hvg.hu: Nagy vihart kavart Magyarországon, ahogy a katolikus egyház vezetősége a menekülteknek nyújtott segítségnyújtásról nyilatkozott. Mit gondol az eddigi reakcióikról?

Perintfalvi Rita: Megmondom őszintén, nekem keresztény szempontból teljességgel érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy a katolikus egyház vezetőségének nagy része – és itt most nem a Máltaiak, a Karitász vagy a Szent Egyed közösség áldozatos munkájára gondolok – elzárkózott a konkrét segítséget meghozó döntések elől. Mindezt hosszú heteken-hónapokon keresztül, amikor a menekültkrízis miatt rengeteg ember, köztük sok gyermek és nő, került emberhez méltatlan életkörülmények közé. Még a Ferenc pápa befogadásra buzdító üzenetére írott válaszlevélben sincsen semmi konkrétum az ajánlás megköszönésén kívül.

Még szerencse, hogy voltak egyházi személyek, egyszerű plébánosok, akik a humanitárius, emberi szempontokat sokkal fontosabbnak tartották a politikaiaknál. Bécsben és legutóbb Leuvenben, Európa legrégibb katolikus egyetemén tették fel nekem a kellemetlen kérdést, hogy mi történik most a magyar egyházzal? Mi ez az egész? Az osztrák bíboros, miután a menekültáradat első hulláma Ausztriába ért, több mint 10 ezer levelet írt a plébánosainak és a Karitásznak, hogy minden plébánia fogadjon be legalább egy családot. Kolostorok, egyházi ifjúsági szállók nyitották meg a kapuikat a menekültek előtt. Nem hiszem, hogy a magyar egyháznak ne lett volna lehetősége a segítésre, hiszen vannak a birtokában kolostorok, szemináriumi épületek. Arról nem is beszélve, hogy a gyűlöletspirál kialakulásának megakadályozásában is sokat tehetett volna az egyház azzal, ahogy a híveihez szól.

hvg.hu: A magyar egyház egyes tagjai láthatóan fenntartásokkal kezelik Ferenc pápa ajánlásait. Ilyet korábban más pápák esetében nem lehetett tapasztalni. Hogyan történhetett meg mindez?

P. R.: Az egyház – bár itthonról egységesnek látszik – egyáltalán nem homogén. A progresszívek és a konzervatívok gyakran nem értenek egyet. Ráadásul Ferenc pápa külső szemlélő számára elképesztően progresszívnek tűnhet, belülről azonban inkább mérsékelt reformistának mondanám. Ő nem a nagy reformok végrehajtójaként akar bevonulni a történelembe, de másokat nagyon is inspirálna arra, hogy új utakat keressenek, és merjenek változtatni. Csakhogy a két előző pápa, II. János Pál és Benedek idején a konzervatív irány erősödött fel világszerte, így a magyar püspöki kar nagy része is konzervatív. Nem meglepő, hogy a konzervatív keresztényeket most elbizonytalanítja az a merész nyitottság és újszerűség, amivel Ferenc pápa nagyon sok dologhoz nyúl. Ezért is érik nagyon erős támadások, még saját bíborosai részéről is. Ilyesmire a két előző pápa idejéből nem is nagyon emlékszem.

Ebben a történetben fontos látni azt is, hogy minden pápát jelentősen meghatároz, honnan érkezik, és milyen tapasztalattal rendelkezik a világról. Benedek pápa leginkább a fasizmustól félt, és így attól a káosztól is, ami a fasizmushoz vezetett. Ezért a progresszív kritika vagy bármiféle ellenvélemény a szemében olyan veszélyforrásnak tűnt, ami káoszt szülhet. II. János Pál a marxizmustól félt, így ő a felszabadítás teológiájával volt ugyanígy, ami sokat tesz a társadalmi egyenlőség megvalósulásáért, valamint küzd az elnyomás mindenféle formája ellen. Ferenc pápa azonban épp a felszabadítás teológiáját képviseli, baloldali irányultsága vitathatatlan. Mivel a posztkommunista országokban az egyházak még mindig félnek a múlt árnyékától, ezért itt ez a baloldalinak tűnő pápai érzület furcsa, idegen, zavaró. Ez látszott most nagyon, mikor a menekültügyben ellentmondásba keveredett a pápa és a magyar egyházvezetés jelentős része.

hvg.hu: Ferenc pápa az abortusz feloldozhatóságával is új utakat jár.

P. R.: Az abortusz elkövetése a kiközösítés büntetését vonta eddig magával, ami alól gyóntató pap nem, csak hosszas eljárás keretében a püspök adhatott feloldozást. A pápa szent évet hirdetett, melyet az irgalmasság jubileumának nevezett el: idén december 8-án kezdődik, és 2016. november 20-ig tart. Erre az időszakra vonatkozik az abortusz feloldozhatóságának megkönnyítése.

hvg.hu: Miért csak egy évig tart ez a lehetőség?

P. R.: Ezzel azt akarja mutatni a pápa, hogy az abortusszal kapcsolatos alapvető tanítás nem változott, de most mégis rá szeretné irányítani a figyelmet az irgalmasság fontosságára, amit gyakran elfelejt az egyház, és érzéketlen marad azzal a kényszerhelyzettel és szenvedéssel kapcsolatban, amit egy nő egy ilyen választáskor át kell, hogy éljen.

hvg.hu: Hamarosan kezdődik a Ferenc pápa által meghirdetett családszinódus, amikor is többek között a meleg párok, a válás, a születésszabályozás kérdéseit vitatja meg az egyház. Ezen mi várható?

P. R.: A zsinat előkészítésében a pápa fontos szerepet szánt egy kérdőívnek, amiben a hívek véleményét is meg akarta tudni a házasságról, a családról, a válásról és a meleg párok helyzetéről az egyházban stb. Magyarországon sajnos nem tették lehetővé, hogy a kérdőívet a laikus hívek is szabadon kitölthessék. Az osztrák, német, lengyel püspöki karok például nagyon fontosnak tartották azt, hogy a kérdőív mindenkihez eljusson, a magyarok, horvátok és szlovákok számára ez közel sem volt olyan lényeges. Erdő Péter bíboros azt nyilatkozta, azért nem, mert erre az egyháznak nincsen sem pénze, sem apparátusa, és nem kíváncsi a nem-hívők véleményére, mert attól fél, hogy egy online kérdőív esetében minden illetéktelen kitöltené. Tegyük hozzá, hogy a kérdések közt szerepelt, hogy a kitöltő melyik plébániához tartozik.

Nem tudom, nálunk milyen eredmények születtek, annyi bizonyos, hogy az egyházam nem vesz komolyan sem engem, sem a többi laikust, nem kíváncsi a véleményünkre. Arról nem is beszélve, hogy én nemcsak egy egyszerű civil vagyok, hanem a teológiai tudományok doktora is. Szóval lett volna bőven véleményem, úgy is, mint a Magyarországi Teológusnők Egyesületének elnöke. Ausztriában mintegy 34 ezer kérdőívet töltöttek ki, a kérdésekre adott válaszokat pedig kiértékelték és nyilvánossá tették.

hvg.hu: A válással kapcsolatban Ferenc pápa nemrég meglepő nyilatkozatot tett: lehetővé tenné, hogy az elvált ember templomban házasodhasson újra.

P. R.: Igen ez is benne volt a kérdőívben, hiszen akik elválnak és újraházasodnak, azok nem járulhatnak az oltáriszentség elé, vagyis kizárják magukat az egyház teljes közösségéből. Ez nagyon nagy probléma és szívfájdalom sok elvált hívő számára, akik boldogtalan vagy akár szenvedéssel teli párkapcsolatukból a saját maguk vagy éppen a gyermekeik érdekében voltak kénytelenek kilépni. Ausztriában elsöprő többséggel amellett szavaztak a válaszokban, hogy az egyház ne zárja ki közösségéből az elvált és újraházasodott embereket.

hvg.hu: Magyarországon a vallásos–nem vallásos ellentét nagyon erős. Mintha külön bolygón élnének, és kerülnének is minden személyes kapcsolatot.

P. R.: Igen, ráadásul ez politikailag is le van osztva. Nálunk, aki vallásos, az automatikusan jobboldali, konzervatív pártokra szavaz, ez szinte előírt követelmény. Ezzel szemben például Bécsben rengeteg baloldali kereszténnyel dolgozom együtt. Én magamat progresszív-keresztény gondolkodónak tartom. Szerintem sokan vannak az egyházon belül, akik hozzám hasonlóak.

hvg.hu: Ha döntési pozícióban lenne, mit tenne? Hogyan hozná közelebb az emberekhez az egyházat?

P. R.: Magyarországon olyan erős polarizáció van, hogy ezen mindenképpen szeretnék változtatni. Én egyfajta inkluzív teológiát képviselek, aminek jellemzője a párbeszéd keresése, még a szekuláris oldallal is. Amíg az exkluzivista, azaz kizárásra épülő teológiai gondolkodás következménye gyakran a tényleges kirekesztés, megbélyegzés vagy akár a gyűlöletbeszéd, addig az inkluzív teológia nyitott és elfogadó. Az emberi méltóságot tiszteli mindenkiben, nemtől, vallástól, származástól vagy éppen a szexuális orientációtól függetlenül. A fő kérdése nem az, hogyan miképpen tudunk elbeszélni egymás mellett, hanem az, hogyan tudjuk megkeresni a közös pontjainkat. Így lehetne például nyitott beszélgetős fórumokat rendezni, ahol normál emberi hangnemben és közösen tudnánk gondolkodni olyan társadalmi kérdésekről, amelyek mindenkit érintenek. Akkor talán felfedeznénk, hogy a törésvonalak nem is ott húzódnak, ahol gondoltuk.

hvg.hu: Hogyan látja a nők szerepét a katolikus egyházban?

P. R.: Magyarországon az egyházon belül a nők helyzete nagyon nem egyszerű. Ahogy a társadalmi élet sok színterén, így az egyházban sem igazán tudják, hogyan lehetne megbecsülni őket, bevonni a munkába és kamatoztatni képességeiket a köz érdekében. Az ősegyházban nők nem lehettek papok, de diakonisszák igen, olvashatták az evangéliumot, különböző feladatokat láttak el. Később a középkorban sok női apát működött, akik gyóntattak is. Ma a tanítás lényege, hogy a pap in persona Christi, Krisztus személyében cselekszik. Ezt pedig csak akkor tudja megtenni, ha ő férfi, ahogy Jézus is az volt. A feminista kritika erre azt mondja, hogy Krisztus elsősorban ember volt, így én, mint nő, emberségében tudom őt képviselni, feltéve persze, ha embernek számítok. Benedek pápa viszont 2012-ben kimondta, hogy egyszer s mindenkorra le kell venni a női papság kérdését a megvitatandó témák közül. Holott ezt pusztán egyházjogi szabályozás teszi lehetetlenné, azaz nem megváltoztathatatlan dogma. És amennyiben a teológiát egy olyan tudománynak tekintjük, melynek művelői mernek gondolkodni bármiről és mernek reflektálni a változó világban felmerült új kérdésekre, akkor nem állíthatjuk azt, hogy lennének olyan teológiai kérdések, amelyek egyszer és mindenkorra lezártnak tekinthetők.

(Arról, hogy mennyire téves elképzelések keringenek arról, hogy halálos bűnnek számít-e a bujaság, a házasságon belül fenyeget-e a paráznaság vétke, az egyház tanítása szerint az erotika ördögtől való-e, és hogy Jézus hogyan is bánt a nőkkel, az interjú további részeiben olvashatnak vendégszerzőnk blogján.)