Itthon Fehér Nóra 2015. július. 03. 06:30

A szemében csak egy menekült leszek, aki elveszi a munkáját

A nyugalmuk és a megszerzett státuszuk elvesztésétől félnek a Magyarországon élő afrikaiak, akik szerint könnyen egy kalap alá kerülhetnek azokkal a menekültekkel, akiket a kormány jelenlegi bevándorlóellenes kampánya démonizál. Márpedig bőrszínük miatt könnyen kipécézhetik őket is.

„A menekültkérdés nagyon is valós probléma, de a plakátkampány csak hangulatkeltés, olcsó demagógia. Azt tudni kell, hogy ezeknek az embereknek már nincs mit veszíteniük, ezért megállítani sem lehet őket” – fejtegeti álláspontját a Budapesti Műszaki Egyetem géptervező szakán idén végzett, afrikai apától és magyar anyától már Budapesten született Majid. (Nevét a többi megszólalóhoz hasonlóan – France Mutombo Tshimuanga, az Afrikáért Alapítvány elnöke kivételével – megváltoztattuk. – a szerk.)

France Mutombo Tshimuanga
Afrikáért Alapítvány

Barátnője, a szintén félig afrikai Aiyana attól fél, a menekültáradattal sok olyan fekete-afrikai is Magyarországra érkezik, akik már okot adnak arra, hogy negatív jelzőkkel általánosítsanak minden itt élő fekete-afrikait. A már itt élő afrikaiknak ez jelentős félelmük: a kisszámú magyarországi feketéknek egyelőre nem rossz a megítélése, de a szembeötlő bőrszínük miatt könnyebb kipécézni őket. „Féltem a státuszomat” – mondja Aiyana, és hozzáteszi, most is vannak az itt élő afrikaiaknak olyan rétegei, akikkel nem vállal közösséget. Így van ezzel Majid is, aki még egyértelműbben fogalmaz: „Aki tanulni, dolgozni jön, az telepedjen le, a többieket viszont küldjék el. Engem is azzal fognak azonosítani, aki itt is csak bűnözik. Vizuális kisebbségként úgy érzem, ők a renomémat rontanák.”

Hasonló nézetet vall France Mutombo Tshimuanga, az Afrikáért Alapítvány 18 éve teológiai ösztöndíjjal Magyarországra érkező elnöke is, aki szerint a most érkező menekülteket egy kalap alá fogják venni azokkal, akik „hozzájárulnak Magyarország gazdaságához, fejlődéséhez”. Arra nem tér ki, hogy akik most jönnének, miért lennének mások, mint ő volt. Mindenesetre a szempontja érthető: „Nincs ráírva a homlokomra, hogy magyar állampolgár vagyok, ha valaki az utcán megüt, ő csak a bőrszínem alapján ítél majd meg. A szemében én is „csak” egy menekült leszek, aki „elveszi a munkáját”, de fogalma sincs róla, hogy mennyit tettem az ország fejlődéséért” – mondja France aki ezért is tartja veszélyesnek a plakátkampányban, menekültellenes kommunikációban tetten érhető felülről jövő gyűlöletbeszédet. Azt azért hozzáteszi, véleménye szerint az emberek nem vevők ennyire erre, és hogy még nem történt meg a fordulat, amit a kampány indítói várnak.

Afrikai migráció
Az afrikai kontinensről a legtöbben háborús, polgárháborús, vagy más, ember által okozott katasztrófa elől menekültek Európába, elsősorban Szomáliából, a Kongói Demokratikus Köztársaságból, Szudánból és Eritreából. Az afrikai országok közül Angola, Burundi, Ghána, Kenya, Mauritius, Mozambik, Sierra Leone, Uganda és Tanzánia is azon országok közé tartoznak, ahol felsőfokú végzettséggel rendelkezők harmada-fele az OECD országokba települt át. Az észak-afrikai migránsok 90 százaléka a kontinensen kívül, főként Európában keresi boldogulását, a szubszaharai Afrikából indulók kétharmada, főleg a semmilyen képzettséggel nem rendelkezők nem hagyják el a kontinenst, csupán egy másik, gyakran szomszédos országba költöznek, illetve menekülnek. Nyugat-Afrikában a migráció több mint 70 százaléka a régión belül történik.

„Megtanultam úgy élni, hogy hátul is legyen szemem”

Megszólalóink többsége nem tartja előítéletesnek vagy idegenellenesnek a magyar társadalmat, de kisebb-nagyobb mértékben mind beleütköztek már valamilyen szintű diszkriminációba. „Szerintem a magyarok sokkal elfogadóbbak, mint a kelet-európai társadalmak többsége, és nem bőrszín, hanem viselkedés alapján ítélnek. Ennek ellenére mindig is célpontként tekintettem magamra, akit nagyobb eséllyel támadnak meg, mert más vagyok, mint a többiek. Úgy járok-kelek, hogy hátul is van szemem” – magyarázza Majid.

France Mutombo sem tapasztalta, hogy a magyarok gyűlöletesek lennének az afrikai emberekkel szemben, egyrészt kis létszámuk, másrészt amiatt, mert szerinte itthon a bevándorlók helyett egy „belső ellenség” kérdése áll a középpontban. „Amíg a roma kérdés itt van, addig a bevándorlók és az afrikaiak helyzete nem fog nagy súlyt kapni, kivéve, ha még sokáig folytatódik az, ami a médiában épp folyik.”

Aiyana sem tapasztalt eddig nyílt diszkriminációt, de az előfordult, hogy az ismerősei szájából kiszaladtak „ahhoz képest, hogy fekete vagy…” kezdetű mondatok. Most viszont fél a jövőtől. Reméli, ez nem csak a vihar előtti csend, ami után kitessékelik majd. „Mivel nem vagyok teljesen nigériai sem, hova mehetnék vissza?” – teszi fel a költői kérdést Aiyana.

„A feketék itt drogot árulnak”

Rosszabb tapasztalatai vannak a szintén nigériai, pár éve Budapesten élő és tanuló Chimeme-nek. Előfordult, hogy a szociális tanulmányok tanára a BKF-en egy csontsovány fekete kisgyerek képével illusztrálta a szegénységről szóló előadását, és hogy a mellette álló rendőr egy konfliktus szituációban nem a rasszista megjegyzéseket tevőket fegyelmezte, hanem őt taszigálta arrébb – de mint mondja, ezekhez a helyzetekhez már hozzászokott.

„Az Instant nevű szórakozóhelyre az utóbbi pár hétben nem engednek be, vagy azzal hajtanak el, hogy magánrendezvény van, vagy egyszerűen csak elállják az utunkat a bejárat előtt, mint legutóbb, amikor a bátyám szülinapját akartuk ünnepelni. A testvéremet múlt héten már egy körúti kocsmában sem szolgálták ki, mondván „a rendőrség azt mondta, a feketék itt drogot árulnak”.

Menekültek a Sámsoni úton a Menekülteket Befogadó Állomás közelében
Túry Gergely

Ennél még általánosabb, hogy amikor egy fekete albérletet keres, telefonban még minden oké, személyesen azonban már azt mondják, hogy a lakást már kiadták vagy megemelik a kauciót. Szerinte a kormány kampánya csak olaj a tűzre.

„Amíg a többség nem sorakozik fel mögötte, semmi komoly nem történhet. De az üzenete mégis az, hogy ha Orbán Viktor velük van, akkor bármit megtehetnek. Kit hívjak majd segítségül? Azokat a rendőröket, akik szó nélkül tűrik, hogy az orruk előtt megaláznak?”

Fontos elmondani a miérteket

France Mutombo Tshimuanga szerint a menekültkérdés megoldásához fontos lépés lenne a kiváltó okok világos kimondása a tabutémaként való kezelés helyett. „Az EU és a NATO, valamint a szintén tag Magyarország vezetőinek is el kellene ismernie, hogy azért is menekül ennyi ember, mert a nagyhatalmak beavatkoztak a helyi konfliktusokba az olaj és egyéb nyersanyagok miatt, és ezzel destabilizálták a térséget. Ha működnének az államok, akkor nem menekülne ennyi ember. Ennek elismerése nélkül nem jutunk közelebb a megoldáshoz, és az emberek sem értik, hogy hirtelen miért jönnek ennyien” – magyarázza France, aki szerint a helyzetet előidézőknek felelőssége van a kérdésben, emellett Magyarországnak, EU-tagállamként is vannak vállalásai, amiket teljesíteni kell, nem csak az uniós forrásból fedezett fejlesztéseket élvezni.

Az Afrikáért Alapítvány elnöke szerint a bevándorolásból azok az országok fognak hasznot húzni, melyeknek van rá stratégiájuk és szakpolitikájuk. „Ha most rossz kampányokat indítunk, akkor 20- 30 év múlva nagyon nehéz lesz kezelni ezeket a kérdéseket” – véli France.

Afrikai bevándorlók Európában
Az afrikai országok közül Nigériából 2013-ban 455-en, 2014-ben 257-en, Algériából tavaly 1116 algériai állampolgár nyújtott be menedékjogi kérelmet. (Tavaly a legtöbb kérelmet koszovóiak (21 ezer) afgánok (8700) és szíriaiak (6800) nyújtották be. – a szerk.)  2013. január és 2014. január között a menekültügyi hatóság két eritreainak, egy kongóinak és három szomáliainak adott valamilyen szintű menekültügyi védelmet. Ugyanebben az időszakban 22 afrikait (16 algériai, 6 nigériai) toloncoltak vissza. 2013-ban az Európai Unióban összesen 1 millió embernek adtak állampolgárságot, 20 ezer főnek Nigériából, 19 ezernek Algériából, 11 ezernek Tunéziából, 10 ezernek Szomáliából és 10 ezernek Ghánából. Közülük a legtöbben az Egyesült Királyságban telepedtek le.
Hirdetés