Csökkenő egyetemi autonómia, a bölcsész- és társadalomtudományi kurzusok kínálatának szűkítése, a felsőoktatáshoz való hozzáférés nehezítése – a kormány nem csak az országajánlásokban foglaltakat nem veszi figyelembe. A hvg.hu megkeresésére az Európai Bizottság oktatási biztosa, Navracsics Tibor osztályvezetőjén keresztül mondott véleményt a magyar felsőoktatásban zajló folyamatokról. Túlzás lenne a nézőpontok egyezéséről beszélni.
A bizottsági választ Michael Teutsch osztályvezető tolmácsolta. A levélben olyan részek is fellelhetőek, amelyek a kormány oktatáspolitikájának sorok közti kritikájaként is olvashatóak. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy az oktatásügy tagállami hatáskörbe tartozó terület, a Bizottság legfeljebb ajánlásokat fogalmaz meg e téren.
Autonómia, sokszínűség, széles oktatási paletta
A biztosi válasz kiemeli a felsőoktatási autonómia és sokszínűség jelentőségét. Az EB a felsőoktatás modernizációjáról szóló 2011-es dokumentumában megállapítja, hogy "a felsőoktatás minősége és relevanciája olyan felsőoktatási rendszerekben erősödik, amelyekben sokféle intézmény és program van jelen, és amelyben az egyes intézmények autonómiát élveznek saját stratégiáik meghatározásában és erősségeikre koncentrálnak".
Ehhez képest a legutóbbi felsőoktatási törvénymódosítás társadalmi folyamatában minden nem állami szereplő irreális határidőkről, az egyeztetés látszatáról számol be, a konzisztóriumi rendszer bevezetése első ránézésre pedig keményen megingatja a felsőoktatási intézményi autonómiát (a kormányzat állami kinevezésű, öttagú konzisztóriumot ültetne az egyetemek-főiskolák nyakára, amelynek vétójoga van a pedagógiai-gazdasági döntések meghozatalakor). A Magyar Rektori Konferencia is arról számolt be, hogy "a szakstruktúra kialakítását nem előzte meg annyi konzultáció, mint a törvényjavaslatot". A sokszínűségnek pedig a képzések számának 20 százalékos csökkentése nem biztos, hogy kedvez.
A biztosi válasz kiemeli a merengő bölcsészek jelentőségét: "A tudásalapú gazdaság kialakítása az egyetemi diszciplínák széles köréből kíván magasan kvalifikált embereket, így a bölcsészet- és társadalomtudomány területéről is. A sikeres felsőoktatási rendszerek ezt jellemzően úgy érik el, hogy jó minőségű alap- és mesterfokozatú programok kiegyensúlyozott választékát biztosítják."
Ahogy azt a hvg.hu-nak tanszékvezetők elmondták, a kulturális antropológia alapszak megszűnése nem kedvez az igazán mély tudományos tudás megszerzésének, a filmelmélet alapszak megszüntetését Kovács András Bálint ELTE-s tanszékvezető gyilkosságnak minősítette, hiszen az összes (amúgy jó elhelyezkedési mutatókkal rendelkező) filmes mesterszak erre épül. A nemzetközi tanulmányok vagy a társadalmi tanulmányok alapszak megszüntetésével jó általános képzések szűnnek meg, amolyan igazi alapszakok, amelyek elvégzését követően különböző mesterszakokon lehetett specializálódni – ezt Bazsa György professor emeritus, a Magyar Akkreditációs Bizottság volt elnöke is megerősítette a hvg.hu-nak.
Az országjelentésre rá sem bagózunk?
Teutsch osztályvezető válaszában felhívja a figyelmet az EU idei országjelentésére, amely nem tekinthető ugyan az EU hivatalos véleményének, de a Bizottság szolgálati munkadokumentumaként szolgál, s ezekben az EU ajánlásokat fogalmaz meg, ha bizonyos területeken „gazdasági egyensúlyhiányokat” tapasztal.
A dokumentum számos problémát felvet, például az EU 2020-ra 40 százalékra emelné a diplomások arányát, jelenleg 36 százalék körüli arányt produkál. Magyarországon ez ma úgy 31 százalék, hogy beleszámoljuk a felsőoktatási szakképzésben végzőket is – csakhogy minél több hallgató kerüljön be a felsőoktatásba.
Magyarországon hatalmas problémát jelent a felsőoktatást diploma nélkül elhagyók magas aránya, tíz EU-s OECD-ország közül nálunk a legmagasabb ez az arány: 47 százalék, azaz gyakorlatilag minden második hallgató nem jut el a diplomaosztóig. Az EU szerint növelni kellene a felsőoktatásba bekerülők számát is. Bazsa szerint is az előbbiek jelentik a legnagyobb bajt, inkább ezzel a problémával kellene foglalkozni, nem a szakbezárásokkal. Szerinte széles, átfogó tudást nyújtó alapképzést kell nyújtani (mint például a nemzetközi vagy a társadalmi tanulmányok alapszak), és a gazdaság szükségleteire jobban rezonáló specifikus tudásra mesterfokon kellene koncentrálni.
A jelentkezők száma nem azonnal csökken, de ha a kormány gimnáziumokat megritkító koncepciója megvalósul, bizony visszaesés várható, ahogy a tankötelezettség korhatárának leszállításával is kevesebb diák fordul a felsőoktatás felé. Az a tervezett intézkedés sem emeli a belépők számát, folytatja Bazsa, hogy 2020-ra a tervek szerint középfokú nyelvvizsgával lehetne csak felvételizni – erre a közoktatás intézményrendszere nem készít fel, ezért nem is lehet elvárni, hogy ezt a diákok, főleg a hátrányos helyzetűek, tömegesen teljesítsék.
Nem segíti a felsőoktatást elhagyók számának csökkentésén az állami támogatási rendszer sem, amely a bejutók számát és a kiemelkedő teljesítményt jutalmazza, nem pedig a diákok tanulmányainak sikeres befejezését honorálja, áll az EU országjelentésben, amivel Bazsa is egyetért. Az sem cseng egybe az EU-s észrevételekkel, hogy túlképzésről beszélünk, amikor valójában maximum néhány százalékos túlképzésről lehet szó, egyes szakokon. És ehhez hozzá illene tenni, amit az országjelentés is leszögez, miszerint a felsőfokú végzettségűek körében 20 százalékkal magasabb az elhelyezkedési ráta, mint a középfokú végzettségűek körében – diplomával könnyebb elhelyezkedni és többet lehet keresni, mint nélküle.
Nagy baj Bazsa szerint is, hogy úgy születnek meg koncepciók, hogy nem lehet rálátni, egy javaslat miért és mi alapján kerül elő, nincs nyilvános elemzés, értékelés, indoklás. Példaként a doktori képzéssel kapcsolatos elképzelést említi: az eddigi 3 éves rendszer helyett – nagyon helyesen – egy 2+2 éves rendszer jönne, vagy jött volna be úgy, hogy 2 év után be kellene számolni a kutatás állásáról. Ez még akkor is jó rendszer lenne, ha az ösztöndíj két év utáni visszafizettetésének a felvetése sikertelen kutatás esetén nonszensz (elvégre a kutatás nem garantálható, legalábbis kétes eredményt hoz, ha mindenképp ez az elvárás). Erre néhány hét alatt valamilyen megfontolásból a kormány kihátrált az elképzelés mögül – nem tudni, miért.
Egyes osztott képzések osztatlanná alakítása pedig az amúgy is elég merev, sokszor a régi struktúrákat továbbvivő magyar oktatási rendszert tovább merevíti, ami szintén szemet szúrt az országjelentést készítőknek.
Bazsa szerint a fontos problémák helyett most a jelentéktelenebbekre koncentrál a felsőoktatás átalakításának koncepciója, pedig a Brüsszel által is megfogalmazott nagy gondokra (iskolaelhagyás, romák szegregációja, az iskolarendszer, benne a Bologna-rendszer további rugalmassága, a tömegoktatás módszerei és eredményessége, az alulfinanszírozottság stb.) kellene inkább koncentrálni, nem Brüsszel, hanem a saját érdekünk miatt.
Maga a kinevezés is fricska volt a magyar oktatáspolitikának?
Navracsics Tibor biztosi kinevezése maga is lehetett kritika – egyes vélemények szerint azért is kapta meg épp az oktatási biztosi széket, mert az unió gyakran „pedagógiai célzattal” olyan tagállamból érkező biztosra oszt bizonyos területeket, ahol az a terület gyengélkedik. Ilyen volt a migrációs biztosi posztot görög politikusnak adni, vagy a notórius túlköltekező Franciaországgal betöltetni a költségvetési fegyelemért felelős biztosi széket.
Az is furán hatott Navracsics kinevezésekor, hogy pár nappal a kijelölése előtt megjelent a 2014-es OECD-oktatási szakanyag (Education at a Glance), amely a közoktatásba befektetett erőforrások növelését forszírozta, mert ezek kihatnak a foglalkoztatási és növekedési teljesítményre – ehhez képest Magyarországon a válság alatt és után is nettó értékben csökkent az oktatásra fordított pénzmennyiség. Az sem szólt volna Navracsics mellett, hogy Magyarországon a demográfiainál nagyobb mértékben csökkent az oktatást korán elhagyók, a lemorzsolódók száma. Sajnos sehol Európában nem függ attól annyira az előremenetel, hogy ki, hol, milyen családba születik bele, mint nálunk.
Emellett Navracsics személyén keresztül egy olyan ország adta az ifjúságpolitikáért, demokratikus nevelésért is felelős biztost, ahol kormánykritikus civil szervezetek állami vegzálásáról számolnak be a lapok.
