2001-ben fél éven keresztül beszélgethetett az államfői tisztségről leköszönő Göncz Árpáddal Kövesdi Péter újságíró, aki már évek óta kísérte a sajtócsapat tagjaként a köztársasági elnököt, külföldi útjaira is. A készülő dokumentumfilmhez több mint 24 órányi anyag gyűlt össze. A Vasárnapi Hírek eddig sehol sem publikált részleteket közöl a beszélgetésekből.
A gyereknevelésről:
„A börtönviselt apa hazaérkezik: megrendítően szép élmény volt. Nézd: egyvalamit tudtam. Azt, hogy van három félárva gyerekem és egy árva gyerekem, a legkisebbik. Ő egyéves sem volt, amikor elvittek. Következésképpen, ha az ember a gyerekek legfiatalabb időszakában nem volt, akkor jó barátja lehet a gyerekének, apja már nem. Ez többé-kevésbé biztos. Ez be is vált.”
Fordító vagy író? Kívülálló!
„A nem fordító mélységesen lenézi a fordítót. Mondván, hogy csak nyelvével alkot, eszmevilágát tekintve nem. Ahhoz, hogy az írót íróként ismerjék, ahhoz többet kell írni. Ahhoz én keveset írtam. És még valami: azért ne felejtsd el, hogy az íróknak egy jelentékeny része már fiatal korától kezdve kávéházba jár, egymás műveit elemzi, egymás között házasodik, miegymás. Ha valaki érett fővel, javakorabeli emberként kerül bele ebbe, semmiképpen nem lesz szakmai életnek vagy az írói vitáknak szereplője. Én ezt egyfajta kívülállásnak nevezném. Én az égvilágon, életem végén is mindig, mindenből kívül fogok állni.”
Miért lett az, ami van?
„Most, ha a folyamatod nézed, akkor valószínűleg az ’56-os megtorlások után van az ideje, amikor engedni kellett, és elkezdődött a kádári konszolidáció. És abban a lehetetlen gazdasági rendszerben megpróbálták megfizetni az ellenállás hiányát. Hogy hol van a vége, azt még mindig megkérdezném tőled. Mert ami ma Magyarországon van, az a késő kádári konszolidáció összes jellemvonását magán viseli: cinikus ideológiai töltése van, amely teljesen hiteltelen.”
Az elődökről és az elnöki ciklusáról:
„Én voltam az első elnök, előttem példa nem volt. Én Horthytól nem tudtam tanulni. Egyrészt nem volt olyan szép epolettem, mint neki, nem tudok lovagolni, és fehér lovam sem volt. Ferenc Józsefnek pofaszakálla volt és király volt, úgyhogy nagyon nehéz volt utánozni. Tildy Zoltán semmiképpen nem volt példakép. Én ezt csináltam, mert ez van, ezt kell szeretni, vagy ezt kell leszarni. Ez most már történelmi tény. Hogy ezután mi van, az már nem tőlem függ.
Mi volt a Bibó-tanszék? Ki volt utoljára őszinte a magyar politikában? Mit tanult Károly hercegtől? Milyen volt megélni a taxisválságot, vagy azt, hogy szervezett csoportok kifütyülték 1992. október 23-án a Parlament előtti megemlékezésen, nem hagyva elmondani az ünnepi beszédét? Mindezekről szintén olvashat a Vasárnapi hírek e heti számában, melyben Kövesdi Péter közöl részleteket a Papp Gábor Zsigmonddal közösen készített dokumentumfilm filmes alapanyagából.
