Egy átlagembernek jóformán egyáltalán nem kell tartania attól, hogy odalép hozzá az utcán a rendőr és igazoltatja. A Város Mindenkié és a Helsinki Bizottság kutatása szerint a hajléktalanokat viszont kéthavonta lekapcsolják még akkor is, ha nem csináltak semmit, csak állnak az ételosztásnál a sorban. Most az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé vitték az ügyet. Abcúg a hvg.hu-n
Fekete Nagy Miklós tavaly ősszel a Széll Kálmán téren állt sorba az ételosztáshoz hatvan másik hajléktalan emberrel együtt. Egyszer csak felbukkant két rendőr, az egyik elölről, a másik hátulról kezdte el igazoltatni a sorban álló embereket. Azt mondták, rutinellenőrzés. Mindenkinek megnézték az iratait, de senkit sem állítottak elő. Fekete Nagy szerint az egyik még meg is jegyezte, azért vannak itt, “hogy lássák, dolgozunk”.
“Az baj, hogy a rendőrök ilyen helyen keresik a bűnözőket” – mondta Fekete Nagy. Hozzátette, nem hiszi, hogy egy ételosztásnál elő tudnának állítani bárkit is, oda azok a hajléktalan emberek járnak, akik éhesek. “Ez engem rettentő módon zavar. A járókelők megint azt látják, hogy a hajléktalant igazoltatják. A rendőrség a bűnözők után megy, tehát a hajléktalan is bűnöző, ezt látják” – mondta.
A hajléktalanokra rászálltak, a középosztálybeliekre nem
Egy hajléktalant átlagban havi kétszer igazoltatnak a rendőrök – ez derült a Helsinki Bizottság és A Város Mindenkié csoport ősszel elvégzett kutatásából. A két szervezet egy tesztelésnek nevezett vizsgálatot és egy megfigyelésnek nevezett felmérést végzett hajléktalan emberek segítségével.
A tesztelés során hajléktalan és nem hajléktalan embereket ültettek ki Budapest legforgalmasabb közterei közül négyre négy órára (például a Nyugatihoz vagy a Blahára). A feladatuk az volt, hogy semmi szabálysértőt, vagy kirívót ne csináljanak, csak üljenek, és figyeljék, hogy a környezetükben intézkedik-e rendőr.
Az eredmény: a tesztelésben részt vevő hajléktalanok közül két embert is igazoltattak a rendőrök, de egyik igazoltatást sem követte intézkedés. Emellett feljegyezték azt is, hogy a felbukkanó rendőrök majd minden helyszínen igazoltattak, főleg más hajléktalanokat, bizonyos esetben romákat is. A kontrollszemélyként a téren üldögélő középosztálybeli nem hajléktalanokat viszont egyszer sem igazoltatták.
Megszégyenülve állok ott
Ezután tíz hajléktalannak kellett fél hónapon keresztül naplót írnia az őt ért rendőri igazoltatásokról. Ez alatt az idő alatt négy hajléktalant kétszer is, kettőt pedig egyszer igazoltattak a rendőrök. Ez alapján A Város Mindenkié és a Helsinki Bizottság szerint egy hajléktalan embert átlagban havonta kétszer igazoltatnak a rendőrök úgy, hogy nyolcvan százalékban az igazoltatást nem követi semmilyen intézkedés. Ráadásul a megfigyelt esetekből három éppen akkor történt, amikor a hajléktalan épp szociális ellátást vett igénybe: orvosnál volt, vagy éppen az ingyenkonyhán állt sorba.
Utóbbi történt Fekete Nagy Miklóssal és a tesztelésben részt vett egy másik hajléktalannal, Sándor Ferenccel is. “Engem általánosságban véve kéthetente igazoltatnak” – mondta Sándor. Például többször is igazoltatták miközben sorban állt az ételért a Blaha Lujza téren. “Ilyenkor megszégyenülve állok ott, a körülöttem állók ugyanis nem tudják, hogy nem követtem el semmit. Ez kellemetlen érzés” – mondta.
Ő volt az, akit a tesztelés során igazoltattak a Nyugati pályaudvar előtt is. Akkor már három órája ült ott, nem ivott, még csak nem is beszélt hangosan. Viszont úgy nézett ki, ahogy egy hajléktalant általában elképzelnek az emberek: kopott volt a ruhája és egy szatyor pihent mellette a padon. Sándor amúgy már kilenc éve él az utcán. A hozzálépő rendőr mindent rendben talált, de csak őt igazoltatta. Az ugyanannyi ideje, tőle pár méterre ülő, egyetemistának kinéző Gáspárhoz nem ment oda, csak később egy romákból álló csoporthoz.
Az átlagembert alig állítják meg az utcán
A Helsinki Bizottság és A Város Mindenkié csoport a vizsgálat után az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, hogy a hatóság mondja ki, a rendőrség hátrányosan megkülönbözteti és zaklatja a hajléktalanokat akkor, amikor másokhoz képest indokolatlanul sokszor igazoltatja őket.
A két szervezet szerint beszédes, hogy egy nemzetközi tanulmány szerint a magyar állampolgárok mindössze 3 százalékát igazoltatják egy éven belül, amikor gyalogosan közterületen tartózkodnak. Ezzel szemben a budapesti lakosság fél százalékát kitevő hajléktalanokat a szervezet felmérése szerint havonta akár több alkalommal is igazoltatják.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság kedden hallgatta meg a Helsinki Bizottság és A Város Mindenkié csoport képviselőit, és a tesztelésben résztvevő embereket. Beidézték tanúnak a rendőrség képviselőjét is, aki azonban azzal az indokkal maradt távol, hogy az idézés óta eltelt két hónap nem volt elég idő arra, hogy azonosítsák azokat a rendőröket, akik a hajléktalan embereket igazoltatták a kutatás során.
Azért igazoltatták, nehogy kizsebeljék
A BRFK azonban még korábban küldött egy állásfoglalást a Helsinki Bizottságnak. Ebben azt írják, nem értenek egyet azzal, hogy a rendőrség az igazoltatási gyakorlatával hátrányosan megkülönböztet embereket. Ezt a következőkkel indokolják:
- Az igazoltatások egy részét nem is ők hajtották végre, hanem a Készenléti Rendőrség.
- Sándor Ferencet a kora és nem a hajléktalansága miatt igazoltatták, mégpedig azért, mert félő volt, hogy “kizsebelik”.
- Semmilyen szabályzatban nincs rögzítve, hogy ki minősül hajléktalannak, így ezt a rendőrök sem tudják megítélni. A szegényes, kopottas ruha és a nejlonszatyor a kézben ugyanis nem csak a hajléktalanokra jellemző.
- Az, hogy az igazoltatásokat nem követte egyéb intézkedés, nem jogsértő. Sőt, épp az lenne aránytalan, ha a rendőr nem elégedne meg az igazoltatással, hanem ok nélkül további intézkedésekbe kezdene bele.
- Ha a rendőr nem ismerteti az igazoltatás okát, az szakszerűtlenség, de nem hátrányos megkülönböztetés.
- Ha egy csoport hosszabb ideig időzik egy forgalmas csomópontnál, az felkelti a rendőrök figyelmét, és ez nagyobb eséllyel vezet igazoltatáshoz.
A Helsinki Bizottság és A Város Mindenkié csoport erre azt reagálta, furcsának találják, hogy Sándor Ferenc igazoltatását azzal magyarázták, hogy mivel 59 éves, a rendőrök attól féltették, ki fogják zsebelni. “Vajon a figyelmeztetésen túl mi szükség volt őt igazoltatni is?” – írták.
Már csak egy esélye van a BRFK-nak
Mivel a BRFK képviselője nem jelent meg a meghallgatáson, ezért az EBH újabb meghallgatást fog tartani, erre azonban – mint közölték – már elvárják a rendőrség képviselőjét, és ha nem jelenik meg, azt úgy veszik, hogy a BRFK nem kíván védekezni, és ezzel közvetve elismeri a jogsértést. Ebben az esetben az EBH megtilthatja a rendőrségnek, hogy a jövőben ugyanígy igazoltathasson hajléktalanokat, és akár hatmillió forintos bírságot is kiszabhat.
Ivány Borbála, a Helsinki Bizottság jogásza szerint viszont az EBH ritkán alkalmaz pénzbírságot. Számukra az lenne a legideálisabb, ha megegyezhetnének a rendőrséggel, például érzékenyítő képzések tartásáról, illetve arról, hogy a rendőrség a jelenleginél jobban dokumentálja az igazoltatásokat, akár külön űrlap kitöltésével, hogy azok így ellenőrizhetőek legyenek.