anyagilag jól állnak, a felvett hallgatók létszáma stabilizálódik, több mint a felük már nyelvvizsgával érkezik.
Balog bevédte a sportberuházásokat is – ami vicces, miután a klasszikus példa minden egyes esetnél az, hogy a stadion árából hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni:
„Értem azt a bírálatot, ami a sportintézmények fejlesztését szembeállítja más fejlesztési igényekkel, amik mindig vannak. De nem véletlenül van a sportminisztérium ott, ahol az oktatás is, ezt alapvetően köznevelési és kulturális kérdésnek tekintjük. A versenysport támogatása fontos, mert az a nemzeti önazonosság, nemzeti büszkeség része.”
Balog szerint egyre többen sportolnak, és bízik benne, a mindennapos testnevelést is egyre többen tartják majd sikertörténetnek.
Volt pár önkritikus megszólalása is: a végzettség nélküli iskolaelhagyás és a tanoda pályázat ügyében. Előbbinél azt mondta, arányában nem tapasztalható jelentős javulás az elmúlt időszakban, az okokat vizsgálni kell. Egyebek mellett azt, hogy a szakképzési rendszer hogyan hat a közfoglalkoztatásra, a közmunkabérnek milyen szívóhatása van a legszegényebbekre nézve.
Erre Kunhalmi Ágnes, a bizottság szocialista alelnöke felszólalásában külön kitért – aki szerint a korhatár leszállítása embertelen –, mire Balog azt mondta, „ha valakit 16 éves koráig nem lehet olyan vonzalommal ellátni, hogy bent maradjon az iskolában, akkor az a két év már nem számít, miért ne mehetne el?!” A központi probléma nem a 16 éves tankötelezettségi korhatár, hanem az, hogy a semmilyen végzettséggel nem rendelkezőknek milyen lehetőséget tudnak adni. Bár vannak különböző programok – mint a híd program –, sok még a tennivaló.
A tanoda pályázatnál arról beszélt, első körben az nem volt sikertörténet – nem fejtette ki, de az volt a baj, hogy több, működő tanoda nem nyert a pályázaton, teljesen ismeretlen szereplők viszont be tudtak lépni –, de új pályázatokkal növelik a számukat. A Liget-projektnél csak egy elemmel volt baja: „kevéssé tudtuk világossá tenni, hogy milyen előrelépést jelent ez parkszempontból, hogy a zöldfelület nagysága nő.”
Számháború
Hiller István korábbi oktatási miniszter azt vetette Balog Zoltán szemére, hogy lehet, hogy önmagához képest többet költ a kormány oktatásra – az OECD számok egészen lesújtó képet mutatnak amúgy –, azonban a szocialistákhoz képest sehol sincsenek.
"A korábbi évekhez képest jelentős előrelépés, hogy 2014-ben a GDP 5,2 százalékát költötték oktatásra, de még így sem éri el a 2010-es szintet, mikor 5,5 százalék volt. A válság előtti 5,9 százalékot pedig meg sem közelíti" – mondta Hiller.
OECD-jelentés: döbbenetesen keveset költ a magyar állam oktatásra
Futotta volna rá, mégsem költöttünk oktatásra - derül ki a frissen kiadott idei OECD-jelentésből. A legtöbb kategóriában az utolsók közt kullogunk, az oktatás GDP-arányos finanszírozása pedig igazán katasztrofális.
Balog Zoltán szerint nem pusztán a százalékok számítanak, hanem az is, milyen gazdasági növekedés párosul ezekhez az arányokhoz. Szerinte Hiller „bűvészkedik a számokkal”, a támogatás abszolút értékben folyamatosan nő. Oda is szúrt neki: „méltatlan elődöm, vagy én vagyok a méltatlan utódja”.
A miniszter viszont Dúró Dóra bizottsági elnöktől kapott egy ütést: Balog ugyanis expozéja elején örömmel újságolta, hogy a demográfiai krízisre adott családtámogatási válasz úgy tűnik, hogy működik, hiszen augusztusban az egy évvel korábbihoz képest 6 százalékkal több gyerek született. Dúró Dóra viszont jelezte, hogy az év első 9 hónapját nézve viszont pont hogy nem ilyen rózsás a helyzet, hiszen a KSH adatai szerint épphogy csökkenés van.
Ezzel Balog sem tudott vitatkozni, elismerte, hogy trendfordulat nem volt, inkább arról beszélt, a születési ráta 1,27-ről 1,44-re nőtt az elmúlt években, ez a növekedés arányaiban nagy. Majd jött a hosszas cöcögést kiváltó mondata:
„2011-ben volt a mélypont, de nem azért mert Orbán Viktor megtiltotta a szaporodást”.
Ebből a szaporodás szó sokáig visszhangzott a teremben. Balog egyébként fejtegette azt is, a házasságok aránya nőtt, amelyben jellemzően nagyobb biztonságban vannak a gyerekek.
Egy másik számháborúban – miszerint hány félanalfabéta is van Magyarországon – kiderült, a miniszter máshogy értelmezi a fogalmat, mint ami. Azt mondta ugyanis, számára az, ha valaki el tud olvasni valamit, azt jelenti, hogy megérti.
Pukli is megkapta
Fideszes képviselők kérdezték a minisztert a Teleki Blanka Gimnáziumot jelenleg még irányító Pukli Istvánról – aki otthagyta a Tanítanék Mozgalmat, nem pályázik újra az igazgatói székért sem, inkább egy konzervatív pártban gondolkodik. Balog azt mondta, sok sikert kíván Puklinak, többet, mint ami a korábbi pályafutása alatt érte.
„Jót fog tenni a gimnáziumnak, ha elhagyja.”
Azt egy másik kérdésre megjegyezte, hogy a Tanítanék Mozgalom tulajdonképpen egy politikai mozgalom, amit jelez az is, hogy a politikai pártban gondolkodó Pukli is túlpolitizáltságra hivatkozva hagyta ott őket.
Londonban magyar sulit?
Hiller István vetette fel, hogy mi lenne, ha nem csak határon túli magyarok iskolájában gondolkodna a kormány, hanem nyitnának egy iskolát Londonban is. Pár percig úgy tűnt, az ötletből lehet valami, mert Balog nem rázta le csípőből, ám a végén azt mondta, több helyen működik vasárnapi iskola, ahol a gyerekek a magyar tantervhez kapcsolódó tudást is megszerzik –, ilyen Londonban is lehet, így egyetért a lehetőséggel. Azt tapasztalja egyébként, hogy a külföldön dolgozó „mobil és öntudatos réteg” szervezőkészsége jó.
Meglepték a diákok – egyiküket meghívta teára
A bizottság tagjai tudták, a miniszter viszont nem, hogy a testület ülésén a hallgatóság között ott volt az a diák is, akit egy Somogy megyei diákparlamenti ülésen kormánybíráló mondatai közben félbeszakítottak. És eljött az ülésre egy másik is, aki egy petíciót akart a miniszternek átadni.
Az LMP-s és az együttes tag kiállt a félbeszakított diák, Bradánovics Bendegúz mellett. Ikotity István LMP politikus azt kérdezte, ha a demokratikus értékek tiszteletére neveljük a gyerekeket, mennyire elfogadható, hogy egy témában nem fejtheti ki véleményét. Szabó Szabolcsnak pedig gyermekkorát idézte a stílus, mikor párttitkárok mászkáltak az utcán.
A miniszter viszont arról beszélt, úgy tudja, rendre lett utasítva a diák, majd maga kért elnézést és kulturált formában elmondta hozzászólását. Nem mindegy, ki hogyan szólal meg.
„A köznevelésnek az is célja, hogy a vitakultúrát olyan színvonalon tartsa, ami méltó a következő nemzedéknek, meg jobb, mint amit néha a politikusok folytatnak.”
Majd azt sugallta, hogy a diákok pártpolitikai háttértámogatást kaphatnak.
Azt viszont nem tudta, hogy az érintett diák ott ül a teremben. Bár terveivel ellentétben Bradánovics Bendegúz nem szólalt fel, mert attól félt, hogy úgysem kap szót, balhét meg nem akart, a végén azért odament a miniszterhez, átadta felszólalását, és pár szót beszéltek is.
Balog megkérdezte, sikerült-e a konfliktust rendezni, mire a diák azt mondta, azt igen,
„viszont az oktatást jobban szétverték, mint a 2006-os tüntetést.”
Balog erre felszisszent:
„Ez elég erős kifejezés, de én nem vonnám meg öntől ezért a szót.”
Egy karcagi szakgimnázium diákönkormányzatának elnöke, a Független Diákparlament tagja, Mészáros Dávid pedig egy petíciót adott át a miniszternek, amelyben a többi között a diákok leterheltségére és a tananyag mennyiségére és a tankönyvekre panaszkodott. A miniszter azt ajánlotta, beszéljenek erről egy tea mellett. A diák az időpont miatt már hívta a miniszter kabinetfőnökét, de egyelőre még keresik a megfelelő alkalmat.
