Néppártot elég nehéz építeni, Fidesz-néppártot pedig majdnem lehetetlen, mert a rész lényegéből adódóan nem lehet az egész, holott egy néppárt erre törekszik: olyan darab akar lenni, ami a többi darab kihagyásával teljes lefedettséget alkot. Ezt terror nélkül általában lehetetlen megoldani, mert az emberek állandóan szétmászkálnak, nem akarnak nép lenni, inkább lennének nyugdíjasok, diákok, punkok vagy oligarchák, és ennek megfelelően választanak a pártok közül (mindez természetesen csak azokra vonatkozik, akik elsajátították a tagolt beszéd és az érdekképviselet képességét). A néppárt tehát azt ígéri, hogy képviselni fogja a nyugdíjasokat, diákokat, punkokat és oligarchákat, ami nyilvánvaló hazugság, úgyhogy ilyenkor előrántanak valami unalmas hazugságot: naggyá teszik a nemzetet, esetleg megvédik a magyarokat az ellenségtől. (Ahol mégis vannak működő néppártok, csak azért lehetséges, mert a jóléti társadalom feleslegessé tette magukat a pártokat is, és csak hobbiból szavaznak az emberek a választásokon.)

A Fidesz először megette az MDF-et, aztán a kisgazdákat, kereszténydemokratákat, és mindeközben arra is kísérletet tett, hogy saját anarchoszindikalista, bázisdemokrata, liberális demokrata alapító tagjait is valahogy benne tartsa az alakuló rendszerben, ami nyilvánvaló lehetetlenség, gondoljunk csak a polgári körben ücsörgő Vona Gáborra és a XII. kerületben szomorkodó Pokorni Zoltánra. Most ott tartanak, hogy Orbán Viktor lélekben 3,3 millió magyar miniszterelnöke akar lenni, de még ezzel is lesznek problémák, ugyanis ezt a teljes ideológiai bolhapiacot kizárólag a pénz tarthatja össze, rendesen ki is fizettek mindenkit, aki hajlandó volt részt venni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felépítésében, és soha, semmilyen körülmények között nem mondta el saját véleményét, azonban most, a működés sokadik évében már elő-előjönnek problémák, mondhatnám: típushibák, mint például az egyéni sérelmek megtorlására tett kísérletek.

Bizonyos területeken közrettegésnek örvend az az elképzelés, hogy a Fidesz valamiféle ördögi mesterterv alapján lépeget előre a totális hatalom megszerzése felé, és hamarosan uralni fogja a bolygót, majd rövid időn belül az egész naprendszert is. Finkelstein, Habony és az orosz titkosszolgálat, gondos tervezés, tökéletes kivitelezés, másodpercre lebontva a kampány 2054-ig, mennek előre, mint a tank, és jaj annak, aki ellenáll.

A valóság ezzel szemben az, hogy vannak ugyan tervek (a migránsok az ellenség, mindenki rettegjen), de az egyéni hiúság gyakran felülírja ezeket, jobb esetben ki is oltja. Azt még elképzelhetőnek tartom, hogy Gyurcsány Ferenc démonizálása, jóval politikai szavatosságának lejárta után valami határozat formájában megjelent a párt ötéves tervében, hiszen Gyurcsány Ferenc volt az a politikus, akitől a fideszes szavazók szívesen féltek, és akit lelkesen gyűlöltek, ha időről időre eszükbe juttatták, azonban a mostani Juhász-ellenes kampány leginkább arra emlékeztet, amikor a sík hülye modell meg akarta zsarolni Jaromír Jagrt, a jégkorongozót azzal, hogy kiszivárogtatja a fotókat, amik bizonyítják, hogy lefeküdt vele, miközben neki volt pasija, Jagrnak viszont nem volt csaja.

Rövid idő alatt Juhász Péter lett a legismertebb ellenzéki politikus, csakhogy Gyurcsány Ferenccel ellentétben, vele kapcsolatban elég nehéz komcsizni, oligarcházni vagy szemkilövetőzni. Még az is lehet, hogy baromi rossz politikus, alkalmatlan miniszterelnöknek, idegesítő diktátor lesz belőle – tök mindegy, a Rogán-frakció már felfutatta, és semmi sem óv meg minket attól, hogy a következő évek meghatározó ellenzéki figurája legyen. Ez nem a Finkelstein-féle agytröszt műve, csak annyira berágtak rá, hogy ugratták Kunfalvi Nórát, aki ugyan elszánt, de intellektuálisan erős kihívásokkal küzd, így simán partiba vágták egy zsebkamerával. A tervezett és Orbán Viktorhoz köthető leszámolásokat ugyanis az jellemzi, hogy átfutnak a teljes médiakeresztmetszeten, a köztévétől a közrádióig, majd a blogoktól a bulvárig. Itt tényleg észrevehető valami tervszerűség, azonban az egyéni indítványon alapuló karaktergyilkosságok csak a bulvárban pörögnek, a közmédia csak ímmel-ámmal veszi át a híreket, nincs benne semmi lelkesedés.

Itt még nyugodtan meg lehetett volna állni. Visszatérni a gyurcsányozáshoz, sorosozáshoz, a rettenetes migráncsokhoz, tök mindegy, de ha bármilyen tervük lett volna, akkor észreveszik, hogy kontraproduktív a brutális médiafigyelem, mert azon kedves honfitársaink, akik Magyar Időket olvasnak és köztévét néznek, megismerik Juhász Pétert, pedig eddig azt hitték, hogy Gyurcsány vezeti az MSZP-t és Obama a gonosz Szovjetunió elsőtitkára. De nem, önfeledten ostorozták tovább a döglött lovat, mintha a dakota közmondások már nem lennének érvényesek, egészen odáig, hogy Juhász lájkolója verte meg G. Fodor Gábort a hvg.hu közreműködésével. Nem csak megdugott egy világhírű jégkorongozó, de le is cidáztam a teljes csapatot, na, ehhez mit szóltok?! Ugye, milyen kínos.

Sokkal hasznosabb lett volna kiválasztani valakit a szocialisták közül, valakit, akinek sohasem nyomta a vállát az eredetiség terhe, és elkezdeni a nemzeti-keresztény államrend főellenségének befuttatni. Azonnal megutálta volna mindenki a pártjában, ráadásul előbb-utóbb nyilatkozott volna valami baromságot, amin aztán a választásokig pöröghetett volna a kormány összes üzenő füzete és tévéje.

Az egyénieskedés azonban rombolja a néppártot: a letelepedési kötvényeket lassan az Afrikai Háborús Bűnösök hetilapjában reklámozzák, a Belvárost bontási anyagként passzolják el drogdílerek rokonainak, Orbán Ráhel Putyinnal tárgyal a cirill betűk hazai bevezetéséről, Szijjártó Péter pedig a Pokémon Go Zónákról tart előadást londoniaknak. Tényleg csak az hiányzik, hogy Lezsák Sándor megszólaljon.