Vasárnap újra vizsgáznak a közvélemény-kutatások: az elhunyt polgármester utódját keresik a salgótarjáni időközi választáson, melyen az is kiderülhet, hogy a menekültválság kezelése tényleg annyira megerősítette-e a Fidesz–KDNP népszerűségét, mint amilyen konszenzus a kérdést övezi. Vagy esetleg Ózd és Veszprém után ezt a választást is elbukják a kormánypártok.
„Az elnök elvtárs azt üzeni, hogy holnap ő is lenn lesz agitálni Salgótarjánban.” Ennél a telefonhívásnál azért rá kell pillantani a naptárra: nem 1973-at írunk, hanem 2016 februárját, mikor is – az előző városvezető halála miatt – polgármestert választ Salgótarján. Irány tehát a nógrádi megyeszékhely, ahol a legrégebb óta hivatalban lévő pártelnök, Thürmer Gyula is megméretteti magát.
A tét
Thürmer persze csak színesíti, illetve vörösíti a mezőnyt, az esemény fontosságát nem az ő indulása adja meg, de a tét ettől még létezik. A magyar politikához mérten nem is kicsi, legalábbis a választás bőven túlmutat önmagán. Ha ugyanis a Fidesz egyértelmű győzelmet arat, úgy visszaigazolja a közvélemény-kutatásokat, azt, hogy menekültellenes kampányával sikerült megfordítania a közhangulatot, és megkérdőjelezhetetlen a vezető szerepe.
Ha viszont a baloldali jelölt nyer fölényesen, úgy folytatódik a kormánypártok tavalyelőtt, Ózdon kezdődő vesszőfutása, azaz, hogy ebben a ciklusban az eddigi összes lényeges megismételt és időközi választáson alulmaradtak. Ez azt is jelentené, hogy a kommunikáció felhőrégióiban bekövetkezett változások nem érintik a mélyben zajló társadalmi folyamatokat, és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének bázisa biztosan apad, ami minden bizonnyal újabb fordulatra kényszerítené a Fideszt és az államgépezetet. A túloldalon meg föltehetőleg stabilizálná a jelenlegi MSZP-vezetés helyzetét.
Egy salgótarjáni vereség önmagában persze nem fájna annyira a Fidesznek, mint Veszprém vagy Tapolca országgyűlési körzeteinek elvesztése, mivel az észak-magyarországi várost hagyományosan a baloldali települések közé sorolják, annak ellenére, hogy 2006-tól 2014-ig Székyné Sztrémi Melinda személyében a jobboldal adta a polgármestert, és a Fidesz–KDNP alkotta a testületi többséget is.
Előtte azonban szilárdan a szocialisták tartották kezükben a várost, volt olyan (2002-ben), hogy polgármesterük, Puszta Béla több mint 62%-os szavazataránnyal diadalmaskodott, úgy, hogy mellette még a szabad demokrata jelölt is besöpört majdnem 9%-ot. Elveszteni is csak úgy sikerülhetett Salgótarjánt, hogy egy szokványos MSZP-s belháború következtében egymás ellen indult a már említett Puszta és a párt új jelöltje, Dóra Ottó. Utóbbi szerezte azután vissza a várost a baloldalnak 2014-ben – rendkívül szoros küzdelemben, mindössze 50 szavazattal előzte meg ellenfelét. Dóra Ottó rövid, súlyos betegségét követő november végén bekövetkezett halála miatt kellett most kiírni a választást.
Az esélyek
A szoros eredmény ezúttal sem zárható ki. A Republikon Intézet felmérése szerint gyakorlatilag fej-fej mellett áll Fekete Zsolt jelenlegi alpolgármester, az MSZP, a DK és a Tarjáni Városlakók Egyesületének közös jelöltje, valamint a Fidesz–KDNP által támogatott Simon Tibor volt helyi iskolaigazgató, 2006 és 2010 közötti önkormányzati képviselő.
A baloldal reményeit növeli, hogy a rozsdarégiók, azaz a szocializmusban kiemelten kezelt, azután viszont súlyos válságba kerülő ipari területek több más városával szemben itt – bár megerősödött, de – nem tört át a Jobbik. A radikális párt a városban a legutóbbi parlamenti választáson több mint 10%-kal maradt el a baloldali jelölt mögött, míg a polgármesteri versengésbe még ennyire sem tudott beleszólni, alig 12%-ot szerzett aspiránsuk, az ezúttal is induló, volt kisgazda Hulitka István. Szervezeti erejük ennek megfelelő, pártbéli forrásaink szerint Egerből és Pestről kellett aktivistákat vezényelni a helyszínre, és még így is a jobbikosok közterületi jelenléte a legszerényebb.
Az MSZP helyzetét ugyanakkor nehezíti, hogy a belháború nem múlt el nyomtalanul. A Tocsik-ügy idején ismertté vált, tavalyelőttig parlamenti képviselő, Boldvai László árnyéka rávetül a pártra. A megyei elnök Boldvait többen emlegették a járókelők közül, nem éppen hízelgő jelzők kíséretében. Az „utca embere” egyébként meglepően nyíltan fejezte ki véleményét. Akikkel találkoztunk – a fideszes rendezvényeken előfordulókat leszámítva – szinte kivétel nélkül Feketét, a közös baloldali-civil jelöltet emlegették választottjukként.
Azonban a Fidesz erejéről ez nem árul el sokat. A kormánypárt régóta nem a nyilvánosság előtt folytatja kampányának javarészét, hanem elsősorban sajátjaként elkönyvelt választók – mindenféle listák szerinti – mozgósításában bízik. Most hétvégén ismételten vizsgázni fog ez a módszer is. A Fidesz bízhat továbbá abban is, hogy a helyiek kormánypárti polgármestertől remélhetik a kormányzati források megeredését, és a párt finoman szólva is igyekszik ezekre a reményekre rájátszani.
Ebbe a meggyőzési metódusba illeszthető Kövér László nagy vihart kiváltó megszólalása is. A házelnök egy rendezvényen azt találta mondani, hogy a salgótarjániak „nem hibázhatnak”: olyan polgármestert kell választaniuk, aki „megtalálja a partneri viszonyt a kormánnyal”. Kövér szavai még jobban fölszították az indulatokat, amelyek amúgy is elég fölfokozottak voltak.
A hangulat
A Salgótarjánba érkezőt a tétnek megfelelő látvány fogadja. Plakátok mindenütt, rohangáló aktivisták, föllufizott autókonvoj, standok, sátrak. A nagyobb politikai erők híveinek belső lelkiállapota pedig híven tükrözi az utcaképet. Hetek óta megy az odamondogatás, a kölcsönös vádaskodás.
A fideszesek leginkább azzal igyekeznek fogást találni Feketén, hogy állításuk szerint ők 2014-ben egymilliárdos plusszal adták át a költségvetést, amit egy év alatt sikerült közel ugyanakkora mínuszba fordítani. A baloldali városvezetés viszont azt mondja, hogy az átadott pénzeszközökhöz a Fidesz nem számítja hozzá a leszerződött kötelezettségvállalásokat, a város pedig jelenleg is pluszban van. A vitát nem lehet eldönteni, lévén az önkormányzatnak még nincs elfogadott költségvetése – amit a jobboldal szintén nem mulaszt el az MSZP orra alá dörgölni.
A baloldaliak viszont a 2014 előtti „elmúltnyolcévet” hánytorgatják föl, és igyekeznek Simon személyét kikezdeni, ami annak fényében nem nehéz, hogy a pedagógustüntetések idején a klikes munkahely (itt dolgozik jelenleg főosztályvezetőként a Fidesz jelöltje) nem a legjobb ajánlólevél. A kampányfinisben továbbá az MSZP előhozakodott azzal is, hogy Simonnak állítólag köze van egy brókerbotrányhoz, ezt viszont a fideszes jelölt visszautasította, és rágalmazás miatt följelentést is tett.
Mindezeknél érdemibb kérdésekről is folyik vita, mégpedig Salgótarján elszalasztott lehetőségeiről. Az egyébként gyönyörű környezetben fekvő város a mai napig nem tért magához a szocialista ipar összeomlását követően. Ennek nem csupán a statisztikákban van nyoma (magas munkanélküliség, elvándorlás, a magyarországinál alacsonyabb bérek), de a tudatokban is. Válsághangulat lengi be a megyeszékhelyet. Az esélyes jelöltek megnyilatkozásaiból azonban az látszik, hogy a központi támogatásokon túl egyelőre nincs nagy más ötlet a fölvirágoztatásra. Illetve egy mégis akad. Thürmer Gyula megválasztása esetén hatalmas beáramló kínai tőkét ígért.
