A magyar bombakereső kutyákról viszonylag kevés szó esik, pedig nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak gazdáikkal együtt az afganisztáni hadszíntéren. A tálibok tisztátalannak tartják, megvetik a kutyákat, de szokszor megpróbálják kilőni őket, mert tudják milyen fontos a szerepük.
"Nagyon szívós fajta" - mondja gazdája Roninról, a belga juhászkutyáról, mire ő hátára veti magát és bolondozva hempereg a fűben. "Hát nem pont erre gondoltam, de legalább látszik, hogy a hülyülés is lételeme" - mondja nevetve Púza András, aki altisztként szerelt le a honvédségtől, előtte pedig a kutyával közösen alkotott egy robbanóanyag-kereső párost Afganisztánban, Baglan tartományban.
A kis újpalotai pályán Ronin széles vigyorral teljesíti a gazdája minden parancsát, de a legkeményebb teljesítmény mégis az, amikor a szent tárgyként kezelt labdájáról tiltják le és némán fekve tűri, hogy az orra elé dobják, nem megy érte, mert a gazdi ezt kérte. "Ez egy fontos dolog, amit a munkához meg kellett tanulnia. Ha azt a parancsot kapja, hogy fekszik, akkor stabilan helyben kell maradnia az életünk múlhatott rajta, hogy teljesíti-e" - meséli gazdája.
Egy robbanóanyag kereső kutya egy éve missziós terepen becslés szerint két évet vehet el az életéből. Az extrém körülmények, a 40, néha 50 fokos hőségben végzett munka, a rengeteg rázkódás a katonai járművekben, a teherutókra fel-le ugrálás, mind olyan tényező, ami rendkívül igénybe vette Ronin szervezetét. A feladat egyáltalán nem rutin és kötelező kör volt, hiszen Baglan tartományban, ahol a páros magyar kontingense is állomásozott, a tálibok legelterjedtebb szórakozása, hogy IED-ket (ImprovisedExplosiveDevice), vagyis házilag összetákolt robbanóeszközöket telepítenek az út szélére, vagy mint egy július 31-én történt támadásban is, robbanóanyaggal megrakott teherautókkal támadnak meg koalíciós, illetve afgán katonai célpontokat. A tálib felkelők pedig sokszor lőttek is a kutyákra, mert tisztában voltak vele, hogy az egyik legfontosabb védelmi eszközei a koalíciós erőknek. Szerencsére ez a magyar kutyavezetőkkel nem fordult elő „csak” más NATO nemzetek katonáival.
Roninon és gazdáján kívül még rengetegen végezték a munkájukat, legyen szó katonai objektum védelméről, vagy a tartomány más terülhetein végzett akciókról. "Átvizsgáláskor a kollégák egy külső védelmi kört biztosítottak, hogy nekünk egyáltalán ne kelljen figyelnünk arra, ami az átvizsgálás területén kívül zajlik. Nekik és az egész háttércsapatnak is köszönhető, a sofőröktől a szerelőkön át a raktárosokig, hogy úgy zajlott a misszió, ahogy" - mondta a volt katona. „A mai napig halával és tisztelettel gondolok vissza minden volt kollegámra akik bármilyen apróságot is hozzátettek ahhoz, hogy mi ott elvégezhessünk a munkánkat és haza térhessünk!” – tette hozzá.
"Kutya és ember csapatként, párosként működik, egymás minden rezdülését ismerjük és egymásra is vagyunk utalva. Sőt, Roninon és többi négylábú kollegáján sokszor több száz ember élete függött. Ha továbbengedünk egy teherautót, amit nem szabadott volna, annak végzetes következményei lehetnek" - mondta az afgán misszióban kutyájával 7 hónapot eltöltött András.
Szerinte az amerikaiak igyekeztek kereső eszközöket fejleszteni, ami kiváltaná a kutyákat, de kevés sikerrel. Ezeket remekül lehet használni bizonyos helyzetekben, de a terepen, extrém körülmények között Ronint és társait nem lehet pótolni. Bár a kutyák eszközök feladatát teljesítik, a leszerelt katona szerint egyértelműen bajtársként kezelik őket, még akkor is, ha a leszerelésüket a katonai szakzsargon "leselejtezésnek” nevezi.
Most is együtt szerveznek egy akadályversenyt, ahol a gazdának a kutyákkal együtt kell majd teljesítenie egy akadálypályát, ami a volt kutyavezető tűzszerész szerint komoly kihívás, mégis bárki teljesítheti, a saját mércéje szerint. Szerinte valamelyest hasonlít ez is arra a munkára, amit ők végeztek, már ami az összekovácsolódást és a közös küzdelmet illetii, viszont itt bármelyik kutyás fel tudja majd venni a fonalat. Elég annyi is, ha néha szokott együtt futni kutyájával. "A pálya ugyan nehéz, de teljesíthető, pont úgy akartuk felépíteni, hogy ne csak a kondi számítson, szinte bárki végig tudjon rajta menni, de azért az, aki végig csinálja, az érezze, hogy letettek valamit az asztalra, közösen a kutyával. Az akaraterőt azért ne felejtsék otthon" - tette hozzá Púza András.