Közel egyévtizede gyakorlatilag vakrepülésben működik a hazai nyelvoktatás; 2006-2009 óta nem készült olyan felmérés, ami választ adna arra a kérdésre, hogy a magyarok miért nem beszélnek idegen nyelveket. A Nyelvtudásért Egyesület megelégelte a tarthatatlan helyzetet, ezért letettek az Emmi asztalára egy kutatási javaslatot, amely pótolná az évek óta hiányzó adatokat.
A magyarok nyelvtudására vonatkozó uniós kutatások lehangoló statisztikáit (Eurostat, Eurobarometer) szinte már kívülről fújják az emberek, az azonban kevésbé ismert, hogy közel 10 éve hiányoznak azok az adatok, amelyek révén feltárható lenne, hogy miért is tart ott a magyar nyelvoktatás, ahol. Utoljára 2006-ban és 2009-ben végeztek olyan nagymintás, reprezentatív kutatást, amely országos szinten vizsgálta a kérdést, és akár a valós osztálytermi munkát is felmérte.
A szakma mindössze az érettségi eredményekre, a nyelvvizsga adatokra vagy a 2015-ben bevezetett A1 és A2 szintű angol, illetve német nyelvi mérések eredményeire támaszkodhat, de ezek a mérések sem adnak átfogó képet a nyelvoktatás helyzetéről, mert az “így kapott adatok csak a nyelvtudás szintjéről adnak – arról is csak hézagos - információt”, mutatott rá Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke.
Az egyesület kedden letett az Emmi asztalára egy részletesen kidolgozott (módszertan, költségek, ütemterv) kutatási tervet, amelytől azt remélik a szerzők, hogy segítségével végre részletes és hiteles adatokat lehetne gyűjteni a hazai nyelvoktatás helyzetéről.
A nyelvvizsgák száma keveset mond el a problémákról
Önmagában ugyanis az, hogy egy-egy iskolában a diákok milyen szintű nyelvtudással fejezik be a nyelvtanulást, keveset sem mond el az oktatás minőségéről vagy az eredménytelenség okairól, magyarázta Rozgonyi. Így például a nyelvvizsgák számából az sem derül ki, hogy a családi háttér mennyiben befolyásolja a nyelvtanulás sikerét. (A hatodik és nyolcadik évfolyamosok között végzett felmérés már annyiban árulkodóbb, hogy kiderül például, mekkora az eltérés a megyeszékhelyek és a kisvárosok iskolái között.)
A jelenleg használt mérési módszerek arról sem árulnak el sokat, hogy a szülők, tanárok és a diákok mit gondolnak a nyelvtudásról és a nyelvtanulásról: így például hogy a szülők mennyire tartják fontosnak, hogy gyerekük beszéljen idegennyelveket. Ugyanakkor Öveges Enikő, az ELTE Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének oktatója és a javaslat egyik kidolgozója elmondta, a tanulászervezési és társadalmi szempontok mellett (intézmény típusa, település, családi héttér, stb.) mégis ez a legmeghatározóbb tényező a nyelvtanulás eredményességében.
A motiváltság ugyanis egy nagyon erős tényező a nyelvtanulásban; a magyar gyerekek rossz eredményeit az is magyarázza, hogy sokan egyáltalán nem érdekeltek abban, hogy megtanuljanak akár egy idegen nyelvet is, mert a nyelvi és kulturális homogenitás miatt nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy más nyeven beszélővel érintkezzenek. Így viszont nehéz őket meggyőzni arról, hogy a nyelvtanulás hosszú és sokszor unalmas folyamata miért is hasznos számukra. Magyarországon a pragmatikus szempontok dominálnak: a jobb munkáért kell nyelvet tanulni. Ez viszont nem feltétlenül erősíti a nyelvtanulást.
Csak elvárások vannak
Az adatok hiánya azért is probléma, mert az elmúlt években a nyelvoktatást érintő oktatáspolitikai intézkedéseket mindenféle empirikus adat vagy helyzetfelmérés nélkül vezették be. Jó példa erre, hogy 2020-tól a felsőoktatási jelentkezéshez (a művészeti képzések kivételéve) minimum egy középfokú (B2-es szint) nyelvvizsga, vagy az azzal egyenértékű emelt szintű érettségi kell majd, miközben még a szakma sem tudja megmondani, hogy a kormányzat részéről mennyire reális ez az elvárás.
Az sem lendített a nyelvoktatás helyzetén, hogy a 2011-ben bevezetett NAT mindenkire kötelezően megemelte a 8. osztály kimeneti minimumszintjét A1-ről A2-re, miközben az idegen nyelvi mérések csak 2015-ben indultak, és még lehetne sorolni: csökkent a felsőtagozaton a nyelvtanulásra fordítható órakeret, megváltoztak a nyelvi előkészítő évfolyam kimeneti követelményei, de egyik döntést sem támasztotta alá friss helyzetelemzés.
Saját kezükbe vennék a nyelvoktatás sorsát
Az egyesület által javasolt kutatás összeköltsége kb. 30 millió forint lenne; ami tartalmazza a mérőeszközök kidolgozását és validálását, a felmérés lebonyolítását, a tanulói produkciók értékelését, az elemzést, és az eredmények összefoglalását stb. A Nyelvtudásért Egyesület szerint, ha az Emmi rábólint javaslatukra, akkor még ez év szeptembere és decembere között lebonyolítható lenne a felmérés, 2017 januárjában pedig fel is dolgoznák az adatokat.
A felmérésben összesen 70 iskola, 7000 diák (plusz a szüleik) és 140 tanár venne részt. A kutatásban csak a 11. évfolyamos diákok vennének részt, egyrészt mert ez az évfolyam rendelkezik lehető legtöbb nyelvtanulási tapasztalattal, másrészt ők vannak legközelebb a kimenethez. (A végzős osztályokat azért nem célszerű bevonni a kutatásba, mert az érettségi közelsége és a felkészülés miatt kevésbé aktivizálhatóak hasonló felmérésekre.)
A kutatás során a diákok egy nyelvi tesztet és egy kérdőívet töltetnének ki. A felmérő a nyelvvizsgákon már kipróbált olvasás- és hallásértés feladatokból, valamint egy íráskészséget vizsgáló feladatból állna. Ez annyiban lenne több a 6-8. osztályokban végzett kompetenciaméréseknél, hogy a produktív készségeket is vizsgálná. Rozgonyi szerint ennek segítségével - ha nem is a nyelvvizsgák pontosságával - reális képet kaphatnak a tanulók valós nyelvtudásáról.
Az osztálytermi folyamatokat, vagyis hogy mi történik pontosan egy nyelvórán, 280 órányi óramegfigyeléssel mérnék fel. Később egy kérdőívet is kitöltetnének a tanárokkal, amiben a tanárok véleményére kérdeznének rá a nyelvtanítás különböző aspektusaiból (pl. célok, módszerek, eredmények, attitűdök); az óralátogatások tapasztalatait pedig interjúk révén dolgoznák fel. A szülők is kapnának egy kérdőívet, amivel a családi háttérről és a nyelvtanulásra vonatkozó szülői elvárásokról gyűjtenének információt.
