A hagyományos gyümölcseink mellett nagyon jönnek fel az újabb, szebb, pirosabb, magtalanabb, felhasználóbarát verziók.
Magos vagy mag nélküli? Szőrös vagy szőrtelen? Lapos vagy gömbölyű? A gyümölcspiacon nagy harcot vívnak a hagyományos gyümölcsök az újabb, és komfortosabban fogyasztható, nemesített fajtákért, és van ahol tényleg győzelemre áll az újabb változat.
Felhasználóbarát dinnyék
Vegyük például a pár éve megjelent mag nélküli dinnyét, amelyre persze a „magszegény” a pontosabb kifejezés, mert egy-két magot azért tartalmaz a mag nélküli változat is. Ledó Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Terméktanács elnöke azt mondja, elsősorban a fogyasztók igényelték a váltást a magos dinnyéről a magnélkülire. Elsősorban az exportigények voltak döntőek, a magyar dinnye jelentős része megy külföldre, és ott ma már átlag 70 százalékban a mag nélküli a nyerő, a hagyományos magos görögdinnyék iránt szinte csak a lengyel piacon van még fogadókészség Ledó szerint.
A magnélküliség mellett a méret is fontos, míg ugyanis korábban az emberek a nagy dinnyéket kedvelték, ma már a kisebbeket veszik inkább, értelemszerűen azért, mert könnyebben szállíthatók, a gyöngébbek is elbírják őket, és a felbontás után hamarabb elfogy, mint hogy megromlana, ami egy óriásdinnyénél már valós veszély. A magszegény dinnye java piros húsú, de van sárga változata is, az viszont még ezen belül is 10-15 százalékos részesedéssel bír csak.
Termesztésben a magtalan és a magos dinnye ugyanolyan bánásmódot kíván, annyi a különbség, hogy a magszegény vetőmag ára 40-50 százalékkal is magasabb a magosénál. Korszerűbb hibrid vetőmag ez, ellenáll több betegségnek, a korszerűbb magok pedig drágábbak, mint a régebbiek. "Szerencsére egyre több az olyan termelő, aki a sírás-rívás helyett dolgozik, fajtakisérleteket folytat, piacot kutat és talál is! Aki nem tud az új követelményekhez valamelyest alkalmazkodni, annál nagy baj lesz, mert csak a háborgásból hosszú távon nem lehet eredményesen dolgozni" – mondja Kaszab Ervin kertész.
A dinnyetermesztés Mekkájában, a Heves megyei Csányban dinnyét termelő Mák Zsolt viszont úgy látja, a hazai piacon még bőven jól fut a magos dinnye, az emberek nem fizetnek többet Hevesben a magnélküliért. Talán mert a magszegény fajták kevesebb cukrot tartalmaznak, míg a magosabbak többet, akár 12 százalékot. Máknak termelőként nincs könnyű dolga: az áruházak nem keresik a dinnyét, az exportcélpontok spanyol vagy olasz dinnyét vesznek inkább. Úgyhogy most a jövő évi dinnyetermésnek megfelelő mennyiség fog a földeken megrohadni, ő maximum nullszaldóval, de inkább veszteséggel számol, ha nem változnak a trendek.
Lékelés: mutassuk meg Brüsszelnek!
Minden dinnyeszezon alapkérdése a lékelés: engedi, vagy nem engedi-e az EU. Mára már alig van lékelés, de Ledó szerint amúgy is csak a dinnyeszezon elején van jelentősége. Ekkor érdemes még megbizonyosodni arról, hogy tényleg megérett-e a gyümölcs. Ám később már gyakorlatilag minden dinnye érett. A lékelés továbbra is megengedett, csak be kell tartani bizonyos higiéniai szabályokat: a kést le kell fertőtleníteni, a gyümölcsöt le kell mosni. A lékelést ugyanakkor a kereskedők sem szeretik, mert mi van akkor, ha a vevő nem kéri a dinnyét, akkor mehet a kukába – így ők sem reklámozzák ennek lehetőségét.
További alapkérdés a dinnye érettségének megállapítása: a közkeletű vélekedés szerint minél jobban kong a dinnye kopogtatásra, annál érettebb. Ledó szerint az igazán hozzáértők nem kopogtatnak, ránézésre megmondják, friss, érett-e a dinnye. Több dolog is számít: a levágott kacs mennyire száradt, és a dinnye mennyire hamvas. A gyümölcsöt hajnalban szedik, így nap közben rárakódik egy olyasfajta patina, mint ami a szilván látható, egy matt réteg. Ha ilyen hamvas a dinnye, akkor biztos friss. A kacs frissessége-szárazsága pedig értelemszerűen utal a gyümölcs leszedésének idejére.
Lőrinc, ki, meddig, melyik
A népi megfigyelés Lőrinc névnapja után már nem ajánlja a dinnye vásárlását, de Ledó szerint két Lőrinc nap van, augusztus 10-én, illetve szeptember 6-án. Utóbbi után már tényleg jobb óvatosnak lenni, mert szeptembertől már más az időjárás, hűvösebb napok jönnek, visszahűl a föld, és más lesz a növény viselkedése, veszít a gyümölcs a cukortartalmából. És ha egy 8 százalékos cukortartalmú dinnye 6 százalékos lesz, már ízetlennek érzik a vevők. Az ideális az, ha 8 felett van a cukortartalom. A magszegény fajták amúgy is kevesebb cukrot tartalmaznak, míg a magosabbak többet, és ha 12-ről 10 százalékra megy le a cukortartalom, az még észrevétlen marad.
Kopasz vagy molyhos
Térjünk át egy pillanatra az olyan gyümölcskülönlegességekre, mint a mag nélküli szőlő vagy a lapos barack! Mind a kettőt választékbővítés miatt vezették be, mondja Leó: a mag nélküli szőlő tulajdonképpen a mazsolaszőlő, ezt hagyják meg csemege formában, és adják el, rendszerint Dél-Európából importálva. De úgy tudni, már haladnak az itthoni telepítések is.
A lapos barack (vagy kínai barack, vagy pogácsabarack) csak a formája miatt került be a forgalomba, de részesedése kicsi, 1-2 százalék a hagyományos kollégáikhoz képest – de Kaszab úgy tudja, az ilyen itthoni termőterületek is egyre nagyobbak.
Zajlik még egy vetélkedés a szemünk előtt, a nagy őszibarack vs. nektarin death match. Ledó úgy mondja, 15-20 éve került a déli országokból hozzánk a nektarin vagy kopasz barack. Több minden is a hosszú távú győzelme mellett szól: nincs rajta „szőr”, vagyis a molyh, ami sokakat zavar az őszibarackban. Pirosabb, színpompásabb, amikor beérett, márpedig a vevők jobban veszik a színesebb gyümölcsöket, még drágábban is. Igaz, a növény érzékenyebb, hamarabb virágzik, ezért könnyebben a tavaszi fagyok áldozata lehet, és érzékenyebb a gombákra is. Mindezek dacára a friss gyümölcsök piacán 35-40 százalék a nektarin és a 60-65 az őszibarack aránya. A déli országokban egyébként a nektarint nem friss fogyasztásra, hanem konzervbe és gyümölcslébe termelik.
Kockadinnye és társai
És akkor még nem is említettük a feltörekvő versenyzőket: Kaszab Ervin olyan különleges növényeket termeszt, illetve foglalkozik a vetőmagok árusításával, mint a mexikói egérdinnye. Ezt itthon datolyauborkának is hívják, és, hogy még nagyobb legyen a kavarodás, úgy néz ki, mint az egres. Savanyúságot csinálnak belőle, de lehet nyersen is enni, salátaként tálalni – egy nap talán ez is elterjed majd.
Ugyanígy csak a kuriózum kedvéért létezik kocka alakú dinnye is japán területeken, ám ez nem valamiféle nemesítés eredménye, hanem növekedéskor ládába teszik, ott veszi fel a kockaformát. Ezek jól mutatnak a sajtóban, a nyilvánosságban, de nem lesznek elterjedt dolgok, mondja Ledó. A lapos barack viszont nem dobozba zárva lesz lapos, az úgy is nő természetesen.
Kaszab úgy látja, az emberek még mindig elsősorban az ár alapján vásárolnak, és bár kóstolásra kaphatók, nehéz változtatni a berögződött ízlésen, főleg, ha olyan megosztó egzotikus gyümölcsökkel találkozunk, mint a kiwano (magyar nevén tüskés uborka), amelyet általában itthon vagy imádnak vagy gyűlölnek. A kísérletezgetéssel a kisebb kertekben-tanyákon gazdálkodók foglalkoznak, ők az úttörők, és tőlük vesznek át egy befutóban lévő gyümölcsöt-zöldséget a nagyobb termelők. Kaszab szerint külföldön mind a termelők, mind a fogyasztók részéről nagyobb rugalmasság tapasztalható. Ami viszont itthon is befutni látszik: az utóbbi 5-6 évben egyfajta chilipaprika-termesztési boom figyelhető meg, annak minden bajával: az itthoni piac telítődik, külföldre meg nehéz eladni, mert nagy a konkurenciaharc.
