Kíméletlenül lecsap a törvény szigora azokra, akik ráteszik kezüket az erdők adta természeti kincsekre: bogyókra, fakéregre, mohára, gallyakra. Az éhbérüket gyűjtögetésből kiegészítők tevékenységét éberen figyeli az állam. Aki nagyon mohó, jövőre még adózni is fog. Vigyázat, a tartalom szatirikus, de halál komoly!
Bár az extraprofit bélyegét még nem sütötték rájuk, a kormány intézkedéseiből új, tehetős, jelentős bevételekkel gazdálkodó, nagy vagyonokat felhalmozó, és ráadásul a társadalom felé vissza semmit sem csurgató réteg képe kezd kirajzolódni.
A jövő évi adószabályok közé már be fog kerülni az erdőben, mezőn gyűjtögető, de nem egyéni vállalkozó vagy őstermelő kapitalistára vonatkozó szabályozás. Ők, ha a terményeket (gombát, csipkebogyót, keresett gyógynövényeket, sláger-fűszernövényeket, noch dazu éti csigát) a piacon eladják, 25 százalékos adót fizetnek majd a tervek szerint. Bezárul tehát a jogi kiskapu, az éticsigából és csipkebogyóból kastélyt és luxusautót vásárlók lógathatják az orrukat.
De gondolt a kormány azokra is, akik a meggazdagodásnak az elején tartanak. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) kiadott egy rövid útmutatót a csiga, rőzse és egyéb termények gyűjtésének szabályairól. Ebből kiderül, hogy a sáslovagok, a tobozbárók, gallygrófok fel kell, hogy kössék a gatyát - a meggazdagodásuk útja szűk és rögös.
Mágnás Miska és társai
De félre a tréfával! A nyomorgók a természet adta lehetőségekkel próbálják túlélni a telet és egyéb évszakokat. De nyomorogni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes: a törvénytisztelet mindenek előtt. Aki jogkövető módon szeretne feltekinteni a társadalom legalsó vagyoni deciliséről, elég szűk határok közé van szorítva.
Bárki bármit gyűjt, azt az állam erdei haszonvevőnek minősíti (a tevékenysége pedig az erdei haszonvétel), és csak az erdőgazdálkodó engedélyével végezheti tevékenységét. Erdei hasznot vesz az, aki "elhalt fekvő fát és gallyat" gyűjt, "elhalt, száraz ágat" lenyes, "a kidöntött fáról fenyőgally, toboz és díszítőlomb" gyűjtésébe fog. De e tevékenységnek számít "a bot, nád, sás, gyékény termelése és fű kaszálása" is. Bottermelő milliomosok, szevasztok! És nincs jó hírünk a fenyőgyanta, valamint "élő és elhalt" cserjék hajtásainak gyűjtőinek sem. Ti mind kapitalisták vagytok.
Egyéni szocproblémák
Már akkor, ha az egyéni szükségleteken túli mennyiség gyűjtése zajlik, "ami személyenként és naponta kettő kilogramm lehet maximum." Tehát napi két kiló moha felett már cudarul morzsolgatják a tőkések a dellát.
Persze az egyéni igényeknek is határt kell szabni valahol, különben elkanászodnak a népek. "Csak virágból, mohából, gombából, vadgyümölcsből, gyógynövényből, és csak az állami erdőkből lehet ezeket a növényeket gyűjteni. Csak akkor beszélhetünk egyéni szükségletről, ha az összegyűjtött dolgok nem kerülnek kereskedelmi forgalomba! FÁT, GALLYAT, RŐZSÉT GYŰJTENI MINDENHOL ÉS MINDEN MENNYISÉGBEN CSAK AZ ERDŐGAZDÁLKODÓ ENGEDÉLYÉVEL LEHET!"
A törvény persze éberen figyel a nyerészkedőkre, a gyűjtögető természetrombolókra. "Aki a gyűjtögetést jogszerűtlenül gyakorolja, azaz a napi két kilónál többet szed az állami erdőben, vagy nem állami erdőben növényeket, fát, gallyat, rőzsét gyűjt engedély nélkül, azzal szemben szabálysértési bírságot szabhatnak ki."
Csigaszabályok
Külön szabályok vonatkoznak az éti csigára és gyűjtésére. A csiga védett állat, gyűjtéséhez engedély kell, és április 1. és június 15. között gyűjthető. A "gyűjtési és hasznosítási engedély" iránti kérelmet a természetvédelmi hatósághoz kell benyújtani, a kérelemhez pedig mellékelni kell a gyűjtésben, hasznosításban részt vevők nevét, címét. Csak 30 mm-es vagy annál nagyobb csiga gyűjthető. "Az engedélyes az idényt követően július 1. napjáig köteles adatot szolgáltatni a természetvédelmi hatóságnak a begyűjtött, hasznosított éti csigák mennyiségéről."
