Hétfőn felavatták Göncz Árpád emléktábláját a volt államfő III. kerületi házánál, az avatáson pedig Rainer M. János történész, az '56-os intézet vezetője is beszédet mondott.

Az MTI beszámolójában hosszasan ismertette Rainer M. beszédét, amelyben méltatta Göncz Árpádot, aki egyszer azt mondta, "ha lesz öt perc Magyarországon, amikor szükség lesz olyan emberre, aki népivel és kommunistával egyaránt szót tud érteni, és akinek tiszta a lapja, ha kellek, én ott leszek, ha nem kellek, akkor nem". Lett ilyen öt perc - mondta Rainer M. János - 1989-ben, csak előtte volt még "hat év börtön, fordítás szakmányban, fordítás élvezetből, írás, ellenzékiség", amíg Göncz Árpád a harmadik Magyar Köztársaság első elnöke lett. A 1956-os forradalom 1989-ben újjászületett, mondta Rainer M. János, hozzátéve: a forradalmat Göncz Árpád "újkori történelmünk legnagyobb tisztító viharának" nevezte. Úgy fogalmazott: huszonöt év elteltével "az a magyar köztársaság, amelyről első elnöke beszélt, nincs többé", "1956 nem vált tisztító viharrá". 

A történész szerint Göncz Árpád testesítette meg leginkább azt, ami a magyar demokrácia lehetett volna 1989 után. Mégsem az lett, de ez nem rajta múlt - mondta. Hangsúlyozta, Göncz Árpád megtette, amit lehetett "1956-ban, a 80-as években, 1989-ben és utána is".

Az MTI tudósítása itt véget ért a beszédről, de Rainer M. János a Facebook-oldalán megosztotta, hogy ezután még volt pár kormánykritikus mondata, amit az MTI kihagyott a beszámolóból: "Az emléktáblák, emlékhelyek a múltba révedés helyei. Mint egy varázstükörben, felidézzük az elmúlt, elhalványult arcokat. Ha itt is így teszünk, nehéz lesz Göncz Árpád szemébe nézni. Szelíden mosolyog majd a szeme, mint majd’ mindig – de akkor is nehéz lesz. Mert halk, kicsit rekedt hangján azt kérdezi tőlünk, és másoktól, de még saját magától is, hogy

miért van az ország mai arcán 1956 szabadság-ünnepe helyett szögesdrót-kerítés? Mit keresnek ott pusztuló falvak? Mit keres ott politikai és művészi giccs? Miért látjuk rajta új önkényurak zavart és önelégült vigyorát?

Vajon már a mi arcunk is ilyen, csak ez látható rajta? Mit tettünk, hogy ilyen lett? Mit teszünk, hogy ne ilyen legyen? Göncz Árpád elment, jó lélekkel emlékezünk rá. A kérdéseket itt hagyta, ő már nem segít nekünk megválaszolni őket. Ő megtette, amit tehetett. A többi, a válasz, ha van, itt maradt, az a mi dolgunk, leányaié és fiaié, leányainké és fiainké."