Tavaly ők is harcosan kikeltek az internetadó kormányzati terve ellen, az internetes nemzeti konzultáció bejelentésekor azonban már Deutsch Tamás mögött ültek – hogy mára aztán becsempésszék a szakmai közbeszédbe (és az orbáni retorikába is) a digitális gazdaság fogalmát. Laufer Tamást, az IVSZ (Informatikai- Elektronikai és Távközlési Vállalkozások Szövetsége) elnökét kérdeztük arról, megérte-e „táncba menni”.
hvg.hu: Bevallom, titkon vártam valami nagy durranást, de két hete, különösebb felhajtás nélkül véget ért a kormány internetes konzultációja. Deutsch Tamás 32 millió forintba került projektje az előzetesen is sejthető eredményekkel zárult, aminek része, hogy legyen ingyen-wifi minden településen, támogassák jobban a startupokat, az oktatásban nagyobb figyelem legyen az informatikán. A 27-ről 18 százalékra csökkentendő szolgáltatási áfakulcs lefaragásának belengetésére rákerült a digitális rezsicsökkentés címkéje, miközben az valahogy hangsúlytalan maradt, hogy minden, amit a miniszterelnöki biztos bejelentett, az nem tény, nem intézkedés, hanem csak ígéret, csak a kormánynak megfontolásra szánt javaslat. Megérte az IVSZ-nek ehhez a produkcióhoz a nevét adni?
Laufer Tamás: Azt, amivel végül az Internetkon előállt, önmagában bajnak nem minősíteném. Az IVSZ tavaly novemberben amellett foglalt állást – és ezt a mai napig tartja –, hogy „az internet nem adóztatható meg”. Úgy látjuk, nem volt más lehetőségünk, minthogy szakmailag minden lehetséges támogatást megadjunk ahhoz, ha a kormányzat a gazdaság számára is elfogadható kiutat keres.
Mi a digitális gazdaság szellemi műhelyeként, szakmai alapon dolgozunk, rendszeresen kutatásokat is végzünk, amivel megalapozzuk a véleményünket, és alátámasztjuk, miért az informatika a gazdasági növekedés alapja. Ha érkezik egy, a politikai pályán játszó szereplő, aki felvállalja a témát (miközben azt is az elejétől fogva elfogadja, hogy az internetadó ötlete is helytelen), akkor abban nem látok semmi problémát, ha vele egy transzparens, fair megegyezésre tudunk jutni. Mi azt mondtuk Deutsch Tamásnak, hogy ha valódi eredményeket szeretne elérni, akkor mi tudunk adni hozzá szakmailag alapos és helyes kutatási anyagokat és javaslatokat. Ennek lett az eredménye az, hogy amikor tavaly decemberben az Internetkont bejelentették, akkor az IVSZ ott ült a támogatók között.
hvg.hu: Ha kényszerű vagy értelemszerű lehetőség volt is a beállás a sorba, mindaz, amit ez a „konzultáció” összepakolt, több-e annál, mint hogy a szervezet alibi, szakmai hivatkozási pont legyen ehhez a produkcióhoz?
L.T.: Most már elárulható: mi tematizáltunk ezügyben, és szemmagasságba emeltünk néhány olyan területet, ahol a kormánynak lépnie kellene. Kívülről lehet az a látszat, hogy most itt csak ígéretek vannak, de belülről azt is érzékeljük: eljutottunk odáig, hogy e változtatási igényeket a kormány is kezdi komolyan gondolni.
hvg.hu: A kérdés akkor is ugyanaz: elégedett-e azzal az ígéretcsomaggal, amit Deutsch Tamás bejelentett?
L. T.: Az oktatási területen igen, mert ott gyakorlatilag átvették az IVSZ közoktatási és felsőoktatási stratégiájában szereplő gondolatokat. A gazdaságfejlesztési tézisek nem minden esetben egyeznek tökéletesen a mi elgondolásainkkal. Például jelenleg is összemosódik az informatikai ágazat fejlesztése a közigazgatási fejlesztéssel, miközben ez két külön terület. De a startupok támogatásával, vagy a 18 százalékos áfa bevezetésének gondolatával kapcsolatban nincs kifogásom azzal együtt sem, hogy ezek a digitális gazdaság szempontjából nem a leghangsúlyosabb intézkedések.
Markánsabb kérdéseket is fel lehetett volna tenni, de az irány jó. Célba még nem értünk, de a versenypályára állás egyes, főbb körülményeit tisztáztuk.
hvg.hu: Ha már tisztázást említ: pontosan hány informatikus is hiányzik most a magyar IT-iparból? Egy éve még 10 ezres hiányról beszélt, néhány hónapja viszont megjelent egy 20 ezres szám is, márpedig ennyit azért biztosan nem romlott a helyzet…
L. T.: Mindkét számot az IVSZ mondta. Másfél éve, egy konferencián beszéltem először az informatikusi hiányszámról, amit akkor még egy általánosabb felmérésből képzett ágazati mutatószámként bő 10 ezerre hoztunk ki. Később, egy részletes munkaerő-piaci kutatás eredménye viszont azt mutatta, hogy a digitális gazdaságból valójában ennek a duplája hiányzik. De továbbmegyek: az informatikai ágazatban a mai lehetőségek alapján ez a 20 ezer ember további 50 ezer alkalmazását tudná megteremteni – és ez így már egy sokkal erősebb üzenetet hordoz. Azt, hogy a magyar gazdaság 20 ezerrel több informatikussal minden évben 400 milliárd forinttal többet tudna termelni.
Ilyen méretű lehetőségek vannak ebben az ágazatban, ráadásul a digitális gazdaság fogalmába ma már minden olyan terület beletartozik, amire az informatikai ágazatnak hatása van. Ez utóbbi pedig azt is jelenti, hogy ma minden megtermelt száz forintból hússzal ez az ágazat veszi ki a részét.
A létszámhiány felszámolásának pedig egy útját látom: az oktatást. Ezért készült el a közoktatási digitális megújítási stratégiánk, ami hat közép- és hat hosszú távú programpontban vezeti le, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a gyerekeink a szükséges munkaerő-piaci követelményeknek meg tudjanak felelni. Nem az oktatási tárca munkáját végezzük el, mert a digitális gazdaság fejlesztése nem pusztán oktatási kérdés. Nem is csak innovációs, gazdasági vagy foglalkoztatáspolitikai kérdés, hanem egy komplex feladat, melyben az egyes területek egymást erősítik. Egymás nélkül nem is képesek igazán fejlődni. Ezért volna szükséges a kormányban létrehozni egy központosított pozíciót ennek érdekében.
Ha ennek nem lesz egy kijelölt felelőse – aki ha kell, még a pénzügyminiszterrel, nemzetgazdasági miniszterrel szemben is megvédi az érdekeit –, akkor félő, hogy a mostani lendület elhal, és legfeljebb 1-2 kampányban népszerűsítik majd az informatikát – ahelyett, hogy ezt a missziót központilag, kiemelt projektként kezelnék.
Lehet, hogy a kormányzat számára ennek feldolgozásához is kell majd egy év, de mi a háttéranyagokat megírtuk, azt a legmagasabb szintekre továbbítottuk, és ha van rá igény, segítünk továbbvinni is.
hvg.hu: Mielőtt még Deutsch Tamásból (vagy bárki másból) minisztert faragna, visszatérhetnénk az Intenretkonra. Említette, hogy máshová tették volna a súlypontokat az áfacsökkentés, az ingyen-wifi és a gyorsított menetű optikaikábel-fektetés helyett. Hová?
L. T.: Szakmailag azt tartom a leginkább kívánatosnak, hogy minél többen valóban ismerjék a digitális világ nyújtotta lehetőségeket. Ezért még nagyobb hangsúllyal írtam volna erre a listára az oktatást és a gazdaságélénkítést.
Ma abba lehet kapaszkodni, hogy van egy 100 milliárd forintos forrás optikaihálózat-építésre, mert így lehet arról is beszélni, hogy ennek milyen pozitív hozadékai lehetnek. Az egyelőre hiányzik, hogy az infrastruktúra mellett az internetes tartalom, szolgáltatás, fejlesztés és oktatás is kapjon legalább ekkora összegű ösztönzést. Ami a többletek teremtésének lehetőségét illeti: nem feltétlenül generális beruházásokra kell csak gondolni. Például annak a hozadéka is óriási, hogy megemelik az iskolákhoz befutó hálózati végpontok sebességminimumát. A 2020-tól érvényes uniós norma szerinti 30 Mbps sebesség helyett így lett 50 Mbps a tervekbe írva – ami akkor is lényeges eredmény, ha mi 100 Mbps sávszélességet javasoltunk annak érdekében, hogy az a nagyobb eszközparkkal dolgozó iskolák számára is elég gyors legyen.
Ha tiszta lapokkal játszana a politika, akkor a menekültkérdéssel kapcsolatban az is elhangzott volna már, hogy az autógyártásra felhúzott magyar gazdasági rugó további feszíthetőségét nem csak a Volkswagen-botrány veszélyezteti. Mert a menekülthullámnak is van olyan aspektusa, hogy a Németországban most megjelent több százezer új, betanítható munkással a német cégek megfontolhatják, hogy az olcsó, bevándorlókra épülő munkaerőtöbbletükre támaszkodva újra hazai pályára vigyék vissza az ipari termelésüket. Erről ma itthon csak kevesen beszélnek, pedig a minap már a Bloomberg is összerakott egy hasonló képet.
Magyarország számára feladat, hogy az egylábúvá tett gazdasági fejlődési irányt korrigálja. Más lábakat is „növeszteni kell”, és az IKT így akkor is előkerül, ha önálló ágazatként tekintünk rá, és akkor is, ha bármilyen más ágazat, például az egészségipar vagy a mezőgazdaság erősítése kerül előtérbe.
hvg.hu: Miből gondolja?
L. T.: Az ágazat 2010 óta nem kapott kiemelt figyelmet és támogatást, noha az elmúlt öt évben megduplázta a szolgáltatási exportját. Négy éve, amikor ezt a területet vizsgálni kezdtük, az exportmutatónk – tehát az a külső pénzmennyiség, amit be tudtunk hozni a magyar gazdaságba – a 200 milliárd forintos szintig ért. Ezt körülbelül 200 cég hozta össze, akiknek a fele (a magyar gazdasági szerkezetben egyedülálló módon) a kkv-szektorban dolgozik. Az adatokból azt láttuk, hogy ez a mutató némi hátszéllel 5 év alatt megduplázható. Támogatás nélkül ezek a cégek évi 240, 300 majd 400 milliárdos exportszinteket produkáltak.
De ez lehetne sokkal több is, ha léteznének digitális kompetencia-központok a kkv-k számára, vagy ha például a német úton haladnánk – ahol az Indusrty 4.0 modellnek nemcsak az a lényege, hogy gépek gépekkel beszéljenek, hanem az is, hogy a vállalatokat egyfajta standardizálás felé tereljék a hatékonyságnövelés érdekében. A mi 4.0-ás verziónk lehetne az is, hogy egy nagy lélegzetű, államilag is megtámogatott projektbe bevonunk minél több a kkv-t, és ágazattól függetlenül aki csak képes, adjon legalább 2-3 informatikust arra, hogy a közös továbbképzésükkel komoly eredményeket lehessen elérni a vállalati fejlesztések ösztönzésében.
hvg.hu: Hogyan érteti meg az IVSZ a tagságával azt, hogy be kell állni a mögé a kormány mögé, mely a mobilszolgáltatók megadóztatásával az áremelésig feszítette a húrt, miközben ez a szolgáltatás a világban, Európában egyre olcsóbbá válik?
L. T.: A kormánymegbízott is kifejezte: mindenképpen javasolja a közműadók csökkentését. Megjegyzem: az uniós támogatású fejlesztési területen, mint amilyen például a szélessávú internetinfrastruktúra kiépítése is, eleve nem adóztatható meg, ami a mostani közműadóztatási szisztémával szemben anomáliát jelent majd. Az IVSZ eleve nem ért egyet ezzel az adónemmel, ezt meg kell szüntetni. Sőt, minden olyan adót, ami a fejlesztési területet érinti, mert az a haladással ellentétes hatást vált ki. Ezzel szemben áll az a vélt vagy valós kormányzati hivatkozás, hogy a multinacionális cégek profitszintjét kívánják így kordában tartani. A bevezetésének azonban indokául szolgáló válságnak vége van, szóval ez ügyben tennivalója volna a kormánynak. Nem csak a mi ágazatunkra igaz ez, hanem szinte minden szolgáltatási területre.
Azt már érzékeljük, hogy egyre kevésbé kell érvelnünk amellett, hogy egy globális világban, ahol mi csak egyetlen nagyvárosnak számítunk, amit nem lehet sem bezárni, sem elzárni a világban zajló dolgoktól. Csak azt dönthetjük el, hogy fejlesztünk-e a magunk rendszerén annyit, hogy eladóként mi is jelen lehessünk a színen, vagy pedig kimaradunk és akkor nem arról kell majd beszélgetnünk, hogy hogyan növelhető a GDP, hanem azon kesereghetünk, hogy hová tűntek a vállalatok, egyetemisták és munkavállalók, akik néhány éve még Magyarországon voltak.
Ha a cikket érdekesnek találta, kövesse a gazdasági rovat Facebook-oldalát!
