A törvények és kötelezettségek betartása a fő elv menekültügyben, mondta a nagyköveteknek tartott idei második eligazításán a miniszterelnök, ugyanakkor ez a jogkövetés meglehetősen szelektív. Orbán úgy véli, meghatározhatja, ki van biztonságban, holott ebben a nemzetközi jog az irányadó.
Orbán Viktor a nagyköveteknek tartott beszédében Európa külső határainak védelmét, a schengeni jogrend fenntartását állította a középpontba. Mint mondta, a „kerítésre” azért van szükség, hogy a menekültek ("migránsok") csak a kijelölt átlépési pontokon léphessenek be az Európai Unió területére.
A miniszterelnök szeptember 15. előtti és utáni világról beszélt: reményei szerint az utóbbiban fokozatosan elérhető lesz, hogy légmentesen zárjanak határaink. Bő egy hét múlva bűncselekménnyé válik például a fizikai határ megsértése. Néhány héten belül a belügy új határvadász egységei mellett a honvédség is bevethető lesz a határok megvédésére, s a katonák fegyverhasználati jogot is kapnak (ami a határokon belül eddig csak a rendőri szervek jogosítványa volt). November végére pedig felépül az ideiglenes szögesdrótnál nehezebben leküzdhető NATO-kerítés. (Bár lehet, hogy még ennél is előbb: Orbán hétfőn leváltotta Hende Csaba honvédelmi minisztert, a hírek szerint a kormányfő elégedetlen volt az építkezés ütemével. )
Mi számít biztonságosnak?
A délről érkező embertömeget az orbáni intézkedéscsomag aligha fogja meghatni, továbbra is kopogtatni fognak a határokon. Pedig a magyar kormány az első lépéseket már július végén megtette: biztonságosnak minősítette az EU-tagjelölt országokat (a módosítás Szerbiára vonatkozott, de ide tartozik Törökország, Macedónia, Izland, Montenegró és Albánia is), ezzel gyakorlatilag kiüresítve a menekültjogot.
Aki biztonságosnak mondott harmadik országból érkezik, annak a kérelmét arra hivatkozva visszadobhatja a magyar állam, hogy azt már abban az államban be kellett volna nyújtani, és el kellett volna bírálni. Érdemben tehát nem is vizsgálja, hogy kinek milyen üldöztetésben van része, hanem a kérelmeket formai okokból elutasítja.
Orbán folyamatosan a jogra hivatkozik, és – míg Merkel két hete nem hirdette meg integrációs programját – a német gyakorlatra. A németek 1992-ben a Balkán-válság idején változtatták meg az alaptörvényt, és törölték el a 16. cikkelyt, amelynek alapján addig minden menekültet befogadtak. Ekkor találták ki a biztonságos harmadik ország kategóriát, melybe azok az európai országok tartoztak bele - az Európai Unió, valamint Norvégia és Svájc –, ahol szavatolva volt a menekültek jogállásáról szóló genfi konvenció, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye. Németország célja ezzel az volt, hogy a rá háruló terheket megossza és a menekültprobléma kezelését az EU perifériájára hárítsa.
Más kérdés, hogy Németország az esetek jelentős részében nem gyakorolta a kitoloncolási jogot, az érintettek többsége sikerrel odázta el a visszatelepülést. A biztonságos harmadik ország kategóriájának alkalmazását később több állam is átvette, és ennek továbbgyűrűzéséről van szó most Orbán esetében – csakhogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága a most szóba jövő országok esetében már egyáltalán nem látja biztosítva a genfi egyezmény betartását, és az ajánlásában nem is tekinti például Szerbiát biztonságosnak.
| Biztonságos harmadik? |
Kritikák kereszttüzébe került a magyar kormány, miután július végén rendeletben határozták meg a biztonságos harmadik országok listáját – ide a menedékkérelem elbírálásának lefolytatása nélkül fordíthatóak vissza a migránsok. A listára felkerült több olyan balkáni ország (például Szerbia és Macedónia), amelyeken keresztül rengeteg menedékkérő halad át Magyarország, majd Nyugat-Európa felé. Az új kormányrendelet értelmében az innen érkezők akár egy, a határon lefolytatható gyorsított eljárás után visszafordíthatóak lennének Szerbia felé. A kormányt azért kritizálták más tagállamok és jogvédő szervezetek, mert például Szerbiában nem biztosított a menedékkérők minimális ellátása sem. Egyrészt ugyan megfelel annak a kritériumnak, hogy itt már nem éri a menekülteket üldöztetés és nincsenek közvetlen életveszélyben, de a menekültügyi infrastruktúra annyira fejletlen, hogy a menekültek alapvető emberi jogai sérülhetnek, ha ide küldik őket vissza. Hiába utalja az EU tagállami jogkörbe a biztonságos harmadik országok meghatározását, a tagállamokat nemzetközi egyezmények és EU-s irányelvek is kötik. A genfi egyezmény például kiköti a visszaküldés tilalmát, az úgynevezett stockholmi program pedig azt célozza, hogy az EU-ba érkező menedékkérők mindenütt egyenlő bánásmódban részesüljenek, így az se számíthasson, melyik tagállamban folyamodik valaki menekültstátuszért. |
"Tessék örülni, hogy nincsenek tálibok"
Az ENSZ azt az országot tekinti biztonságosnak, ahol rendelkezésre áll a teljes menekültügyi infrastruktúra, az eseteket egyedileg, érdemi módon bírálják el, a döntések felülvizsgálatára jogi lehetőséget biztosítanak, és mindeközben a menedékkérők emberhez méltó ellátást kapnak. Orbán az ENSZ-szel egy saját bejáratú, nem is jogi természetű értelmezést alkalmaz: szerinte a menekültek attól a pillanattól kezdve, hogy kikerülnek a fegyverek hatósugarából, és kapnak valamiféle ellátást, már megkapták az oltalmat. Ezért egy török, libanoni menekülttábor (görög, szerb, macedón stb. ellátórendszer) már megment a fizikai veszélytől. Ha valaki szíriai háborús menekültként ennél is tovább menne, akkor már "csak" jobban akar élni, ezért gazdasági menekültnek számít, és más elbírálás alá esik. Orbán szavaival élve: "ezért nem viszonyulunk hozzájuk menekültként".
A miniszterelnök vélekedését egy hasonlóan gondolkodó már – kicsit nyersebben – összefoglalta a Tutiblogon : "Szóval el lehet kussolni a menekülttáborban, tessék örülni, hogy biztonságban tetszenek lenni, és itt nincsenek tálibok, élve elégetők, rituálisan meggyilkolók", illetve "aki valóban menekült, az nem áll neki hőbörögni az ellátáson, az ágyak fekvésén, hanem örül, hogy nem térdeltetik le őket a velük ásatott gödör szélére".
Orbán: Az eredmény számít, nem a szándék
Orbán szerint a politikai felelősség nem szándék-, hanem eredménytermészetű, azaz nem a jó szándékok számítanak, hanem az eredmények egy politikus megítélésénél, hallhattuk politikaelméleti kitérőjében. Szerinte nemcsak hiba, hanem majdhogynem bűn az Angela Merkel által meghirdetett meghívó, mert ez olyan folyamatokat indít el, amelyek maguk alá temetik Európát. Orbán üzenete, hogy „Ne gyertek!”, mert nem tudunk rajtatok segíteni. Szerinte ez őszintébb, morálisan védhetőbb álláspont, mint a Nyugat naiv, érzelmektől uralt, de összeségében képmutató válasza.
A magyar kormányfő a jogra és az erkölcsre hivatkozik, amikor a külső határok lezárásáról beszél. Nem véletlen, korábban Merkel is jogról és erkölcsről beszélt. Csak míg Orbán számára Dublin az iránymutató, Merkel a genfi menekültügyi egyezményből vezeti le, hogy egy jóléti országnak, mint Németország, komoly szolidaritást kell mutatnia. Emellett még egy fontos érvet is felsorakoztat: nem lehet ebben a kérdésben átengedni a kezdeményezést az utcának, a kirekesztésnek. „Nincsen tolerancia azokkal szemben, akik nem készek segíteni akkor, amikor a segítség jogilag és emberileg is parancs. Minél érthetőbbé tesszük ezt, annál erősebbek leszünk” – mondta a kancellár a menekültkérdéssel kapcsolatban a szászországi Heidenauban, ahol rasszista szélsőségesek tüntettek egy helyi ideiglenes otthonban elszállásolt menekültek ellen.
Merkel is a jóra és a jogra hivatkozik
Míg Orbán a menekültkérdésben az emberek félelmeire, rossz ösztöneire apellál, Merkel a jót erősíti. Míg a magyar kormányfőnek jó esetben szava sincs a menekültek melletti civil szolidaritásról, Merkel egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy megköszönje, mennyi önkéntes és mennyi adományozó segíti a hivatalos menekültügyi szervek munkáját. Míg a magyarok szégyenkeznek (bár Orbán szerint nincs rá semmi okuk), a németek büszkék, hogy ennyire vonzó az országuk, és külön büszkék a kancellárjukra.
Merkel nem árul zsákbamacskát: egyértelművé tette, hogy Németország is csak azokat a menekülteket tudja befogadni, akik valóban háborús körülmények közül jönnek. Ennek megfelelően a hatmilliárd eurós intézkedéscsomag részeként a biztonságos származási országok közé sorolják Koszovót, Albániát és Montenegrót, miközben Szerbia 2014 novembere óta az. Ez azt jelenti, hogy az ezekből az országokból származó menekültek nem szenvednek politikai üldöztetésben, nem élnek háborús körülmények között, így borítékolhatóan nem jár nekik menekültügyi oltalom. (A németországi menedékkérők kb. negyven százaléka koszovói, ezzel az eljárás jelentősen felgyorsítható.)
Orbánon két dolgot mindenképp számon lehet kérni: a Magyarországra érkező menekültek emberhez méltó ellátását itt-tartózkodásuk alatt, valamint az együttműködési készséget egy közös európai megoldás érdekében. Az igaz, hogy a menekültkvóta önmagában nem jelent megoldást, de ezer menekült befogadása épp elég gesztus lenne ahhoz, hogy ne az a kép terjedjen Magyarországról, hogy a legminimálisabb mértékben sem vesz részt a menekültprobléma európai megoldásában. Elégséges választ az EU úgysem tud egyedül adni.
Az Európai Bizottság holland alelnöke, Frans Timmermans európai narratívaként vette át Merkel értelmezését, szerinte is törvényi és morális kötelezettség segíteni az üldözötteken és menekülteken. "Ha erről megfeledkezünk, elfelejtjük azt is, kik vagyunk, és Európát az idegengyűlölők és szélsőségesek martalékául hagyjuk, akik el fogják pusztítani. Egyesülve és összefogva győzedelmeskedhetünk, vagy elbukhatunk a saját, egyéni útjainkat járva a saját országunkban, a saját szigeteinken. Európának morális kötelessége befogadni a szíriai menekülteket, ha már képtelen volt véget vetni – más világpolitikai szereplőkkel együtt – a szíriai polgárháborúnak. Legyünk büszkék arra, hogy Európa vonzó a menekülteknek. Ez a kontinens világítótorony a világon minden üldözött ember számára."
| Így reagál a világ |
A korábbi 40 ezerhez képest további 120 ezer menekült elosztásáról nyújtott be javaslatot az Európai Bizottság, akiket a következő két évben kellene az EU-nak integrálnia.
|
