A menekültsegítő civil szervezetek szerint a kormány a magyarországi menekültek ellehetetlenítésére játszik a jogszabályi háttér újraszabályozásával, amely bátran mondható szigorításnak. A menekültek, akik megkapják a védelmet Magyarországról, a jövőben csak egy hónapra kaphatnak szállást, aztán hajléktalanná válnak. Így kell boldogulniuk, ha be akarnak illeszkedni.
Szigorítana a kormány a migrációs törvényeken, erről szóló törvénymódosító javaslatok és rendelettervezetek jelentek meg hétfőn a kormány.hu-n. A változásokkal a menekültügyi szállások komfortjellegét a börtönökéhez közelíti a kormány, és a menekültek integrálódásához eddig nyújtott állami segítséget is visszafogná.
A mostani tervezet eltörölné az integrációs szerződés intézményét, amellyel az itt maradt menekülteket segíti az állam, a változtatás fő eszmei iránya a menekültek védelmének teljes kiüresítése, hogy a menekültek ne kapjanak állami segítséget az integrációhoz. Ezzel beteljesedne a nagy mű, mondja a menekülteket segítő Helsinki Bizottság társelnöke, Pardavi Márta. A fizikai és jogi határzár, vagyis a kerítés és a tavaly augusztustól hatályba lépő menekültügyi jogi elbírálás feltételei (amely Szerbiát olyan biztonságos harmadik országnak veszi, ahová visszatoloncolhatóak a menedékkérők) mellett tehát a most benyújtott szabályok célja az lehet, hogy azok se akarjanak Magyarországon maradni, akik már megkaptak itt valamiféle védelmet.
Szerbia ma gyakorlatilag senkit nem fogad vissza Magyarországról, tehát a magyar bevándorlási hivatalnak kell foglalkoznia a menekültek ügyével, és sokan, például a szíriaiak, meg is kell hogy kapjanak valamilyen szintű védelmet. Ők menekültek, oltalmazottak vagy befogadottak lehetnek. A menekültek a magyar állampolgárokkal csaknem azonos jogállásúak, a menekültstátuszt később általában nem vizsgálják felül, bár erre a lehetőség mindig megvan. Az oltalmazott nem menekült, de súlyos sérelmek fenyegetnék, ha visszaküldenék a hazájába – ezt a státuszt ötévente vizsgálták felül. A legenyhébb a befogadotti státusz, amely nemzetközi védelmet biztosít azoknak, akik sem a menekült, sem az oltalmazotti státuszra nem jogosultak, mégis védelemre szorulnak. Ezt egy évre adták meg.
Aki tehát itt maradt és valamiféle védelemben részesült, azzal az állam mindeddig integrációs szerződést kötött, ez a szerződés segíti a védelemben részesülő külföldit abban, hogy dolgozni tudjon és meg tudjon élni Magyarországon. Segíti a nyelvtanulását, a lakhatását és a munkakeresést is. A szerződés maximum két évig van hatályban, ezalatt folyamatosan csökkenő havi pénzösszegekkel támogatja az állam azt, akinek az integrációján hivatalosan dolgozik – ez a pénz az első fél évben még 90 ezer forint/fő/hó, az utolsó félévben pedig 22 500 ft/fő/hó, ha egyedülálló személlyel szerződik a Bevándorlásügyi Hivatal (BÁH) (családok esetében módosulnak az összegek).
Kanizsai-Nagy Dóra, a Református Menekültmisszió vezetője úgy gondolja, az integrációs szerződés szükséges volt, de igazán a civil programokkal kiegészülve volt hatékony eszköze az integrációnak. A menekültnek nem elég megadni a védelmet, menekültekre szabott támogató eljárásokra is szükség volt. A református szervezet komplett csomagokat kínált a menekülteknek, volt lehetőség nyelvet tanulni, felzárkóztató oktatásban részt venni, közösségi programok segítségével fenntartani az integrációs motivációt, és üzemlátogatásokkal, egyéb módokon a munkakeresést is aktívan tudta támogatni. Így volt esélye annak, hogy teljesül az integrációs szerződésben foglalt integrációs terv. A civilek így levették a terhet a családsegítők válláról, nekik volt a dolguk a terv teljesülését ellenőrizni. Kanizsai szerint egyébként aki csak a családsegítőkre támaszkodott, annak sokkal kisebb esélye volt a tényleges integrációra.
Ezt az egész rendszert dobná a kormány a kukába azzal a felkiáltással, hogy a menekülteknek ugyanolyan jogaik vannak, mint a magyar állampolgároknak, ezért ne járjon nekik külön támogatás. Így eltörölni készül az integrációs szerződés intézményét. Pedig még egy magyar hajléktalan is hatalmas előnyben van egy menekülthöz képest: beszéli a nyelvünket, meg tudja magát értetni egy szociális munkással, vannak ismerősei, barátai. Egy polgárháborúból elüldözött menekült ma a két hónapos menekülttábori szállás után csak az integrációs szerződésben bízhat, meg valamennyire maroknyi civil segítségében. A kormány szigorítása után a két hónapos szálláson tartózkodás egy hónapra rövidülne, és utána egyszerűen utcára tennék a menekülteket, akár családostul.
A menekültek amúgy az EU-ban mindenhol kapnak valami integrációs segítséget, mert rászorulnak arra, és ezt az unió is elismeri. Arról nem is beszélve, hogy a menekültek integrációjának a támogatását a strasbourgi emberi jogi bírósági gyakorlat is hangsúlyozza, mert sérülékeny csoportnak számítanak. A genfi egyezmény is azt írja elő, hogy az állam tegye lehetővé az integrációt.
Az integrációs szerződés megszüntetése elveszi azt a kezdeti lökést, amely segítené a menekültek beilleszkedését – mondja Kováts András, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója. A kormány szerint ezek a terhek a szociális ellátórendszert terhelik, és ezt a helyzetet meg kell változtatni. Ám Kováts szerint ezek a terhek később hatványozottan jelentkezhetnek: ha egy család egy hónap után utcára kerül, a gyerekeket állami gondozásba kell adni, az újabb kiadás az államnak, mellesleg el is szakíthatják a szüleitől.
A lakhatás amúgy is az integráció legnagyobb gondja: szociális alapon nagyon nehéz lakáshoz jutni, piaci alapon pedig eddig sem volt könnyű, sem anyagilag, sem az előítéletek miatt – az elmúlt egy év idegen- és bevándorlásellenes kampánya után pedig még nehezebben adják ki a tulajdonosok a lakásukat egy menekültnek.
A kormány változtatásai most egyértelműen azt ösztönzik, hogy az itt élő menekültek próbáljanak továbbállni, integrálódni ugyanis aligha lesz lehetőségük. Ez olyan másodlagos mozgás az EU-n belül, amelyet az unió nem támogat, magyarázza Pardavi. Azért sem, tehetjük hozzá, mert épp ezt szeretné elkerülni a kvótarendszerrel. Maga Orbán Viktor is azt rója fel a kvótarendszernek, hogy vajon hogyan tarthatók az adott tagállam területén a menekültek, ha nem akarnak ott maradni. Ezzel a változtatással pedig maga is mindent megtesz azért, hogy a(z akármilyen, tehát akár kvótaalapon ideérkező) menekültek tovább akarjanak menni Ausztria vagy Németország irányába. Nemcsak menedékkérőt, menekültet sem akar itt látni a miniszterelnök.
Pardavi Márta úgy emlékszik, maga a bevándorlási hivatal nem is olyan régen egy konferencián még inkább pozitívan foglalta össze az integrációs szerződéssel kapcsolatos kétéves tapasztalatokat, ám most a kormány politikája felülírta a szakmai megfontolásokat, menekültügyben már nem először. A rendszer nem volt tökéletes, sokat kritizálták a jogvédő, menekültsegítő szervezetek, de jobban működött annál, ami előtte volt, ráadásul fejleszthető lett volna.
Ha az állam kiszáll az integrációból, a feladat a civilekre, a finanszírozás bizonyos EU-s forrásokra marad. A kormány nyáron már cinikusan beszélt arról, hogy a civilek megoldják a menekültek problémáit, az államnak ebbe nem kell beszállnia – most valami hasonló logika következik. Ugyanígy fogja a kormány tudomásul venni, hogy elmennek a menekültek tőlünk, mint ahogyan azt nyugtázta, hogy bizonyos bírói ítéletek után Magyarországot egyes európai országok (Finnország, Svédország, Svájc, Hollandia) nem tekintik biztonságos harmadik országnak, és ide nem küldenek vissza a dublini eljárás alapján senkit.
Az eddigi felülvizsgálati rendszer is módosul: az összes védelmi státusz jogosságát háromévente nézné újra az állam. Pardavi szerint ezt már eljátszotta Ausztria is, ott kiderült, hogy a nagy emberi erőforrásokat igénylő, költséges felülvizsgálatok 95 százaléka semmilyen változást nem hozott, tehát nem volt értelme a kontrollidőszak sűrítésének. Ellenben nagyon kontraproduktív a folyamatban szereplő többi oldalnak: a menekültnek a három év nem elég hosszú idő, hogy az integrációs eltökéltségét fokozza, túl bizonytalanná teszi. A munkakeresésben sem segít, mert a munkaadónak sem éri meg egy olyan munkavállalót alkalmazni, akinek minden harmadik évben megszűnhet a jogalapja a munkára.
A kormány tehát általános emberiességi és nemzetközi jogi szabályokat is felrúg ezzel a látszólag egyenlítősdi változtatással, még a nyelvtanulás lehetőségét is elveszi a menekültektől, mondja Pardavi. Pedig nem valami hatalmas, a költségvetést aránytalanul megterhelő összegekről van szó, 2-300 ember ilyen irányú költségeit nem lehet a stadionépítés vagy az MNB közpénzjelleget elvesztő alapítványi pénzeihez mérni.
A törvénytervezet az EU-s jogharmonizáció szükségességére hivatkozik, ám Pardavi szerint nincs ilyen sürgető kényszer. Szerinte van ugyan sok, a legális migrációra vonatkozó EU-s kötelezettség, de amit ebben a menedékjogi szabályozásban meg akarnak változtatni, azt pont nem írja elő sehol az uniós jog.
Kanizsai-Nagy szerint a kormány mostani módosítása egyértelműen azt üzeni a menekülteknek, hogy nincs túlélési esélyük. A háromévenkénti felülvizsgálat is egyértelmű üzenet: ha nincs esélye a menekültnek az integrációra, és tudja, hogy három év múlva elvesztheti a menekültstátuszát, akkor nem marad itt, tovább fog menni.
