Csokorba gyűjtötte a nemzetközi jogvédő szervezet a 2015-ben Magyarországon menekültügyben tapasztalt és aggályos gyakorlatokat. Az akkoriban naponta, apránként megismert ismeret- hírmorzáskból kirajzolódó kép igencsak lesújtó. A szervezetnek megszólaló menekültek mondatai sem építik az országimázst. Az Amnesty végül ajánlásokat fogalmaz meg a változásért.
A nemzetközi jogvédő szervezet 28 oldalas jelentésben foglalta össze az elmúlt három hónap (és érintőlegesen az azt megelőző hónapok, évek) menekültügyi történéseit. Az események időrendi áttekintése mellett a szervezet kiemeli, hol és hogy sérti a nemzetközi jogot a kormány menekültügyi jogszabályváltoztatása (pl. augusztus 5. után a biztonságos harmadik ország kategóriáját kiterjeszti Szerbiára, de nem hagyja, hogy a menedékkérők bizonyíthassák, hogy számukra nem számít annak, márpedig a nemzetközi jog ezt előírja).
Összeáll a kép
Az Amnesty jelentése tulahjdonképpen egy nagy kirakósra hasonlít: a napi események, fejlemények darabkái kerek egészet alkotva állnak össze. Megrendítő olvasni, ahogy a megszólalók kommentálják, ahogy Magyarországra lépve először a röszkei gyűjtőponton kénytelenek sokszor éjszakákat eltölteni bármilyen ellátás nélkül, fázva. Aztán a hangárba kerültek, ami a regisztráció előállítóközpontja - itt fél napokat, napokat vártak bezárva, elégtelen ellátással - itt történt ugye a zsemledobálós ételosztás is. “Az előállító központ olyan volt, mint egy börtön. Egy nagy sátorba tereltek bennünket, párnát és takarót kaptunk. Regisztráció itt nem volt; csak egy karperecet kaptunk, amire az ország neve volt ráírva, ahonnét érkeztünk: Szíria: A következő nap rendőrségre vittek bennünket, ahol 14 órától hajnali egyig várakoztunk. Mintegy száz ember várt órákon keresztül" vall a körülményekről egy menedékkérő. “Úgy éreztem, mintha újra Szíriában lennék” - írja le érzéseit egy másik. Az állam nem gondoskodot a különösen sérülékenyekről sem (terhes anyák, értelmi fogyatékkal élők, betegek). A magyar állam keltette első benyomások után következett a táborozás a pályaudvarokon.
A szeptember 15., gyoda- és kerítésemelés utáni időszakban történt jogsértéseket is csokorba fogja a jelentés. A határvédelem elvi megközelítéséről így ír a jelentés: "Bár Magyarországnak joga van hozzá, hogy ellenőrizze, ki lép a területére, és ehhez legitim érdeke is fűződik, mindezt a nemzetközi emberi jogi jogszabályokkal és az EU törvényeivel összhangban kell megtennie, tiszteletben tartva a nemzetközi védelemért folyamodók jogait. Az Amnesty International kutatása megmutatja, hogy a 2015 augusztusában és szeptemberében bevezetett rendelkezések közvetlenül ellentmondanak Magyarország nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek." Nem csoda, ha sokan úgy gondolkodtak, mint az egyik menekült „Nem próbáltunk meg a 'tranzitzónákba' bejutni. Azt hallottuk, hogy senkinek nem sikerült azok közül, akik megpróbálták, és attól féltünk, többé máshol sem próbálhatjuk meg".
Nemzetvesztés a tranzitzónákban
A tranzitzónákba kevesen juthattak be (szeptember 15-16-an 185-en, miközben ezrek várakozta a határ szerb oldalán), a tájékoztatás minimális volt, a határozatokat 3-4 óra alatt hozták meg a szervek. Az elutasítás és kitoloncolás történetét is elmondta valaki az AI-nek "Az arab tolmács bejött hozzánk, és azt mondta, rossz híre van: Szerbiába toloncolnak vissza bennünket. Azt mondtam: kérem, nem mehetek vissza Szerbiába. De egyszerűen a kezembe nyomták ezt a dokumentumot [a beengedhetőséggel kapcsolatos döntést], és azt mondták: „távozzon!”. A kijárat a konténersor végén volt, ahol az autók parkoltak. A kezembe nyomták a dokumentumot, de a tartalmáról nem tájékoztattak, csak felszólítottak, írjam alá a papírt, anélkül, hogy tudtam volna, mi van benne. Kilenc oldal hosszú volt, magyar nyelven. Csak később tudtam meg, hogy kiutasítottak Magyarországról. A másik két [szír férfi] azt mondták, fellebbeznek. Egy zöld egyenruhás nő [a Bevándorlási és Nemzetiségi Hivatal munkatársa] azt mondta, hogy [egy héten belül fellebbezhetünk]… de nagyon nehéz dolgunk lesz. Azt mondták, csak akkor számíthatok sikerre, ha rokonaim élnek Magyarországon, és még akkor sem biztosan.”
A tranzitzónák furcsa jogi helyzetéről is ír a jelentés: bár Magyarország területén vannak, csak akkor számítanak annak, ha a menedékérő kérelmét elfogadtas a hatóság, különben a repülőtéri tranzitzónákhoz hasonlóak - az igazságügyi miniszter megfogalmazásában a tranzitzóna "bár egy adott ország területén helyezkedik el, a tranzitzónába történő belépés nem számít bevándorlási tekintetben az adott országba történő belépésnek." Ez a furcsa nemzeti területvesztés az AI szerint olyan "aggályokat kelt, hogy Magyarország önkényesen megpróbálja területének egy részét kivonni a saját joghatósága alól, illetve az emberi jogi kötelezettségeinek érvényesítése alól".
"Megkérik őket, hogy sétáljanak át Szerbiába"
A határátlépés kriminalizálása is kapott egy fejezetet a jelentésben. Ez egyértelműen ellentétes a menekültügyet nemzetközi jogi szempontból szabályozó genfi egyezménnyel. "Az irreguláris határátlépés Magyarországon ma látható kriminalizációja aránytalan határvédelmi intézkedés. Az Amnesty International úgy véli, hogy az irreguláris migrációt, beleértve a határátlépést és az ország területén maradást, adminisztratív szabálysértésként kell kezelni." De a kitoloncolás "kulisszatitkairól is tudott meg újat a szervezet: "„Ha a szerb hatóságok nem működnek együtt, a határrendészet egyszerűen elkíséri a migránsokat a határig, és megkérik őket, hogy sétáljanak át a másik oldalra.”
Szeptember 16-án történt Röszkén a vízágyúzás és paprikasprayzés. A magyar hatóságok konzekvensen támadásról beszéltek, és arányosnak minősítették a válaszlépéseket is. Az egyik jelenlévő "támadó" így írta le még aznap a történteket az AI-nek: “Az afgánok és a pakisztániak ott álltak a kapunál; volt valami zaj. Egyszer csak azt hallottuk, hogy nyitva a kapu. Fogtam a családom és a csomagjaim, és odamentünk a kapuhoz. Odamentünk, álltunk a kapunál, és a srácok azt mondták, a rendőrség azt nyilatkozta, hogy a családok be fognak jutni. Rengeteg család volt, bementünk. A határ magyar oldalán jártunk. A magyar rendőrség körbevett bennünket, és a családok mögött volt egyedülálló férfiak is. Köszönetet mondunk a rendőröknek, és sírva fakadtunk, mert átléptük a határt, és boldogok voltunk, hogy vége szakad a szenvedéseinknek Egy perccel később minden megváltozott. A rendőrök gumibottal kezdtek verni bennünket, és paprikaspray-vel permeteztek le. Kiszaladtam, de nem találtam a családom. Kiabáltam: „Hol vagytok?”. Aztán megtaláltam az anyám, apám, és a testvérem kislányát. Ebben a pillanatban még mindig nem tudom, hol volt a bátyám, a felesége és a két gyerekük. Nem tudom, hol vannak…"
Az Amnesty ajánlásokat is megfogalmazott:
Magyarország kormánya számára:
„Vonja vissza a jogellenes hataratkelest kriminalizaló, a határ menti tranzitzonakat valamint a biztonsagos orszagok listáit letrehozó jogszabály-módosításokat;
„Tegye lehetővé a menedekkerők számára a hozzáférést Magyarorszag területéhez, a gyors es hatékony menedékjogi eljárást és a megfelelő befogadási feltételeket;
„Utasítsa a határok védelmével megbízott fegyveres testületeket arra, hogy az erőszak alkalmazását megelőzően erőszakmentes eszközöket alkalmazzanak, és olyan esetekben, amikor erőszak alkalmazása szükséges lehet, azt korlátozott, csak a céllal arányos mértékben tegyék.
„Túlzott erőszak alkalmazását minden esetben gyorsan, független és részrehajlásmentesen ki kell vizsgalni.
Az Európai Bizottság számára:
„Minden szükseges eszköz felhasználásával, beleértve a formális kötelezettségszegési eljárások alkalmazásával is biztosítsa, hogy Magyarország teljes mértékben betartja az Európai Unió törvényeit;
„Indítson strukturált párbeszédet Magyarországgal a jogallamisag Európai Unión belüli megvédésére szolgáló kereteken belül.
Az Európai Parlament, az Európai Bizottság es az EU tagállamai számára:
„Nyújtsanak be indoklással alátámasztott javaslatot az Európai Tanácsnak annak érdekében, hogy a Tanács aktiválja az EUSZ 7(1) cikkeben előirányozott megelőző mechanizmust, tekintettel arra, hogy a bizonyítékok fényében "egyertelmű a veszélye annak, hogy súlyosan sérülnek az EUSZ 2. cikkeben hivatkozott értékek, beleértve "az emberi méltóság tiszteletben tartását ... és az emberi jogok tiszteletét".
A dublini szabalyozasban resztvev. EU-tagallamok szamara
„Tekintettel a befogadási feltételek es a menedékjogi eljárások hianyosságaira, valamint arra, hogy a jogszabályok Szerbiat biztonságos harmadik országnak tekintik, es ebből eredően a visszaküldes (refoulement) valós veszélye forog fenn, ne irányítsanak vissza Magyarországra menedékkérőket.
