Egyre többen nézik a köztévét, sőt a megújulás másnapján már a lakosság fele a köztévét bámulta – legalábbis az MTVA közleményeiben ezt állítja. Csakhogy az adatokat inkább kozmetikázzák, és olyan adatokat közölnek, amiket a szakma nem vesz alapul.
Kedden újabb győzelmi jelentést adott ki a köztévé. Ez a közlemény azt a benyomást kelti, hogy öt közszolgálati adó hétfőn összesen 4 millió 56 ezer fő nézte. Sőt, közlésük szerint a napok óta hibát hibára halmozó, vasárnap a zűrök miatt elsötétült hírcsatornájuk hétfőn 2,57 millió főt ért el.
Mivel a köztévé műsorgyártója és finanszírozója különféle számokkal rukkol elő, érdemes elmélyedni a nézettségmérés matekjában, hogy kiderítsük tényleg olyan sikeres-e az állami média, ahogy magáról kommunikálja.
Régi trükk
Bár a közönség csak most – a közhírtévé és az Petőfi TV indulásakor – fedezte fel, hogy az állami média ügyesen játszik, matekozik a különféle adatokkal, melyet egy független közönségméréssel foglalkozó cégtől, a Nielsentől kap, valójában már évek óta kihasználják azt a lehetőséget, hogy a nézettségnek különféle mutatói vannak. Úgy tűnik, rendszerint azt a számot választhatják ki, amely a lehető legjobb színben tünteti fel őket. Igaz, ezzel szinte mindegyik kereskedelmi csatorna játszik.
Ugyanis a nézettségmérők többféle mutatót is használnak, hogy a lehető legpontosabban ki tudják számolni, kik, mennyi időt töltöttek egy csatorna, egy műsor előtt, mikor és hova kapcsoltak el. Ennek köszönhetően még azt is ki lehet számolni, hogy egy háromgyerekes, autóval és mobiltelefonnal rendelkező családapa mit nézett az esti főműsoridőnek nevezett sávban.
Mi az a bűvös „elérés”?
Csakhogy a köztévé, ahogy most is, úgy évek óta egy olyan adatot használ, amit a kereskedelmi tévék nem használnak a nézettségük kommunikálásában. Ez az elérés (RCH, reach). Az RCH „a vizsgált eseményt, műsort legalább egy percig nézők száma”. A köztévé ezeket a nézőket szokta összeadni, pontosabban a kumulált nézőszámokat szokta kommunikálni.
Akkor vessük össze a köztévés RCH-t a többi tévé elérésével (ezer fő). A nagyobb grafikonért kattintson a képre:
Az MTVA kedden is „napi elérésről” írt a közleményében, igaz, megoldási kulcsot nem ad ahhoz, hogy a milliós szám hogy jött ki. Megnézték, hányan kapcsoltak legalább egy percig a közmédiára. Ez azért is értelmezhetetlen, mert egy nézőnek átlagosan ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy felfogja, mit néz ,és hogy eldönthesse, érdekli-e, maradjon-e az adott csatornán. Ráadásul az a tapasztalat, hogy az emberek szeretik úgy beállítani a tévéknél a csatornabeosztást, hogy az első 4-5 helyen a köztévé műsorai szerepelnek, a kereskedelmi tévék reklámblokkjai idején pedig kapcsolgatva gyakran kikötnek a köztévénél, hogy aztán visszatérjenek a filmjükhöz.
Az RCH-ról mi sem árul el többet, mint az, ha összevetjük a kereskedelmi tévék RCH-jával:
A M1 hírcsatorna elért közönsége hétfőn: 2.570.203 fő.
Az országos lefedettséggel nem is rendelkező évi 1,9 milliárdból gazdálkodó ATV: 1.291.749 fő
RTL Klub: 4.030.000 fő
TV2: 3.547.000 fő
Vagy egy kisebb kábelcsatorna, a Comedy Central: 670.000 fő.
Tehát a köztévé által használt "elérést" figyelembe véve sem beszélhetünk kirobbanó sikerről. A legfurcsább a kommunikációjukban az volt, amikor kihozták (lásd az első képet), hogy az ő hírműsoraik voltak a legnézettebbek vasárnap. Ugyanis a 20 híradóra egyetlen percre kapcsolók kumulált számát összvetették az RTL egyetlen, aznap este sugárzott híradójával. Ráadásul még ebben az összesítésben is bakiztak: az ATV-nek március 15-én nem 6, hanem 3 híradója volt. (A híradók valós nézettséget lentebb találja.)
És mit mutat a tényleges nézettség?
Viszont a tévétársaságok zöme nem az elérést, hanem a nézettséget (AMR) számolja. Az AMR ugyanis már átlagol. Tehát nemcsak azt nézik, hogy összesen hányan kapcsoltak oda legalább egy percig, hanem belekalkulálják azt is, hogy mennyi ideig maradnak, milyen hosszú a műsor, és ebből készítenek egy átlagot.
Magyarán, ha az RTL vagy a TV2 híradóját egymillió ember nézte, az azt jelenti, hogy minden percében volt átlagosan egymillió nézőjük. Persze, volt olyan perc, amikor 700 ezer, volt, amikor 1,2 millió, ezért kell átlagolni.
Íme, hogy nézett ki a valódi „nézettség” hétfőn, az egész nap átlagát számolva:
M1: 63,4 ezer
RTL: 247,5 ezer
TV2: 223,1 ezer
A főcsatornává előlépett Duna Tv: 89,9 ezer
(Mindez azért tűnik ennyire alacsonynak, mert az éjszakai órák is benne vannak, amikor pár ezer ember tévézik – a szerk.)
Az esti híradók nézettsége március 16-án:
TV2: 931,5 ezer
RTL Klub: 883,6 ezer
M1: 255,1 ezer
Ez az utóbbi adat azt mutatja, hogy az M1 újrapozicionálása egyelőre akadozik, hiszen rosszabbak az adatok, mint egy hete (lásd az alábbi grafikont). A beszakadás külön érdekes abból a szempontból, hogy március 15-én 18 órára tették át az esti Híradót, így megversenyeztették a szintén este hatkor kezdődő két kereskedelmi tévé hírműsorával:
Ki mennyire „súlyos”?
De a legjobb mutató a közönségarány (SHR). Ez azt mutatja, hogy az aznapi - adott idősávban - tévézők hány százaléka követte egyik vagy másik műsort, egyik vagy másik csatornát. Azaz ebből derül ki, hogy egy tévétársaságnak milyen súlya van igazán a tévés piacon, ahol 106 magyar nyelvű csatorna működik.
Nézzük a hétfői SHR-t:
RTL-csoport (8 csatorna): 27,8% (Ebből RTL Klub: 15,2%)
TV2-csoport (4 csatorna): 17,5% (Ebből TV2: 13,7%)
Közmédia (5 csatorna): 14,4% (Ebből a főcsatorna: 5,5%, közhírtévé: 3,9%)
Persze igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy az elérés senkit nem érdekel. A reklámozóknak és a politikusoknak ugyanis fontos lehet ez az adat is, hiszen érdekli őket, hogy a rövid üzeneteik hány emberhez jutottak el. Csakhogy a hirdetők nem elégszenek meg ennyivel, ők tovább osztanak-szoroznak, mert arra is kíváncsiak, hogy egy reklámblokk nézettsége mikor esik, mikor nő, a szpotjuk mennyire érdekfeszítő, sőt, azt is vizsgálják, hogy mely korosztályok követik a reklámokat.
A politikusok kevésbé foglalkoznak ezzel, viszont egy közpénzből – és nem a kormánypárt pénzéből – működő köztévét pontosan ezért nem az elérés, hanem az AMR vagy az SHR kellene érdekelje. Az mutatná, mennyire sikeresek vagy sikertelenek a műsorai, nem pedig azt, hogy politikailag hasznosak-e.
A kereskedelmi tévék is háborúznak időnként az adatokat fegyverként használva. De ők nem az egymással össze nem vethető adatokat keverik, ők AMR-rel AMR-t, SHR-rel SHR-t vetnek össze. Viszont a korosztályokkal játszanak: a TV2 a 18–59-es, az RTL a 18–49-es korosztályban méri magát. Ám az ő vitájuknak még van is értelme. A magyar társadalom öregszik, és az idősebbek is költenek, nekik is kell reklámozni – mondja a TV2. Lehet, hogy öregszik a társadalom, de a 49 felettiek kevesebbet költenek, mint a fiatalabbak. Tehát ez célcsoport-, és nem nézettségi vita.
