A pár száz fős Kispalád népessége olyan mértékben emelkedett az elmúlt egy évben, hogy az már a KSH-nak is feltűnt: több mint megduplázódott a lakosok száma. Kiderült, hogy több száz kárpátaljai magyar jelentkezett be a faluba. Van, aki a katonai sorozás elől menekült, más egyszerűen csak jobb munkát, több pénzt vagy megbízhatóbb magyar orvost akart. Élni senki sem él ott, így Kispaládból fantomtelepülés lett, de a helyiek büszkén dicsekednek vele, hogy befogadták a még náluk is szerencsétlenebb rokonokat. Igaz, van aki húszezreket keresett rajta.
Magyarország legkeletibb pontja 528 kilométerre van a legnyugatibbtól, a Fehérgyarmati Járásban. Ez az ország egyik legelmaradottabb kistérsége, itt fekszik a határmenti kis falu, Kispalád. A zsákfalun túl már semmi sincsen, csak az ukrán határ, átkelni azonban itt nem lehet, ahhoz el kell menni Tiszabecsig. A faluban nincsen munka, aki dolgozik, az közfoglalkoztatott. Sok az idős, az egyetlen kocsma pedig ki sem nyit délután három óra előtt.
Kispalád népessége 2001 és 2011 között alig fél százalékkal nőt. Ez alatt a tíz év alatt szinte ugyanannyian költöztek el onnan, mint ahányan születtek. 2012 elején 560-an laktak a faluban, azóta azonban Kispalád megtáltosodott, és az országban egyedülálló módon több mint megkétszereződött a lakónak a száma. Ráadásul úgy, hogy a legtöbben az utóbbi egy évben költöztek a településre.
A sok beköltöző még a KSH-nak is feltűnt, és mivel se a születések, se a belföldi beköltözők száma nem indokolt ekkora tömeget, arra a következtetésre jutottak, hogy az új lakók túlnyomó többsége – közel 800 ember – Ukrajnában állampolgárságot szerzett kárpátaljai magyar. Kispaládon jártunk utána, honnan ez a sok ember, miért lett nagy üzlet a rokonok megsegítése, és mi köze mindehhez az ukrán háborúhoz.
A polgármester-választással kezdődött
Lakcímbejelentést intézni egyszerű dolog: nem kell hozzá más, csak uniós állampolgárság és a ház tulajdonosának jóváhagyása. Nem számít, hányan laknak egy házban, akár tucatnyian is lehetnek. Ez tűnt fel Varga Zoltán jegyzőnek is, aki 2014 végén azon kapta magát, hogy Kispaládon lényegében minden négyzetméterre jut már egy lakos. 963 – ennyien szerepeltek állandó lakosként 2015 január elsején Kispalád neve alatt a népesség-nyilvántartóban. A falu jegyzője szerint azonban ez ma már bőven túl van 1200-on és közelít az 1300 fő felé.
“Mi csak az adatokat látjuk, de a faluban azt pletykálták, hogy a választással kezdődött” – mondta Varga. A 2014-es önkormányzati választáson a települést már több mint tíz éve vezető Magyar Sándorné ellenfelet kapott egy helyi vállalkozó személyében. Megválasztották ugyan, de a választást megelőzően a helyiek szerint rengetegen állítottak be a faluba azzal, hogy mától itt lesz az állandó lakcímük. Sorban álltak a lakcímbejelentőkkel a polgármesteri hivatalnál, később, a voksolás napján pedig szintén tumultus volt.
A 2010-es képest tavaly 342-vel szerepeltek többen a szavazói névjegyzékben, és az emberek túlnyomó része szavazott is. A helyiek szerint a választás előtt mindkét polgármester-jelölt hozott bejelentkezőket a faluba, bár többen azt is hozzátették, hogy a későbbi nyertes Magyar Sándorné azzal kezdte, hogy a rendőrséghez fordult, a helyi rendőrkapitány azonban azt mondta, nem tud mit tenni, lakcímet létesíteni ugyanis legális. Magyar Sándorné nem kívánt az Abcúgnak a választásokról beszélni, azt azonban megerősítette, hogy “nagy bejelentkezési dömping” volt akkor a faluban.
Ez azonban nem állt meg a választások lezárultával, sőt: azóta még többen, közel négyszázan érkeztek faluba. Rádáasul nem csak Kispaládra. A KSH adatai szerint több határmenti faluban is váratlanul megugrott a népesség, igaz sehol sem annyira, mint Kispaládon. Dereksurányba kétszázan érkeztek, Lónyába 145-en. Mindkettő ezer fő alatti lélekszámú falu.
Az ukrán sorozás elől menekülnek
“Mind honosított emberek Ukrajnából” – mondta Magyar Sándorné az új lakókról. Hozzátette, hogy van olyan 100 négyzetméteres ház a faluban, ahová már 90-en vannak bejelentkezve. “Van itt minden házban” – mondta a Fő utcában lakó, nyugdíjas Erzsébet. Majd kiállt az utca közepére és végigmutatott a házakon. “Ott is vannak, oda is bejelentkeztek, ott és ott is” – mondta miközben körbefordult kinyújtott kézzel. Nála 12-en vannak, kisgyerekek is.
Az ott lakás azonban Kispaládon nem jelenti azt, hogy a lakók tényleg a faluban is tartózkodnak. Ottjártunkkor a több száz kárpátaljaiból eggyel sem lehetett találkozni. Erzsébet is azt mondta, hogy a lakói valójában nem laknak nála, csak néhanapján bukkannak fel a hivatalos levelekért. De akkor mit csinálnak Kispaládon?
Az őket befogadó helyiek szerint több oka van az odaköltözésüknek, az egyik leggyakrabban emlegetett pedig az ukrán háború. “Amikor elindult az emberek besorozása, a fiatalok közül sokan úgy döntöttek, hogy átjelentkeznek Magyarországra” – mondta az Abcúgnak a határhoz szintén közel fekvő ukrajnai kis település, Tiszapéterfalva polgármestere. Tóth Bálint szerint ez azért fontos, mert így a hozzátartozóik hivatkozhatnak arra Ukrajnában, hogy külföldön vannak, és nem kell bevonulniuk.
“Olyanok mint a menekültek a tévéből, nem akarják, hogy besorozzák őket” – mondta a kispaládi Máté. A fiú családja szintén befogadott kárpátaljaiakat, azt mondta azért, mert sajnálják őket. A ukrán ismerősei borzalmas dolgokat meséltek neki a Kelet-Ukrajnában zajló háborúról, megérti, hogy abban az ukrán oldalon élők nem akarnak részt venni. Egy barátja, aki nem jelentkezett át, háromszor is kapott behívó levelet, végül pedig inkább átszökött a zöldhatáron, csak hogy elkerülje a besorozást. A hozzájuk beköltöző fiatalok jobban jártak, ők a lakcímük miatt még dolgozni is tudnak, és Mátéval együtt jártak ki Győrbe.
Szegények ezek, rosszabbul élnek, mint mi
Ahhoz, hogy a honosított kárpátaljaiak az Európai Unióban dolgozzanak – akár Magyarországon – nem elég a magyar állampolgárság, magyar lakcím is kell. Különben nincs lakcímkártya, és ha az nincs, akkor se személyi, se adóigazolvány, se TAJ-szám. Ezek pedig kellenek ahhoz, hogy legálisan vállalhassanak állást. A helyiek szerint sokaknak ez a célja a költözéssel.
“Szegények ezek, rosszabbul élnek, mint mi” – mondta Erzsébet. Pedig van köztük orvos, sőt még pap is. Ukrajnában azonban keveset keresnek, és a szociális juttatások is sokkal kisebbek. “Mi közmunkások vagyunk, mégse vagyunk olyan szegények, mint ők” – mondta egy másik falusi.
Egy másik ok, amiért sok, állampolgárságot szerző kárpátaljai átjelentkezik, azok a szociális juttatások – a nyugdíj, a családi pótlék – és az egészségügyi ellátás. A családi pótlék jóval magasabb Magyarországon, a jegyző szerint akkora különbség van az ukrán és a magyar pótlék mértéke között, mint a magyar és a német juttatások között. Ehhez és a magyar TB-bejelentkezéshez szintén lakcímre van szükség.
Egy helyi gazda szerint van, hogy tele a körzeti háziorvosi hivatal a bejelentkezőkkel, alig látni ismerőst. Egy ottdolgozó szerint azonban nincsenek olyan sokan, és főleg kórházi beutalókért jönnek. “Jobban bíznak a magyar orvosokban” – mondta Erzsébet. Az ő egyik lakója például daganatos beteg, aki azért jelentkezett be, hogy a nyíregyházi kórházban gyógyulhasson. “Hát hogy ne engedtem volna ide, hogy meggyógyuljon?” – kérdezte Erzsébet – “ez szeretet kérdése, ők is úgy akarnak élni mint mi, normálisan”.
Orgovány Dezső a rokonait fogadta be, egy családot. Az idős férfi világéletében Kispaládon élt, felesége ötven éve költözött oda az egyik szomszédos faluból. Mással nem osztanák meg a lakásukat, de a rokon más, őket muszáj segíteni. Amikor meghallották, mennyire elszaporodtak a bejelentkezések a faluban, áthívták az anyai ágon rokon családot. Az anya nem sokkal korábban veszítette el a tanári állását, és az apa sem talált magának munkát Ukrajnában. Most mindketten Budapesten dolgoznak, és rendszeresen látogatják őket, ilyenkor segítenek a bevásárlásban is.
Jött egy fekete Audi, negyvenezret kínáltak
Erzsébet azt mondta, soha egy fillért sem kért a külföldi lakótársaitól. “Hozzanak a gyereknek valami édességet” – mondta, ő ennyivel megelégszik. Orgovány Dezsőnének elég, ha vesznek kólát, ha látogatóba jönnek. Kispaládon körbekérdezve azonban kiderült, hogy sokan nem jószándékból laktatják a bejelentkezőket, hanem pénzért: egy bejelentkezőért körülbelül húszezer forintot kérnek. De a jegyző találkozott már olyan hirdetéssel is az interneten, ahol tízezer forinért árulták a lakcímeket.
“Jött egy fekete Audi, kiszállt belőle egy nő a lányával, és negyvenezer forintot kínáltak azért, hogy bejelentkezhessenek hozzám” – mesélte egy neve elhallgatását kérő helyi férfi, hogyan keresték meg még a nyáron. “Nekünk ezzel könnyebb lenne” – mondták neki, de visszautasította őket. Azt mondta, nyugodtan kel, nyugodtan fekszik, nincs szüksége idegenekre, a pénzzel pedig nem kerülne beljebb az anyagi helyzete. Az csak a szegényeknek jó, egyszeri bevételnek.
Azok, akik befogadtak kárpátaljaiakat, azt mondták, főleg ismerősökön keresztül jutottak el hozzájuk, de sokakat egy helyi nyugdíjas nő ajánlott be, aki maga is Kárpátaljáról származik, de már évek óta van egy háza Kispaládon. Ottjártunkkor azonban nem volt otthon.
“Sok az ismerős és rokon, testvértelepülés is, sokan segítenek egymásnak” – magyarázta Tiszapéterfalva polgármestere, hogy miért ilyen népszerű Kispalád a kárpátaljaiak körében. “Csak a szomszédba kell menni a hivatalos iratokért, nem Nyíregyházára” – tette hozzá.
Hivatali szigort vetettek be
Varga Zoltán jegyző szerint a bejelentkezések nem törvénytelenek, így ha a papírok rendben vannak, akkor a hivatalnak kötelessége kiadni a lakcímkártyákat. Ennek ellenére fenntartásokkal kezelik a jelenséget. “Én nem vonom kétségbe, hogy sokan humánus indokokból fogadják be őket, de azt is látjuk, hogy van, aki tízezer forintért hirdeti meg a lakását” – mondta. Ez ellen pedig hivatali szigorral léptek fel.
Egyrészt helyben már nem lehet bejelentkezést intézni, csak a Fehérgyarmati Járási Hivatalban, ami harminc kilométerrel odébb van. Ettől azt várták, hogy mérsékli a bejelentkezések számát. A lakcímbejelentőket a lehető legszigorúbban ellenőrzik, több tulajdonos esetén például még azoknak a hozzájárulását is megkövetelik, akik csak egy százalékban birtokolják a házat.
A szociális juttatások – például a családi pótlék – megállapításánál külön-külön, minden igénylőnél ellenőrzik, hogy valóban, életvitelszerűen a településen él-e (ez ugyanis előírás). Beszélnek a szomszédokkal, és még a fogkeféket is megnézik a fürdőben, hogy ki tudják szűrni azokat, akik valójában nem tartózkodnak a településen. Varga szerint mindennek meg is lett az eredménye, idén már mérséklődött a bejelenetkezők száma.
A megduplázódott népesség miatt azonban Magyar Sándorné polgármesternek most kezdett csak el igazán fájni a feje. Azt mondta, közeledik az állami normatíva-megállapítás időszaka, ő pedig attól fél, hogy a bejelentkezések miatt elbukják a falugondnoki szolgálatot. Az ugyanis csak hatszázas lélekszámig jár, a faluban pedig papíron már ezenrél is többen laknak. Magyarné szerint szükségük van a falugondokra, a helyi időseknek ugyanis ő hozza a gyógyszereket vagy vásárol be.
