A szerb-magyar határon gőzerővel épülő drótkerítés a leglátványosabb bizonyítéka a kormány migránspolitikájának. A menekültügyi kiadások tetemes részét felemésztő határzár azonban csak egy eszköz a sok közül, amivel megnehezítik a harmadik országból Magyarországra érkezők dolgát, vannak ugyanis olyan jogi, bürokratikus akadályok, amelyek bonyolítják a menedékkérők helyzetét, és a státuszt kapók mindennapjait is megkeserítik.

Az évek óta állandósult régi, rendszerszintű hibák megoldása elmaradt, ráadásul augusztus elsejével olyan változások léptek érvénybe, amelyek tovább nehezítik a menedékkérők dolgát. Az is árulkodó, hogy a 2015-ös magyar költségvetés menekültügyi hozzájárulása 481 millió forint (a Bevándorlási és Állampolgári Hivatal költségvetésén kívül), ez a teljes költségvetés 0,002 százaléka. Azaz minden elköltött 10 000 forintból 2 forint jut menekültügyre, és ezt a szerény összeget is a migránsok távoltartására fordítják inkább, mintsem a  visszásságok feloldására vagy a menekültek integrációjára.

A friss jogszabályváltozások elsősorban a augusztus 1-jével életbe lépő új szabályokat jelentik, amelyekről szólva a Magyar Helsinki Bizottság simán „jogi határzárat” emlegetett.

Nézzük tehát, melyek a legfontosabb változások a menedékkérők szemszögéből:

1.) 15 nap alatt dönthetnek a menedékkérőkről

A menedékkérelmi eljárás „normálisan” 60 napig tart, ennyi ideje van minden szükséges információt begyűjteni, és ezek alapján dönteni a Bevándorlási és Állampolgári Hivatalnak (BÁH), hogy mit kezdjen a menedékkérővel.

A módosítás tíz lehetséges okot vezet be, amire hivatkozva gyorsítható a menedékkérelmi eljárás: köztük például azt a majdnem minden illegális határátlépőre igaz kritériumot, hogy a kérelmező nem rendelkezik a szükséges iratokkal. A MHB jogi elemzése szerint így a BÁH szabad felhatalmazást kap arra, hogy minden ügyet gyorsított eljárásban kezeljenek. Kérdéses viszont, hogy 15 nap elég-e a megalapozott döntéshez. Ennyi idő alatt kellene begyűjteni a legfrissebb információkat az országról, ahonnan a menekült érkezett (például, hogy fenyegeti-e odahaza bármi), tolmácsot találni, orvosi és pszichológiai szakvéleményt beszerezni, vagy az eljárást segítő pszichoterápiát lefolytatni.

Stiller Ákos

Korábban írtunk a kínzások áldozatairól, és más módon traumatizált menekültekről. Ők rendszerint képtelenek világosan elmondani, hogy kerültek ebbe a helyzetbe, de a zavaros előadásmód az új szabályok szerint már elegendő indok ahhoz, hogy a magyar hivatalok gyorsított eljárásban kezeljék az ügyüket. És az sem biztos, hogy lesz esélyük egy második menekültügyi eljáráson bizonyítani saját igazukat.

2.) A jogorvoslat tulajdonképpen megszűnik

„A BÁH döntéseinek bírói felülvizsgálata lényegében látszateljárássá válik” – írta az MHB, ugyanis a BÁH döntése után a kérelmezőnek mindössze 3 napja lesz bírósághoz fordulni, amelynek pedig 8 napja lesz dönteni.

Augusztustól már a menedékkérő személyes meghallgatása sem kötelező, ez csupán lehetőség marad a gyorsított, és a „normál” eljárásban is. Nem lenne meglepő, ha ritkaságszámba menne a személyes meghallgatás, ugyanis a tolmácsokat a bíróságnak saját zsebből kell fizetniük.

Az eddigi számok azt mutatják, hogy a bíróság a BÁH döntéseinek körülbelül egyharmadát változtatta meg, vagy helyezte hatályon kívül. A törvénymódosítás óta pedig nem kell megvárni az esetleges kitoloncolással a bírósági döntést: azt a menekültet is ki lehet utasítani, akinek egyébként a bíróság megadná később a menekültstátuszt.

MTI / Czeglédi Zsolt

3.) Hosszabb fogva tartás

Az illegális határátlépőket augusztustól az eddigi 12 óra helyett 36 óráig lehet „visszatartani”, ami a jogszabályok „valósághoz” igazításának is betudható.

Ugyanis eddig sem volt ritka, hogy a zöldhatáron elfogott migránsokat akár 48 óráig is bent tartották a hatóságok. A „visszatartás” körülményei közel sem eszményiek: beszámolók alapján egy szűkös ketrecben tartják az elfogottakat, akikre néha egy négyzetméternyi hely is alig jut, ételt keveset osztanak, és olykor fűtés sincs. A Magyarországra illegálisan érkezőknek ez az első élményük az országról.

A 2013 óta létező menekültügyi őrizet elrendelése is könnyebb lesz, és immár akár fél évre is elrendelhető. A menekültügyi őrizetet az idegenrendészeti őrizet helyett vezették be, mert jogszabályellenesnek nyilvánították, hogy ártatlan embereket tartsanak tulajdonképpen börtönben. Kritikusok szerint azzal, hogy bevezették a menekültügyi őrizetet, csak új nevet kapott az eljárás.

4.) Ha nincs papír, telefonálj haza

A menekültekkel foglalkozó szakemberek egybehangzó véleménye alapján a legabszurdabb változás, hogy azoknak a menedékkérőknek, akik nem rendelkeznek „hiteles” okmánnyal, úgy kell bizonyítaniuk személyazonosságukat, hogy felveszik a kapcsolatot származási országukkal, ahonnan elmenekültek.

Ezzel egyrészt veszélybe sodorhatják magukat és hátrahagyott rokonaikat, ismerőseiket. Valamint az sem világos, hogy egy afgán, szír vagy szomáliai menedékkérő hogyan szerezhetne igazolást, amikor hazájában vagy nem bocsátanak ki ilyen okmányt, vagy rosszabb esetben még minimális államigazgatás sincs.

Márpedig, aki nem veszi fel a kapcsolatot hazájával kiléte tisztázása érdekében, arra könnyen mondhatják, hogy nem működik együtt a magyar hatóságokkal. A BÁH döntése ilyen esetekben mindig elutasító.

5.) 99 százalékban dönteni sem kell

Magyarország augusztustól rendeletben szabályozta a biztonságosnak tekinthető országokat szembemenve nemzetközi egyezményekkel és a több EU-tagállam gyakorlatával. Azzal, hogy felvették erre a listára Szerbiát, Macedóniát és Görögországot is, a kormány szerint a legtöbb esetben meg sem kell kezdeni a menedékkérelmi eljárást, hiszen a migráns olyan országokon keresztül érkezett, ahonnan a magyar állam szerint már nem kellene tovább menekülnie. Hogy a genfi konvencióval és a dublini rendelettel is szembehelyezkedő magyar szabályozásra hogyan reagál az EU és más országok, még nyitott kérdés.

A rendszerszintű problémák ott kezdődnek, hogy Magyarország tranzitországnak rendezkedett be, ami viszont azzal jár, hogy nem fejlesztik strukturálisan a rendszert, mert „úgyis mindenki továbbmegy”, de a rendszerszintű hiányosságok maguk is növelik ezt a jelenséget, így bezárul a kör.

Fazekas István

Emiatt az átmeneti ellátás is elmarad a normáktól: a menekülttáborok többszörös túlzsúfoltságánál egyértelműbb példát nehéz lenne találni. A hatalmas forgalmú, bőven kapacitásaik felett működő táborok szakszemélyzete képtelen ellátni a feladatát: kevés az orvos, a szociális munkás, a jogász, a tolmács, és a pszichológus is; perceik vannak csak egy-egy menedékkérőre. Ilyen körülmények között a sérülékeny, speciális igényekkel rendelkező menedékkérők kiszűrése szinte lehetetlen.

A táborok túlterheltségét enyhítendő a korábbi egyéves maximum tartózkodási időt először fél évre, majd 2015-től 2 hónapra csökkentették. Ilyen rövid idő alatt kellene a menedékkérőnek szállást vagy munkát találnia, amit tovább nehezítenek a lentebb még bővebben kifejtett bürokratikus akadályok.

Pozitív elbírálás: jön a feketeleves

Az a pár száz menedékkérő, aki végül menekült- vagy oltalmazotti státuszt szerez Magyarországon, további nehézségekkel szembesül. Itt érdemes megjegyezni, hogy a magyar gyakorlatban sokszor az is oltalmazotti státuszt kap, akit szakértők szerint a menekültstátusz is megillethetne. Az oltalmazotti státusz – amellett, hogy csak meghatározott időre szól – abban is „gyengébb” a menekültstátusznál, hogy oltalmazotti státusszal gyakorlatilag lehetetlen Magyarországon a családegyesítés.

A menekültek és az oltalmazottak egyaránt integrációs szerződést köthetnek a BÁH-hal, amiből kifolyólag integrációs támogatás illeti meg őket (lásd lentebb a táblázatot), illetve személyes szociális szolgáltatást vehetnek igénybe az illetékes családsegítőtől. Az integrációs támogatás összege családonként maximum 215 ezer forint lehet havonta, egyedülállók pedig havi 90 ezer forintos támogatásról indulnak. Ha egy menekült bármilyen jövedelemre tesz szert, annak összegével csökkentik a támogatást, tehát ha például többet keres a támogatásnál, akkor az rögtön megszűnik.

Az integrációs támogatás tavaly összesen 78 millió forintjába került az államnak, idén eddig 102 millió forintba.

A támogatást kapó bevándorlónak első fél évben hetente egyszer kell megjelennie a családsegítőben, utána a támogatás lejártáig havonta egyszer. Amennyiben ezt egyszer is elmulasztja, végleg elveszíthet mindenféle támogatást, amit menekült mivolta miatt vehet igénybe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az a menekült örökre kiesik a rendszerből, akit Magyarországon regisztráltak, majd továbbutazott, végül visszatoloncoltak.

Ráadásul a családsegítőkben a tolmácsolás nem biztosított, viszont az ott dolgozók nyelvtudása van, hogy kizárólag a magyarra korlátozódik. Az is problémákat okoz, hogy a táborok elhagyása előtt meg kell mondania a menekültnek, hogy milyen címre távozik: életszerűtlen, hogy egy szomáliai menekült megmondja Vámosszabadiban, hogy ő XIII. kerületi Raoul Wallenberg utca 928. alá távozik.