Miközben eufória lett úrrá a világon a hétvégén zárult párizsi klímacsúcsot követően, a globális felmelegedés tagadói kerülhetnek jövőre hatalomra a világ legbefolyásosabb országában.
„Az időjárás már csak ilyen, a hőmérséklet egyszer felfelé megy, egyszer le. Ez még nem jelent semmit, vannak ennél sokkal nagyobb problémáink” – jelentette ki a republikánus elnökjelöltek versenyét vezető Donald Trump idén szeptemberben, és ennél csak botrányosabb állításai voltak a témában ezt megelőzően.
Az elnöki posztra is esélyes politikus szerint a globális felmelegedést a kínaiak találták ki, hogy lefékezzék az amerikai gazdaságot, de célzott arra is, hogy az egész csak azért van, hogy magasabb adókat szedjenek be az emberektől a környezetvédelem nevében.
Mély szkepticizmus
Nem csoda, hogy a hétvégén zárult történelmi párizsi klímacsúcs után a világsajtó azt találgatja, mi lesz az áttörést hozó megállapodással, ha a republikánusok nyerik a jövő évi választást. Donald Trump nincs egyedül nézeteivel: az amerikai jobboldali párt ideológiájának a klímaszkepticizmus gyakorlatilag szerves része.
Idei adatok szerint a republikánus szenátorok 72 százaléka tagadja a globális felmelegedéssel kapcsolatos tudományos konszenzust, és a párt legtöbb fontos embere tett az utóbbi években az ember által okozott klímaváltozást tagadó, vagy jelentéktelenként beállító kijelentéseket. Egy másik, nemrég megjelent felmérés szerint pedig a republikánus szavazók csupán egytizede hisz abban, hogy a felmelegedés főként emberi okokra vezethető vissza, míg a demokratáknál ugyanez az arány 80 százalék.
Kongresszus, a kerékkötő
A klímacsúcs sajtóközpontjában a megállapodás-tervezet bejelentését követően körözött is egy levél Barack Obamának címezve, melyet 30 republikánus szenátor írt alá: szerintük a párizsi jegyzőkönyv érvénybe lépéséhez szükség van a Kongresszus támogatására, és meglátásuk szerint a megállapodás negatívan befolyásolja az amerikai gazdaságot és az ország külpolitikai érdekeit. Az nyilvánvaló, hogy mit gondolnak a republikánusok Obama klímaváltozás-ellenes kurzusáról. De vajon hol tartanak ma az amerikaiak ennek a problémának a megértésében, és nyerhet-e olyasvalaki a XXI. században amerikai elnökválasztást, aki totálisan tagadja a felmelegedést?
A kételkedés a klímaváltozásban az amerikai jobboldal ideológiai csomagjának mindig is része volt. A republikánusok a környezetvédelem ügyét az „elpuhult” liberális értelmiséggel kapcsolják össze. A konzervatív oldal számára a klímaváltozás beismerése plusz állami szabályozásokat jelent, ami egyfelől csorbítja az egyéni érdekeket és szabadságjogokat, másfelől ellentmond az amerikai álomnak, a korlátlanul növelhető gazdasági siker és fogyasztás ideáljának.
A globális felmelegedésről szóló első komolyabb kutatási eredmények a hetvenes évek végén jelentek meg. Amikor 1981-ben Ronald Reagan hatalomra került, azonnal megtizedelte a klímakutatási kiadásokat és leállította a szén-dioxid-szintre vonatkozó mérések támogatását.
A szélesebb tömegek számára aztán 1988-ban lett ismert az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés elmélete James Hansen jelentésének köszönhetően. A jelenség felbukkanása a közvéleményben egybeesett a korábbi ellenség, a Szovjetunió bukásával, így a konzervatív think tankek szemében a „vörös veszedelmet” a „zöld veszedelem” váltotta fel.
Mély változások a társadalomban
Az utolsó ciklusát töltő Barack Obama a klímavédelem elfogadtatásában is mély társadalmi változásokat sürget. Az általa kezdeményezett Clean Air Act 15 év alatt 32 százalékkal szorítaná vissza a szénerőművek kibocsátását a válság előtti 2005-ös állapotokhoz képest. Hiába van bent 27 szövetségi államnak és ipari lobbistának a panasza az illetékes hatóságnál, az Obama-adminisztráció nagyon eltökéltnek látszik. Párizzsal egy olyan kötelező érvényű nemzetközi keretegyezmény született, amely mellett az USA sem mehet el szó nélkül.
Néhány éve még biztos, hogy elképzelhetetlen lett volna, hogy az amerikai főtárgyaló a klímacsúcson a legelkötelezettebb államok között szólal fel, és hogy a világ egyik legnagyobb ipari országa a klímacélok elérése érdekében a fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi segítségét megduplázza. Márpedig ma ez a helyzet, ami összefügg azzal, hogy az amerikaiak számára is kézzelfoghatóvá váltak azok a veszélyek, amiket a klímaváltozás kivált.
Mindezek miatt a környezetvédők optimisták: ahogy a Der Spiegel is kommentálta, a globális felmelegedés első számú geopolitikai témává vált, a közel 200 ország delegáltja által elfogadott keretszabályozásból csak úgy nem lehet majd kisétálni. A klímavédelmi mozgalomnak pedig időközben az USA-ban is nagy lett a hatása: nyugdíjalapok, nagy magán- és állami befektetések kerültek nyomás alá, hogy ne támogassanak olyan beruházásokat, amelyeknek nagy az ökológiai lábnyoma. Ezért azok a republikánus jelöltek, akik tagadják a klímaváltozást, sokak szemében nem lesznek többé hitelesek, és nem is nyerhetik meg a választást.
Az, hogy a felvilágosítóknak még van min dolgozni, azon is látszik, hogy míg az USA-ban a tudósok 97 százaléka egyetért abban, hogy a klímaváltozást főként emberi tevékenység okozza, az amerikaiak 51 százaléka szerint egyelőre nincs tudományos konszenzus a témában.
| Hamisított vélemények |
| Az Egyesült Államokban dollárok tízmillióit költötték arra, hogy felmelegedést tagadó kutatókat, lobbicsoportokat támogassanak – az Exxon olajvállalatra emiatt az amerikai ügyészség is ráállt, képviselőik többek között azzal védekeztek, hogy sokáig nem lehetett biztosra venni, mennyire megbízható az új elmélet, ők maguk pedig csakis magas színvonalú tudományos kutatásokat támogattak, amelyek végül a klímaváltozást igazolták. Igaz, ezzel egy időben számos tagadó és szkeptikus egyesületet is ők tartottak el. |
