„Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.” Jézus Krisztus instrukciói nem is lehetnének egyértelműbbek követői számára. És nem is lehetnének aktuálisabbak, hisz az év eleje óta 95 ezer ember érkezett hozzánk éhesen, szomjasan, jövevényként, sokszor egy szál ruhában, előfordul, hogy betegen. És rögtön egy 24-72 órás idegenrendészeti őrizettel kínáljuk meg őket. Logikus tehát, hogy a keresztény egyházak és a hozzájuk kapcsolódó segélyszervezetek reagálnak a helyzetre, ha már az állam és egyes állami cégek nemigen jeleskednek e téren (és akkor igencsak finoman jellemeztük pl. a kormány idegenellenes kampányát).

A menekültkrízis első hullámai ma jellemzően a MigSzol, a Migration Aid és a több, hasonló civil csoportokon csapódnak le, ők etetnek, itatnak, igazítanak el, ruháznak fel, ők vesznek jegyet zsebből, folytatnak mindennapi küzdelmet a hatóságokkal immáron lassan két hónapja – és hozzájuk olykor csatlakoznak segélyszervezetek is. A magyarországi keresztény egyházak és segélyszervezetek kevéssé hallatják a hangjukat, többen a kormány hívására vártak. Voltak furcsa reakciók (a Magyar Máltai Szeretetszolgálat legfelsőbb vezetése letiltotta az ügyben folytatott kommunikációt), érdekes vélemények (a Magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetője, Szenczy Sándor azt mondta, a menedékkérők zöme nem kér és nem fogad el segítséget, és óvatosnak kell lenni a kérdésben, mert az ide érkezők túlnyomó többségének van pénze, nincs szükséghelyzet). Ezek után megnéztük, mi az egyes egyházak és segélyszervezetek gyakorlata a területen.

Stiller Ákos

Baptisták: csak a hivatalos menekülteken segítenek

A Baptista Szeretetszolgálat érdeklődésünkre közölte, hogy a Családok Átmeneti Otthona (CSÁO) nevű befogadó házban jelenleg 80, családban élő embert és 20 egyedülálló férfit szállásolnak el Budapest területén, állami, uniós és saját forrásból napi 2500 forint/fős ellátásban részesítik őket. Ezt az otthont egy éve nyitotta meg a Szeretetszolgálat a jogszerűen Magyarországon tartózkodó menekültek (vagy oltalmazottak) számára. (A magyar állam menekültügyi gyakorlatát a Magyar Helsinki Bizottság „az irgalom siralmas gyakorlata”-ként jellemezte. 2015 első félévében 264-en kaptak oltalmazotti vagy menekültstátuszt, és eddig 95 ezren adtak be menedékkérelmet.)

Ökumenikusok: játék és adomány

A sorai közt Lévai Anikót is tudó Ökumenikus Segélyszervezet a migráns gyerekek csoportjának segítését tűzte ki feladatul. Az „elmúlt hetekben nyújtott” konkrétabban nem részletezett „kézzelfogható segítség mellett” a szervezet Vámosszabadiban és Bicskén együtt játszott, sportolt a táborokban a gyerekekkel, ez „kikapcsolja őket és örömmel járó tevékenységet biztosít”. Vámosszabadiban ezen kívül 3 millió forint értékű tartós élelmiszert és gyerekruhaadományt adott át a segélyszervezet, Nagyfán, a befogadó központban pedig egymillió forint értékű adományt (bébiétel, pelenka, gyerekruha, ápolási cikkek) adtak át a rászorultaknak. A szervezet adományvonalat is indított, és bankszámlán is várják az adományokat.

Katolikusok: befogadó állomásokon segítenek 

A Katolikus Egyház karitatív szervezete, a Katolikus Karitász vezetését is megkerestük, úgyis mint a Karitatív Tanács egyik tagját, de Écsy Gábor nem árult el részleteket a Karitatív Tanácsban meghozott döntésekről.
(UPDATE: Cikkünk megjelenése után a Katolikus Karitász helyreigazítást kért tőlünk, ugyanis a Karitatív Tanácsban hozott döntések kapcsán irányított a szervezet minket magához a Tanácshoz, a menekültügyben kifejtett erőfeszítéseik természetesen nyilvánosak.
A Magyarországra érkező menekültek segítésére a Katolikus Karitász évekkel ezelőtt együttműködési megállapodást kötött a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal (BÁH), melynek keretében folyamatosan segíti a befogadó állomásokon elhelyezett menekülteket. Ennek keretében több alkalommal szállítottunk ruhaneműt, takarókat, törülközőket, tisztálkodási szereket és egyéb használati dolgokat a vámosszabadi, bicskei, balassagyarmati és debreceni befogadó állomásokra. Tekintettel az elmúlt hónapokban hazánkba érkező migránsok számára a nagyfai és a kiskunhalasi táborban is fölajánlotta segítségét. A Karitász jelenleg is kapcsolatban áll a táborokkal, a BÁH-lal és az érintett minisztériumokkal. A Karitász az elmúlt hónapokban kiemelt figyelmet fordított és fordít a táborokba érkező kísérő nélküli kiskorú gyermekekre és idősekre, akik számára otthonuk elhagyása komoly traumát jelent. Így júliusban együttműködési megállapodást kötött a fóti Károlyi István Gyermekközponttal, ahová a kísérő nélküli kiskorú menekültek kerülnek. Kérésük alapján több száz darab párnát, paplant, ágyneműhuzatot, törülközőt, valamint tisztálkodási és tisztítószereket tartalmazó adománycsomagot vitt az otthonba.)

Máltaiak: kimennek az első vonalba, pályaudvarokhoz, orvosi és egyéb segítséget nyújtanak

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elsősorban egészségügyi ellátással segíti a „Magyarországra érkező menekült embereket”, Szegeden, Győrben orvosi ellátást nyújt a vasútállomásoknál, a fővárosban pedig mozgó orvosi rendelő érkezik naponta a Keleti pályaudvarhoz (újabban a Szent II. János Pál pápa téren is), hogy ellássák az ott tartózkodókat. A MMSZSZ szociális munkásai ezen túl vizet, tápszert, ruhát, takarót adnak a helyszínen a rászorulóknak.

Túry Gergely

„Most nekünk kell nekik enni adni”

Beer Miklós, a váci egyházmegye katolikus püspöke úgy látja, a katolikus egyház nagy szervezet, nem tud olyan rugalmasan, gyorsan reagálni alkalomadtán, „de aztán belelendülünk”. Jelenleg a konkrét aktivitás hiánya zavarja leginkább, a máltaiak erőfeszítéseit látja, a Karitász kicsit lassan reagál. „De fogunk mi is szép dolgokat csinálni”, ez kikerülhetetlen a probléma nagysága folytán. Egész Európa és Magyarország új helyzetben van, most nekünk kell etetni az éhezőket, nekünk kell nekik enni adni „ez nem is lehet kétséges”. Ugyanakkor nehéz erről a kérdésről okosat mondani, „mindenki kapkod”. Most idő kell, hogy megtaláljuk a módját, hogy hogyan lehet okosan segíteni – az állomásokon kifejtett munka egyelőre tűzoltás. „Lehet, hogy az üresen maradt falvainkat kellene felajánlani a menekülteknek?” – töpreng hangosan Beer. Kérdés persze a megélhetés, a munka, hisz „még a saját cigányainknak sem tudunk munkát adni”. A menekültek befogadása persze további, integrációs kérdéseket, jövőbeni problémákat is felvet.