Pofátlan lobbizást emlegetett pár napja Lázár János, a kormány pedig most is azt nyomozza, mely külföldi cégek „íratták magukra” az építőipar szabályait. Utánaeredtünk a „kémény-gate-nek”, de nem találtuk a miniszter emlegette „svájci” lobbistákat, viszont belegabalyodtunk a fejlődést bénító bürokratikus szabályrengetegbe, mellyel a kormány évek óta nem képes leszámolni.
„Kétnapi nyomozás után megtudtam, hogy ki volt az a két külföldi cég, aki ezt a jogalkotásban elérte. A pofámról égett le a bőr, a föld kinyílt a lábam alatt, hogy ilyen pofátlanságra képesek vagyunk” – mondta Lázár János egy építészfórumon, melyet június 8-án tartottak Szekszárdon. A Miniszterelnökség tárcavezetője arra utalt, hogy bizonyos érdekcsoportok a jogszabályokon keresztül próbálják érvényesíteni a maguk szempontjait, még kormányrendelet és végrehajtási rendeletek megírásában is közreműködhetnek.
Lázár egyébként egy konkrét esetről beszélt, és azt a kérdést feszegette, hogy milyen akadályokat kell megugrani, ha valaki építkezni akar. A miniszter arra utalt, hogy a magyar építésügyi szabályozás abszurd, rengeteg előírást tartalmaz, például olyat is, miszerint hagyományos téglából nem lehet kéményt építeni, és ezt lobbicsoportok érték el.
Abszurd szigor
"Valóban nem szoktunk hagyományos téglából kéményt építeni, vagy ha valaki mégis erre vállalkozik, akkor ki kell bélelnie, ami pluszköltségeket jelent" – szögezte le a hvg.hu-nak Zombori Gábor építési vállalkozó.
A hvg.hu-nak több építész, kéményseprő azt mondta, ők jó ideje nem használnak téglát a kémények kialakításánál, amikor új házat építenek. Azt állították, rendszerint két cég, a Schiedel és a Leier termékeit szokták helyette használni. E két társaságon kívül is vannak „kéményes” vállalkozások, melyek korszerű, a magas hőmérsékletet tűrő, jól szigetelő kerámiabetétes füstelvezetőket forgalmaznak, de nekik jóval kisebb a piaci részesedésük.
| Drága mulattság |
Aki építkezett vagy felújított az utóbbi években, az már szembesülhetett azzal, hogy vannak visszaélések a piacon, de nem a jogszabályok miatt, hanem a kémények engedélyezése során. Ugyanis a tanúsítványt hatósági jogkörökkel bíró kéményseprő vállalkozások adják ki, melyek valóban a drága megoldásokat preferálják. Gyakorta előfordul, hogy egy-egy cég alvállalkozójaként ugyanaz a kéményseprő mester béleli ki a kéményt, aki később visszatér, hogy engedélyezze az új fűtési rendszert. Így a megrendelők lenyelik a békát, és azt a technológiát fogadják el, amit a mester ajánlj nekik, hogy utólag ne legyen bajuk. Márpedig egy magasabb kémény bélése nem olcsó mulattság, az félmilliós összeget is elérheti, amiben a kazán beszerelése még nincs is benne. A kormány hónapok óta arra készül, hogy a kéményseprői szolgáltatást az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szervezetén belül egyesítse, a törvényjavaslat még nem jelent meg. |
Ezek a technológiák jóval drágábbak, mint a tégla vagy a samott, de a szakemberek szeretik, mert modern komplex rendszerek, könnyebb összerakni. Ráadásul a mesterek biztosak benne, hogy ezekre meg is kapják a használatba vételi engedélyt, nem akadnak fenn a hatósági vizsgálaton. Lázár Szekszárdon azt mondta, akkor szégyellte el magát – majd kezdett el „oknyomozni” –, amikor egy kecskeméti építész elmesélt neki egy abszurd történetet. Az egyik kecskeméti lovas tanya kenyérsütő kemencét épített az udvarra, de a hivatal nem engedélyezte, hogy a kéményt téglából húzzák fel. Az új kéményeket egyébként legalább kétszer ellenőrzik: egyszer építés közben, majd használatba vétel előtt meg kell szerezni a megfelelőségi tanúsítványt. A szakemberek hangsúlyozták a hvg.hu-nak, azért is ilyen szigorú az ellenőrzés, mert az utóbbi időben sok szén-monoxid-mérgezés történt, a habarccsal épült téglakéményekről kiderült, hogy sokszor szivárognak. Csakhogy egy szabadban álló kemence esetében a füst szivárgására hivatkozni tényleg abszurd.
Megpróbáltuk tehát kideríteni, hogy melyik jogszabály köti meg az építészek kezét, ugyanis a Miniszterelnökséget vezető miniszter súlyos állítást fogalmazott meg. Nehezíti a tisztánlátást, hogy az építésügy kétségtelenül agyon van szabályozva: a tanúsítványokat is kiállító Magyar Kémény Kft. honlapja például 37 jogszabályt, törvényt, rendeletet sorol fel, melyek a kéményekre vonatkoznak.
Rejtély a köbön
Viszont kétnapos kutatás után sem akadtunk a Lázár által emlegetett lobbizás nyomára a jogszabályokban, igaz, Lázár is elismerte, hogy a kormányban is „nyomoznak” még, ha ez lezárul, nyilvánosságra hozzák a cégneveket. A miniszter a csütörtöki kormányinfón ugyanakkor egy 2012-es belügyminisztériumi rendeletet és „svájci” cégeket emlegetett. Az említett belügyi rendelet valóban részletesen szabályozza, hogyan kell a kéményseprőknek vizsgálniuk a kéményeket, hogy ne szivárogjon a füst, szén-monoxid, de egyértelmű utalás a téglára nincs.
Találtunk viszont egy kéményekre vonatkozó 2012-es szabványt. Ez leszögezi, hogy „tégla csak abban az esetben alkalmazható (...), ha megfelelőség igazolással erre a célra alkalmas”. Ezt kifogásolta a kecskeméti építész is Lázárnál, hangsúlyozva, hogy az 1890-es években komplett városközpontok épültek tömör agyagtéglából, és ha gáztüzelésre nem, ezek a kémények fa- és széntüzelésre viszont tökéletesen alkalmasak voltak. Lázár erre mondta Szekszárdon, hogy „valamikor 2011-2012-ben” belenyúltak cégek a szabályozásba a Fidesz-kormánynál, és "kiszorították" a téglát.
Csakhogy a szabványok kidolgozása nem kormányzati feladat, hanem a piaci szereplőket tagjai között tudó Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) dolga. Az MSZT nem is takargatja, hogy a 2012-es kéményszabvány kidolgozását 5 kéményes cég és a BM finanszírozta. A dokumentum azt is leszögezi, hogy a szabvány alkalmazása „önkéntes”, nem kötelező. Mellékesen a szabvány kidolgozását finanszírozó Proschorn és Jeremias tulajdonosa német, a Schiedel osztrák, a Tricox pedig holland, a piacvezető kéménygyártók között nem találtunk svájci céget. Akadt a szabvány támogatói között egy magyar, az Épkémény, de ha lobbizott is, nem sok eredménnyel, mert 2013-ban a cég bedőlt, épp' felszámolják.
| Lettek volna jobb példák |
Lázár János már évekkel ezelőtt is panaszkodott a lobbikra, 2011-ben a hvg.hu-nak adott interjújában azt mondta, „természetes, hogy vannak lobbik. A baj az, hogy ez nincs törvényes keretek közé illesztve.” Sőt, a lobbitörvény megalkotását is a túl „sok lobbi” akadályozza. A törvény azóta sem született meg, a kormány és a parlament pedig sok olyan jogszabályt alkotott, mely egy-egy Fidesz-közeli vállalkozó érdekeit szolgálta. Most is folyamatban van egy olyan törvénymódosító tárgyalása az Országgyűlésben, amely engedélyezné a reklámtáblák kihelyezését az utak mellé. Csakhogy a tiltást is a Fidesz kezdeményezte még az előző ciklusban, arra hivatkozva, hogy a plakátok balesetveszélyesek, hiszen elterelik az autósok figyelmét. Valójában a törvények átdolgozása „lekövette” a Fidesz hátországában történt változásokat. Pár évvel ezelőtt még Simicska Lajos plakátcégei versenyt futottak a közterületi reklámpiacon az ESMA nevű céggel. Tavaly viszont Orbán összeveszett Simicskával, a miniszterelnök barátja, Garancsi István pedig felvásárolta a tiltás miatt korábban nehéz helyzetbe került ESMA-t. Két hete Lázár a módosítást azzal magyarázta ki, hogy időközben rájöttek, mégsem balesetveszélyesek a köztéri reklámok. |
Ugyanakkor ez a téglára vonatkozó előírás már egy korábbi, 2010-es szabványba is bekerült. Ám ez nem lehet magyarországi lobbizás eredménye: a tagállamoknak kötelező átvenniük az európai uniós szabványokat, ha saját „szakállukra” alkotnak új szabályokat, akkor azok nem kerülhetnek ellentétbe az EU-sokkal. Erre hivatkozott Komlós Andor, a Leier Hungária ügyvezetője is, amikor a vs.hu-nak tagadta, hogy lobbiztak volna a tégla „kizárásáért” (a Leier nincs is a szabvány finanszírozói között – a szerk.). A szabványok kialakításából hiba is lenne kizárni a cégeket, hiszen ők fejlesztenek, többnyire náluk születnek az új találmányok.
A tervezők nem kockáztatnak
A szabványok betartása azért önkéntes, hogy ne akadályozzák a műszaki fejlődést. Tehát, ha egy téglagyártó előáll egy olyan termékkel, amely mindazt „tudja”, amit a kéményes cégek termékei, és megszerzi például az Építésügyi Minőségellenőrző Kft. minőségtanúsítványát, akkor még a 2012-es szabványnak is megfelel. A hvg.hu által megkeresett szakemberek szerint egyszerűen arról van szó, hogy nincs ilyen tégla a magyar piacon.
Netoleczky Károly, a Kéményjobbítók Országos Szövetségének elnöke szerint a téglagyártókat sem kell félteni, erős lobbierővel rendelkeznek. Ráadásul ezen a piacon is külföldi tulajdonban vannak a legnagyobb gyártók. Egyébként a mindenkori kormány rendszeresen megkérdezi a piaci szereplőket a jogszabályok kialakításánál, több szakember szerint a probléma inkább az, hogy eddig nem vették figyelembe a javaslataikat, amikor a szabályozás egyszerűsítését kérték. Kerestük a Magyar Téglás Szövetséget, de a szervezet jelezte, nem kívánnak az ügyben megszólalni.
Koós Miklós pécsi építész szerint a tervezők agyon vannak terhelve, a rájuk vonatkozó szabályok egyre szigorúbbak lettek az elmúlt években. Ezt Lázár is elismerte a kormányinfón azt hangsúlyozva, hogy már nem is terveznek, hanem a jogszabályokat bújják. Óriási a felelősség rajtuk Koós szerint, hiszen bármi hiba, baleset történik, őket veszik elő. Éppen ezért igyekeznek olyan anyagokat felhasználni, melyek a lehető legjobbak, minősítettek. Netoleczky szerint könnyebb dolguk van, ha egy termék megfelel a szabványoknak, hiszen nem kell bizonygatniuk, hogy az új műszaki megoldás legalább olyan jó, mintha szabványos lenne. Zombori szerint egyébként egy családi ház udvarán bárki építhet kemencét téglakéménnyel, akkor van baj, ha ezt például egy étterem, vendégház teszi, hiszen az építkezés ekkor már engedélyköteles.
