Egyre-másra hallatszódnak kritikus hangok a magyar katolikus egyházon belül, egyelőre csak alsóbb szinteken. Most a röszkei plébános szólalt meg, kritikája egyfelől a katolikus püspöki kar némaságának szól, de bírálat éri a katolikus emberbaráti szolgálat nehézkességét is, és a kormány által kiváltott előítéleteket.
Nemrég írt a Szemlélek keresztény blogon a makói plébános Pálfai Zoltán arról, hogy hiányolja a katolikus egyház vezetői testületének az állásfoglalását a kvótanépszavazás és a kvótakampány tekintetében. Nem érti, hogy hallgathat ebben a kérdésben a püspöki kar, és gondolatébresztőként beidéz pár gondolatot. Tavaly novemberben egy segédpüspök fejtette ki véleményét menekültügyben.
Most a röszkei plébános levelét közölte a Szemlélek. Elértük Liszkai Tamást, aki azt mondta, eredetileg egy belső levelezésben reagált a Pálfai vita- vagy párbeszédindító cikkére, ezt kérte el a blog közlésre, amire ő engedélyt adott.
Liszkait is nyugtalanítja, hogy a püspöki kar más ügyekben is néma, egyedül Beer Miklós váci püspök fakadt ki (a hvg.hu-nak is) például Bayer Zsolt kitüntetése miatt, akik demens vénembernek és/vagy gazembernek titulálta a pápát. Az ügyre egyébként a Magyar Kurir írt szerkesztőségi cikket válaszul, amely a Vatikán félhivatalos lapja Magyarországon. Ugyanígy nem szólal meg a püspöki kar a pápát Orbán Viktor hivatalos Facebook-oldalán mocskoló kommentelőkre reagálva.
Az is befogadás, ha nem küldjük a menekülteket postafordultával vissza
A röszkei plébános azt írja, mindenki a saját lelkiismerete szerint szavaz a kvótanépszavazáson, de a menekültek felé fordulni segítő szándékkal még egyáltalán nem egyenlő a stratégiai betelepítést igenlő attitűddel. "A befogadás annyi is lehet, hogy a migráns csoportokat nem küldjük vissza 'postafordultával' a háborús övezetekbe vagy első biztonságos országként a libanoni/török stb. milliós lélekszámú menekülttáborokba, ahol a higiénikus viszonyok rosszak, és ahol életvitelszerűen nem lehet tartósan kibírni hónapokat vagy éveket, főleg kisgyerekekkel" – írja Liszkai.
Liszkai arra is kitér, hogy ma a közhangulat a muszlim bevándorlókat első számú közellenségnek tekinti. De vajon egy vallásosságot komolyan vevő muszlim a nagyobb ellenség-e "vagy az a konzumista (és konformista), látszólag csak az anyagi javakban és szórakozásban érdekelt fogyasztói szekuláris társadalom, ahol a szubkulturális formák pótcselekvésként töltik ki az emberek életét, akik teljesen elveszítik ezáltal vallási és szakrális érzékenységüket, egyben érzelmi intelligenciájukat is?" – adja egy katolikus olvasatát a kérdésnek Liszkai. Erről egyébként már egy korábbi, muszlim imaházban tartott vallások közi párbeszéden is felmerült egy katolikus teológusban ez a gondolat. Liszkai szerint a fogyasztói társadalom még a szocialista Magyarországnál is károsabb az emberek vallásos meggyőződésére.
"1 db vízcsap és 5 db mobilvécé" 1000 embernek
Liszkai azt sem érti, miért nem esik szó katolikus körökben arról, hogy Ferenc pápa ugyanazt a szellemiséget képviseli menekültügyben, mint a most szentté avatott Teréz anya vagy maga Jézus Krisztus. Idézi Sári Gabriella hozzászólását Pálfai vitaindítójához, a nő maga is önkénteskedett a déli határnál. Sári kevesli a katolikus egyház jelenlétét, a Karitász ritkán megy el az olykor ezer feltorlódott menekültön segíteni, "akiknek 1 db vízcsap és 5 db Toi Wc áll rendelkezésükre (a szerbek rakták ki), elégséges mennyiségű étel csak akkor van, ha az önkéntesek visznek. (Máig visznek, ámde keresztény csak nagy ritkán akad köztük, pl. amikor a Szent Egyed Közösség önkéntesei lemennek kb. 2 havonta 1x.)".
"Borzasztó háborús traumáktól sújtott családokkal, megerőszakolt nőkkel találkoztam, a határunkon több kisbaba majdnem meghalt." "A kormány az agresszív kommunikációval félelmet, ellenállást, haragot ébreszt az emberekben, és tényeket alig közöl. Mindenki fél a migránsoktól, pedig nálunk aztán tényleg alig vannak." "Mindeközben milliárdokat kapott az ország az EU-tól és Svájctól a menekülthelyzet kezelésére, amiről csak egyszer-kétszer szóltak a hírek, azóta senki sem tudja, mire ment el a pénz." "Szóval, én mindenkit bátorítanék, hogy segítsen, van sok lehetőség! Pl. menekültstátuszt kapott gyerekeknek lehet magyart tanítani, játszani velük, vagy munkát keresni azoknak a katolikus (!) afrikai migránsoknak, akiket valami csoda folytán befogadtunk" – idézi Sárit hosszan a röszkei plébános.
Liszkai úgy fejezi be gondolatait: ha a kóbor kutyának segítünk – elvisszük állatmenhelyre, próbálunk neki gazdát keresni – miért nem segítünk az embereken? "Mit okoz bennünk az előítélet? Milyen emberek vagyunk?"
