Eddig azzal jött haza a gyerek, hogy a menzakaja rossz, ezért nem ette meg, pár hét múlva pedig azzal állíthat be, hogy most meg fura, új ételt adtak, ezért nem ette meg – ez a legsötétebb prognózis az alig pár hét múlva startoló közétkeztetési reform debütálásával kapcsolatban. Lehet egyáltalán jól menedzselni a váltást, miközben otthon a szülő továbbra is zsírosan, sósan vagy cukrosan főz? Vannak trükkök, amik segítenek a gyerekeknek átállni? Egyáltalán hogy futnak neki a szülők a mintamenza-reformnak, ha eddig az ehető menzakajáért csatáztak? Szülőket és szakembereket kérdeztünk, és csak egyvalami biztos: nem fog könnyen lecsúszni.
"Ahová a lányunk jár, már megy a sótlan menza. Az egyik gyerek otthonról hozza a fűszereket, most ő a király, mindenki tőle kéreget” – szülői helyzetjelentés egy általános iskolából. Alig két hét múlva generálisan találkozhatunk a jelenséggel: indul a tanév és vele a menzareform, hiszen többszöri halogatás után végre alkalmazni kell a közétkeztetési rendelet szigorú előírásait. Bár a sótartók száműzéséről ismert jogszabálynak az a része felpuhult – már kinn lehet a só a tálalóasztalon, ha mellébiggyesztenek egy túlzott sóbevitelre vonatkozó riogatást -, de a többi pont betartása is egészségesebb, viszont teljesen más jellegű, ízű és állagú menüt eredményez.
Ahogy már megírtuk, borítékolható, hogy még a nem is különösebben finnyás gyerekek is elsőre valószínűleg idegenkedni fognak az újfajta ételektől, az előzetes teszteken mérhetően megugrott az általuk visszaküldött, pocsékba menő étel mennyisége. Ha pedig a spagettin szocializált, spenótos bulgurtól megriadt gyerekek éhesen mennek majd haza az iskolából, a kajapénzt fizető szülő felháborodottan reklamálni fog, amire válaszul a közétkeztető cégek a rendeletet fogják védekezésképpen lobogtatni.
A témában korábban írt cikkeinkhez érkező hozzászólások pontosan fedik a menzakajáról kialakult általános közvélekedést, a legsommásabb megfogalmazás szerint: „a menzakaja szar”. Csakhogy sokan ezt veszik természetesnek, hiszen már az ő gyerekkorukban is az volt, ez generálja az „én is ezen nőttem fel, és nem haltam bele” - vélekedést. A mócsingos pörköltet és „az inkább liszt- mint zöldségfőzeléket” előállító szolgáltatót viszont az ország jelentős részén le sem lehetne cserélni: saját konyhája már rég nincs az óvodáknak, iskoláknak, és minőségi váltást jelentő alternatív cég sincs. Ahogy pedig az egyik szülő megfogalmazta, sok helyen amúgy is be van betonozva a közétkeztető cég, mert „az óvodavezető haverja, rokona, vagy az önkormányzatnak, esetleg a KLIK-nek valakije”. Ez legalábbis a sommás vélemény.
Ismeretlen = fúj
Változtatni sem egyszerű, ahogy egy édesapa felvázolta: „egyszerűen nem lehet ismeretlen a kaja”. „Ha nem rántott hús van rizzsel-krumplival, hanem bármi bonyolultabb, mondjuk csak padlizsán vagy patisszon, már azt sem ismerik fel, és nem hajlandók megkóstolni. Ilyenkor panaszkodik otthon, a szülő meg balhézik, mert sokat fizetnek érte, miközben otthon továbbra is zsírosan, cukrosan, sósan etetik a gyereket. „Konkrét eset: nálunk próbálkoztak teljes kiőrlésű rozskenyérrel, de a gyerekek jelentős része nem volt hajlandó megenni, mert a fehér kenyérhez van szokva. Már ebből is balhé lett” – írta a többgyerekes apa.
Ha pedig valamilyen speciális étrendet kell követnie a gyereknek, még nehezítettebb a pálya, mert „laktózmentes, gluténmentes, diabetikus opció nincs”. „Akkor viszed az igazolást, és onnantól kezdve neked kell bevinned reggel az ebédet, meg nagyon szépen kell kérned, hogy megmelegítsék, megkapja. És viheted a bonbont a konyhásnéninek az extra kedvességért” – írta egy szülő.
„Eddig is mindig azt hirdették, milyen friss és egészséges ételeket főznek. Csak épp a valóságban ez a klasszik konyhatechnikával előállított, lisztes, nehéz ételeket és a tisztavíz leveseket jelentette, semmi nyers zöldféle vagy gyümölcs. Összesen tíz éven át jártak ebbe az iskolába a gyerekek, de végig ez ment, csak a szolgáltató változott, akár kétévente” – mondta a hvg.hu-nak a küszöbön álló menzareformról egy fővárosi édesanya.
Ő egy budai önkormányzati iskolában a többi szülővel együtt hosszan csatázott az épp aktuális közétkeztetővel, de mint mondja, kevés sikerélménnyel. „Már ott el van az egész rontva, hogy az intézményeknek nincs önállósága: az önkormányzat szerződik a cégekkel, és sem az iskolának, sem a szülőknek nincs beleszólása. A mi iskolánkban folyamatosan jöttek a panaszok a vállalhatatlan minőségű ételek miatt, az egyik diák még egy blogra is kitette a legundorítóbb menzakaják fotóit. De még ebből lett botrány” – mondta, miközben a témában tartott egyik szülői értekezleten még a tanárok is elismerték, sokszor ők sem bírják megenni a kosztot. Mint minden nagy iskolában, náluk is tovább rontja a helyzetet az étkezés megszervezése: mire az utolsó évfolyamok bejutnak az étkezdébe, már „bebőrözött babfőzelék várja őket”.
Nyomokban sem egyezett az otthon főzött menzakoszt
„Alternatív étkezés sincs, a gyerek saját ételt nem vihet be, csak ha igazolja, hogy allergiás, laktózérzékeny vagy más hasonló okból indokolt. Egyszer véletlenül lekéstük a befizetési határidőt, így egy hétig kivételesen csomagolhattam ebédet a fiamnak. Megfőztem neki pontosan azokat az ételeket, amik a menüben voltak, amiből az lett, hogy a társai csak néztek, mennyire máshogy néz ki ugyanaz a fogás” – mesélte.
Náluk a napi háromszori étkezés 14 ezer forintba került úgy, hogy a felét, vagyis még egyszer ennyit az önkormányzat állt az összegből. „Egyébként sem kevés, de úgy már irgalmatlanul sok, ha meg sem eszi. Hazajön, és otthon mindent megevett, amit talált, vagy különórára menet pótolta az otthoni szendviccsel az ebédet” - mesélte. Kifogásnak tartja, hogy mindig a pénzre hivatkoznak a közétkeztető cégek, amint felmerül az egészséges menza kérdése, szerinte ekkora összegből már lehetne jobban főzni. „A reform mindig kimerült abban, hogy adtak valami addig soha nem látott ételt vagy kombinációt, amit persze nem ettek meg a gyerekek” – mondta, amire példaként a mintamenza-kompatibilis uzsonnaként adott reszelt sárgarépás szendvicset hozta. Hozzátette, a szeptemberi váltás őket már annyira nem érinti, a gyerek már egy kisebb, alapítványi iskolába jár, ahol helyben, saját konyhán már most jobban főznek. „Már az első nap azzal jött haza, hogy ’anya, itt meg lehet enni a kaját’”- jegyezte meg.
Akik már túl vannak rajta
Ahogy előző cikkünkben megírtuk, van egy közétkeztetési cég Nyugat-Magyarországon, amely már egy éve az előírások szerint főz több ezer óvodásnak és iskolásnak, mintha életbe lépett volna az elhalasztott rendelet. Az itteni szülők pont tavaly szeptember óta már keresztülmentek mindazon, ami most országszerte a többiekre vár: gyerekeik kezdetben sokszor kóstolás nélkül utasították vissza az új ízeket, alapanyagokat, a kevésbé sós ételeket. „Csak együttműködéssel megy: a szülőknek, az iskolának, az önkormányzatoknak és a közétkeztetést ellátó cégnek össze kell fognia, máskülönben helyből megbukik a mutatvány” – foglalta össze az elmúlt egy év tapasztalatait a szülők oldaláról egy édesanya. Egyik gyerekük egy kőszegi általános iskolába jár, a nagyobb testvére kollégista, így két korosztálynál is szembesültek a változtatásokkal és annak fogadtatásával.
„Tavaly szeptemberben összehívtak bennünket azzal, hogy az Elamen Zrt. elkezdi nálunk is a menzareform megvalósítását. Megmutatták a táblázatokat, hogy miért fontos, miből mennyit esznek a gyerekek, és elmagyarázták, mit okoz a túlzott só- és cukorfogyasztás. Mi alapvetően nyitottak voltunk, páran persze azt gondolták, megvárhatnák a kötelező átállást. De a többség elhatározta, hogy végigkíséri a folyamatot” – mondta a helyi szülői munkaközösséget is vezető édesanya. „Előre elmondták nekünk, hogy sok gyerek panaszkodni fog, mert ízetlennek fogja érezni az újfajta ennivalót, aminek az állaga is változni fog, ahogy egyes összetevő kikerülnek. Ahol ez nincs így előkésztve, ott brutális lesz a váltás” – jósolta.
Odamentek és egyesével biztatták őket
Szerinte ugyanis a helyzetet és magát a panaszkodó, olykor éhesen hazatérő gyereket jól kezelő szülők nélkül kódolva van az ellenállás. „Csak az ebédért 8 ezer forintot fizetünk, persze, hogy rossz hallani, hogy meg sem kóstolta az avokádókrémet. De partnerek voltunk: előre bekértük az étlapot, kiválasztottuk, amiről sejteni lehetett, hogy gondot okoz majd, és bementünk páran szúrópróbaszerűen kóstolni” – mesélte. Az egyik ilyen szülői látogatásnál zajlott le az a példaértékű jelenet, amiről előző cikkünkben írtunk: a teljes kiőrlésű tészta barnás színe és furcsának tűnő állaga miatt meg sem akarták megkóstolni a gyerekek, hiába tálaltak mellé tejszínes-brokkolis ragut. Aztán a jelenlévő szülők ötletes biztatására, hogy keverjék jól össze és úgy teljesen más az íze, azonnal jobban csúszott a fogás. „Látszott, mennyire számít, hogy ott vagyunk. Az egészséges, teljes kiőrlésű tésztát korábban is halmokban küldték vissza, rossz volt nézni. Aznap azért is mentünk be, és egyesével mondtuk a gyerekeknek, ne utasítsák vissza helyből, próbálják csak meg, mert finom” – mondta.
De a szülői közösség máshogy is megpróbálta az egészséges ételek irányába terelgetni a gyerekeket: egészségnapot szerveztek, ahol a leginkább újdonságot jelentő ételfajtákat tesztelhették az iskolások. „Csupa olyan, amit nehezen fogadnak el, például a zöldségkrémek, mint a tökmagolaj-krém vagy a túrókrémek. De nem csak úgy magába, hanem svédasztalosan elkészítettük, feldíszítettük, volt hozzá körítésnek zöldség. Hihetetlenül sokat számít, és az ilyen visszajelzéseinket a közétkeztető cég jól fogadta” – mondta. Egy évvel előrébb járnak, de azóta is folyamatosan mennek a visszajelzések, az iskola honlapjára pedig felkerültek a legkedveltebb receptek. „Nyilván nem kezdett máshogy főzni az összes család, de több olyanról tudok, ahol otthon is jobban odafigyelnek a sóra” – válaszolta kérdésünkre, továbbgyűrűzött-e a reform hatása.
Nem csak etetni, oktatni
Megkérdeztünk egy dietetikus szakértőt, aki szerint pontosan ez az oktatási folyamat segíti leginkább az átállást. „Három irányban is, a gyerekeknek, de a mintát jelentő szülőknek és pedagógusoknak is el kell magyarázni, mindez miért fontos és jó. Egyáltalán nem mindegy, azt látja-e az iskolás, hogy a tanára megeszi vagy sem a másfajta ételeket. De mindez ott kezdődik, hogy mindenki megértse, miért is van szükség a közéteztetés változtatására” – mondta Antal Emese dietetikus-szociológus. A gyerekeket ráadásul nemcsak tanórai keretek közt lehetne egészséges táplálkozásra oktatni – és egyben népszerűsíteni körükben a menzareformot -, más ötletes módon is bevonhatóak. „El lehet vinni őket piacra, megmutatni nekik az újfajta zöldségeket, vagy zöldségszobor-faragást, salátakészítést szervezni nekik az iskolában” – sorolta.
A szülő szerinte is attól lehet együttműködőbb, ha tudatosítják benne a folyamat hosszú távú előnyeit: hogy a gyereke így kisebb eséllyel lesz elhízott, cukorbetegségben vagy magas vérnyomásban szenvedő felnőtt. „Valahogy a megelőző szemléletet kellene ebben is sulykolni, és azt, hogy az egészség a döntő, amiért megéri változtatni – de nemcsak az iskolában, hanem otthon, neki is” – mondta Antal Emese, aki szerint muszáj a menüsorral együtt a hozzáállásnak is változnia. „Abból kellene kiindulni, hogy a közétkeztetés feladata az egészséges táplálkozásra nevelés is. Amit éppen ezért már a bölcsődétől kell elkezdeni, mert minél fiatalabb kortól táplálkozik így a gyerek, annál természetesebb számára, míg az idősebb korosztálynál már kialakult szokásokat kell megváltoztatni” – tette hozzá. A bölcsődés-óvodás korú gyerekek a napi ennivalójuk 65-75 százalékát a közétkeztetésen keresztül kapják, ezért az új szabályok hatása várhatóan itt lesz a legjelentősebb.
A tukmálás és a ráhagyás sem jó
„Erőltetni nem szabad, de az sem jó, ha a gyerekre mindig ráhagyják, hogy csak adott dolgokat hajlandó megenni, ezt nagyon sok szülő elrontja. A legfontosabb a türelem: az íz-érzékelés, de önmagában egyes ételek elfogadása is fokozatosan változik. A lényeg, hogy próbálkozzunk, ha például a halételeket vagy a zöldséget adott módon nem szereti a gyerek, máshogy elkészítve még lehet, hogy ízlik neki”– mondta a dietetikus. Szerinte ezért kellene szeptembertől folyamatosan figyelni, dokumentálni, akár fotózni, mi jött be a gyerekeknek, és mi az, ami kevésbé. Egy sor apró trükk is létezik, példáként említette, hogy a kicsik sokkal nagyobb valószínűséggel eszik meg a gyümölcsöket, zöldségeket, ha meg vannak pucolva, illetve felkockázva, elkészítve tálalják eléjük.
A szülőknek kellene a sarkukra állniuk, és az iskolai, óvodai szervezeteiken keresztül elérni a változást Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) elnöke szerint. „A gyerek egészségét érintő kérdésekben a szülőnek jogai vannak, akkor miért a közétkeztető mondja meg, mit egyen?” – tette fel a kérdést. „Amikor az önkormányzat leszerződik egy céggel, pontosan elő kell írnia a feltételeket. Többek közt azt is, hogy minden allergiás, vagy valamire érzékeny gyerek ugyanúgy kapja meg a neki megfelelő ételt, mert erre nézve sok panasz jön” – mondta Keszei. Úgy fogalmazott: évek óta könyörögnek, hogy kapjanak egészségesebb ételeket a gyerekek, és legyenek jobbak az étkezés körülményei, de „most átestek a ló másik oldalára ezzel a nagy sótilalommal”.
