Arany Jánosnak 1866-ban küldönc hozta át a Belügyminisztériumból az Akadémia épületébe a lepecsételt selyemdobozt, benne az arany érdemkereszttel. A kitüntetést a belügyminiszter felterjesztése alapján Ferenc József adományozta a költőnek.

Arany Deák Ferenc és a kiegyezés híve volt, és - ahogy az a Walesi bárdokból is tudható - ki nem állhatta Ferenc Józsefet.

Azonnal értesítette a belügyminisztert: az érdemrendet visszautasítja. Mire hamar megjött a válasz: azt nem teheti, mert a Hivatalos Lap már közölte a kitüntetést. Ezután Arany nem tehetett egyebet, minthogy az érdemrendet rejtő doboz csomagolópapírjára ezt írta:

"Hasfájásban szenvedek / Érdemkeresztet küldenek /

Ha csak egyet tojhatnám /  Száz keresztért nem adnám."

A versikét évtizedekig titkolták, de halála után a fiókjában felbontatlanul megtalálták a dobozt a versikével egyetemben. A kitüntetést Arany nem próbálta fel a tükör előtt, mikor egyedül volt, sőt, meg sem nézte.

A történetet Vámbéry Rusztem közlése alapján 1942 táján Faludy György jegyezte le. (Megjelent a Jegyzetek az esőerdőből című kötetben, a Hounslow Press kiadónál 1988-ban.)