Bár a menekültek a közmédiában megélhetési bevándorlóként jelennek meg, akik elveszik a munkát, letapossák a vetést és betegségeket hoznak be, a valóságban könnyű prédának számítanak mindazoknak, akiknek az útjába esnek. Magyarországon taxisok, alkalmi fuvarozók álltak rá a menekültbizniszre, állítólag akár 1000 eurót is elkérnek egy fuvarért a határig, miközben arra ügyelnek, hogy ne menjenek át Ausztriába, mert akkor már bűncselekményt követnek el.
A tomboló menekültellenes propaganda, főként az ebben élen járó M1 Híradó mindig az illegális határátlépők okozta károkat emeli ki: letapossák a vetést, szemetelnek, megrongálják a kerítést, ellopják a ruhákat a szárítóról, üresen álló házakba költöznek be, és még mindenféle egzotikus betegséget is terjesztenek.
A másik gonosz mellettük az embercsempész, aki nem átall vagyonokat kérni, hogy egyik partról vagy a határ egyik oldaláról átvigye őket a másikra. Holott vannak köztünk is olyanok, akik alaposan rászedik a menekülőket, és nagyot kaszálnak a kihasználásukkal.
„A kolléga elvette tőlük a 700 eurót, levitte őket Veszprémbe, mondta nekik, hogy 'Germany', aztán szevasz” - mesélt a hvg.hu-nak egy több mint 20 éve magánfuvarozásból elő budapesti taxis a munkatársáról, aki abban állapodott meg közel-keleti menedékkérőkkel, hogy átviszi őket a határon.
A fuvar bármennyibe kerülhet
A Szeged térségében a határon átlépő menekülteket a regisztrációs, majd a menekültügyi eljárás után az esetek többségében (amennyibben nem kerülnek idegenrendészeti őrizetbe) a bicskei vagy debreceni menekülttáborok valamelyikébe viszik. Ide már olyan igazolással kerülnek, hogy eljárás alatt állnak. A menekültügyi eljárás megkezdése előtt lefotózzák őket és leveszik az ujjlenyomatukat, a nemzetközi adatbázisban így bármikor beazonosíthatókká válnak.
A menekülttáborból, a legfeljebb néhány napos korlátozott idegenőrizeti fogságból szabadon távozhatnak. Sok esetben az első útjuk Budapestre vezet, ahol a pályaudvarok környékén nap mint nap sokan várakoznak. De nem a vonatra. Jellemzően fuvart próbálnak fogni, hogy átjussanak a határon - és a pofátlan módszereket alkalmazó magyar csempészeknek akár egy Berlinig szóló vonatjegy tízszeresét is kifizetik. De a legtöbbször jó, ha Körmendig eljutnak.
Megismertük a művelet részleteit is: a menedékkérők általában a telefonjukon mutatnak egy, jellemzően ausztriai vagy németországi címet a sofőrnek. Ha a taxis rábólint az úticélra, akkor rögtön a beszállás után elkér az autóba szállóktól összesen körülbelül 1000 eurót (310 ezer forintnak megfelelő összeget). A neve elhallgatását kérő forrásunk szerint „bármennyit kérhetsz, de például a belvárosból a Népligethez 50 euróért viszem őket” (ez 15 ezer forint egy pár kilométeres útért). A legtöbb taxis, amilyen gyorsan csak lehet, meg akar szabadulni utasaitól - nem véletlenül, hisz aki az eljárási idő alatt elhagyja az országot, illetve az, aki az eljárás alatt lévőket átviszi a határon, bűncselekményt követ el.
Voltak olyanok, akik dunántúli városokban tették ki a menedékkérőket, mondván, az már „Germany”. De olyanról is hallottunk, aki beállt az M3-as autópálya egyik pihenőjébe, és elkezdte kiabálni, hogy „police, police”. Erre a menedékkérők kiugrottak az autóból és elbújtak a bokrokban, a taxis pedig zsebében a fuvardíjjal visszatért Budapestre. A „jólelkűbb” sofőrök egyszerűen csak kiteszik őket az autóból a határon. A menedékkérők teljesen ki vannak szolgáltatva a csempészeknek.
Nem ma kezdődött
Az érintett szír, afgán, iraki állampolgárok azért választják Magyarországon a taxikat, mert a rendőrség már figyeli a pályaudvarokat, olykor lezárják a peronokat, és kiszűrik a táborból távozott menedékkérőket. Ilyenkor mellesleg bizonyítékként elveszik tőlük a vonatjegyet is, tehát ugrott az a pénz is. A vasútállomások mellett a határon átvezető közutakat is figyelik a rendőrök, épp a taxis vagy gyalogos próbálkozások meghiúsításáért.
Megismertünk szegedi történeteket és tarifákat is. „Napközben nincs nagy mozgás, de jöjjön ki a szennyvíztisztítóhoz hajnali 3 és 5 között, olyan, mintha a sztrádán lenne, folyik az alkudozás” – mondta el a hvg.hu-nak egy szegedi forrás. „Csinálja ezt mindenki, és egyáltalán nem ma kezdődött. Van olyan ismerősöm, akinek ez volt a megélhetése éveken keresztül, 100 euró volt egy pesti fuvar. 10 évvel ezelőtt is, most is.” Szerinte többen szinte napi elfoglaltságként szállítják a csoportokat, mivel másból nem tudnának megélni. „Egyet kell szem előtt tartani, Kiskunfélegyháza előtt nem szabad felhajtani a sztrádára.”
A koszóvóiakkal egyszerűbb volt
Egy közelben levő kocsmában durvább tarifákról tudnak. Egy férfi azt meséli, hogy 50 euróért csak a nagyállomásig viszik be a menekülteket, sőt kérésre 50 euróért hívnak egyáltalán taxit. Egyenesen Dortmundba pedig 700 euró a tarifa. A szegedi nagyállomás előtt sorakozó taxisok nem szívesen beszélnek, szerintük békén kellene hagyni őket - mindeközben éppen egy szír fiú lép oda egyikükhöz, ő is a telefonján mutatja az úticélt, de zavarja őket a jelenlétünk, ezért úgy tűnik, ez az üzlet meghiúsult.
A szerdai nagy szegedi razzia előtti éjszaka még beszédesebbek voltak a droszton álló taxisok. Bár az árakról nem voltak hajlandók beszámolni, azt azért elmesélték, hogy sokszor éppen a taxisok keresnek szállást, hoznak ételt azoknak, akik a táborból kijövet ott állnak kapcsolatok, élelem, éjszakai nyughely nélkül. Más forrásokból egészen különböző információk jutottak el hozzánk: sokak szerint 200-250 euró egy pesti út, mások szerint elkérnek akár 600 eurót is a fővárosig tartó 180 kilométerért.
Állítólag Szlovákia felé is érdemes próbálkozni. Aki Párkányban száll fel a Budapest-Berlin viszonylatra, az megússza a magyar-szlovák határellenőrzést, és ha minden jól megy, 9-10 óra múlva már a cseh-német határon van.
A taxisoknak köszönhetően a menekültkrízis etnikai-kulturális vonatkozásának egy másik aspektusát is megismerhetjük: télen sokkal egyszerűbb volt, „amikor ezek a fehérebb koszovóiak jöttek, a fekete-afrikaiakkal nagyon nehéz”. A nehézséget egyrészt a közös nyelv hiánya jelenti: míg a koszovóiak nagy része beszélt angolul, addig a Közel-Keletről és Afrikából érkezők között jó, ha egyvalaki van egy csoportban, aki beszél pár szót angolul. Inkább a franciául tudó a jellemzőbb. Másrészt a forrásunk szerint az „afrikaiakat sokkal hamarabb kiszúrják", ami tönkreteszi az üzletet. "Én ezért már nem is csinálom” - mondta csalódottan egyikük.
Bárdi Bálint - Szlavkovits Rita