Gyakorlatilag tökéletes volt az a csapda, amelyet a Népszabadság újságíróinak állítottak a szerkesztőség Pestről Budára történő költöztetésének ígéretével: a lap dolgozói dobozokba pakolták a holmijaikat, a munkahelyüket velük üríttették ki. Mivel teljesen megtévesztették őket, saját kezűleg segítettek az addigi szerkesztőségüket eltüntetni – mesélte az osztrák lapnak a Népszabadság Gergely Márton.

A főszerkesztő-helyettes úgy fogalmazott: kollektívan büntették őket. A Népszabadság bezárása nemcsak a kormánnyal szemben kritikus újságírás, hanem az oknyomozó-tényfeltáró újságírás számára is büntetés. Még cinikusabbá teszi a történetet az, hogy az újságírókkal együtt a technikai munkatársakat, grafikusokat, sport- és kulturális újságírókat is büntetik. Jelenleg mindannyian a Mediaworks, és azon keresztül a VCP túszai vagyunk – fogalmazott.

A lap munkatársai szeretnének már újra dolgozni, vannak félkész anyagaik, köztük olyanok, amelyek éppen az előbbi említett dobozokba kerültek a költözéskor, és amelyekhez eleinte nem is tudtak hozzáférni. Össze kell ugyanakkor tartaniuk és szolidárisnak lenni, mivel a megélhetésük is veszélybe került. A legfontosabb céljuk így most azt, hogy minden járandóságukat kifizessék nekik – jelezte.

A VCP vezetőségével közös megoldásra törekszenek, azon belül arra, hogy a dolgozók munkaviszonyát törvényesen lezárják, kifizessék minden járandóságukat, és biztosítsák a további munkavállalást azoknak, akik szeretnének vagy tudnak maradni egy másik állásban a cégénél.

Gergely Márton szerint a tulajdonos valótlanságokat terjesztett a Népszabadság anyagi helyzetével kapcsolatban, és azt ígérték, hogy újraindulhatna a lap, ha megoldják az anyagi gondokat. Utóbbi azonban életszerűtlen, mivel az újság leállításával annak bevételei is elapadtak. Az előfizetőket ráadásul már értesítették arról, hogy választhatnak a társaság portfóliójába tartozó más lapok közül, vagy visszakaphatják a pénzüket. Ha valóban érdekeltek lennének az újraindításban, nem így kommunikálnának – vélte.

A főszerkesztő-helyettes az interjúban azt is mondta: vannak érdeklődők, akik megvásárolnák a lapot. Nevet nem akart mondani, csak annyit, hogy szimbolikus összegért, egy forintért vennék meg a Népszabadságot és tovább üzemeltetnék. Murányi András főszerkesztő a héten egyeurós vételárat mondott, és ennyiért a munkatársak vennék meg a laphoz kapcsolódó jogokat.

Magyarországon fegyverként használják az állami hirdetéseket a kormánnyal szemben kritikus hangvételű újságírás ellen. A Mediaworks ugyanakkor más felületein jelentetett meg állami hirdetéseket, nem a Népszabadságban – tette hozzá. Gergely Márton lehetségesnek nevezte, hogy az állami hirdetési pénzeket nyomásgyakorláshoz használja a hatalom, ugyanakkor szerinte a valóságban ennél is rosszabb a helyzet. A 2010-es kormányváltás után először a médiatörvényen keresztül próbáltak pórázt tenni a sajtóra, de az EU rosszallása után inkább stratégiát váltottak: nagy tömegeket elérő médiatársaságokat környékeztek meg, különadóval próbálkoztak egyebek mellett, és arra törekedtek, hogy a magyarországi médiát magyarországi oligarchák kezére játsszák át – magyarázta.

Ami a jövőt illeti, Gergely Márton egyértelművé tette, hogy nyomtatott lapot nem tudnak már előállítani, valami újba szeretnének kezdeni. Konkrétumot azonban nem mondott.

Az interjú végén megkérdezték tőle, hogy kaptak-e bármiféle támogatást a Népszabadság dolgozói osztrák politikai erőktől. Azt válaszolta: nem tud arról, hogy érkezett volna hozzájuk ilyen felajánlás.

A Gergely Mártonnal készített teljes, német nyelvű interjú itt olvasható.