Tizenkilenc kérdéses népszavazással próbálnak irányt szabni az ellenzéki tüntetéseknek a szervezők. A kérdések többsége könnyen elbukhat a hitelesítési folyamaton, arról nem is beszélve, hogy a felvetett témák túl bonyolultak, és a tizenkilenc kérdés túl sok ahhoz, hogy azonosulni tudjanak az ügyekkel az emberek.
A március 15-ei, új magyar köztársaságot követelő ellenzéki tüntetés egyetlen meglepő momentuma az volt, hogy a szervezők a márciusi ifjak 12 pontját is túlszárnyalva 19 kérdésben kezdeményeznének népszavazást. A Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB) hárman nyújtják be a kérdéseket: a demonstráció két főszervezője, a 60ezren a MAGÁN Nyugdíjukért csoportot képviselő Vajda Zoltán, aki a XVI. kerületben Együtt színekben önkormányzati képviselő és a Százezren az internetadó ellen csoportot vezető Gulyás Balázs (az általuk szervezett eddigi megmozdulásokról ennek a cikknek a végén olvashat), valamint Lattmann Tamás nemzetközi jogász, az ELTE tanára.
A 19 kérdés már olvasható a népszavazást is felkaroló honlapon, ahol közérdekű adatigénylést, tüntetésszervezést és civil kezdeményezésekhez csatlakozást segítő aloldalakra lehet még kattintani. A kérdéseket 15 csoportba sorolják a népszavazás kezdeményezői, olyan témák szerepelnek egymás mellett, mint átlátható politikusvagyon, zöld energia, átlátható nyugdíjrendszer, a miniszterelnöki iroda Várba költözése, közmunka-szabályozás, dohánymonopólium, Paks II., és a sor még hosszan folytatódik.
Tizenkilenc csak egy tucat
Lattmann Tamás szerint ezek a kérdések már „régóta az utcán hevertek”, ők csak összeszedték őket. „A Fidesz-kormányzásnak köszönhetően összesűrűsödtek a problémák, ezért lett ilyen sok kérdés. De ha jobban megnézzük, akkor nem tizenkilenc, mindössze kicsivel több, mint egy tucat ügyről van szó” – magyarázta Vajda a hvg.hu kérdésére.
A kérdéseket a három beterjesztő fogalmazta meg, de többhetes előzetes egyeztetések előzték meg, amiben „valós hatalommal rendelkező, prominens pártpolitikusok” nem vettek részt, azonban civilek, aktivisták nagy számban. Közülük azonban senkit sem akartak megnevezni az általunk megkérdezettek.
Lattmann szerint a közügyekkel foglalkozás soha nem látott mélységbe süllyedt, aminek legszembeötlőbb jele Simicska gecizése. Szerinte ezek a kérdések a magyar közélet jelenleg leginkább központi kérdései, és alkalmasak arra, hogy rendes mederbe tereljék vissza a közbeszédet: „Az ellenzéki pártoknak segíthetnek az önazonosságuk megtalálásban, a kormánypártoknak pedig szintén reagálniuk kell.”
A népszavazást kezdeményezők két kategóriára osztják a kérdéseket: egyrészt az Orbán-kormány politikáját direkten kritizáló ügyekre, másrészt olyan ügyekre, amiket az elmúlt 25 évben egyetlen hatalommal rendelkező pártalakulat sem tudott rendezni. Az első csoportban legjobb példaként a vagyonnyilatkozattal foglalkozó kérdéseket hozták fel, a másodikra pedig az ügynökakták nyilvánosságát célzó kérdést említették.
„Személy szerint a második kategóriákba tartozó kérdéseket tartom fontosabbnak, mert ezeknek a népszavazással rendezése túlmutatna az Orbán-kormányon, és az elkövetkező kormányoknak is mérce lenne” – mondta Lattmann. Szerinte ezeket az ügyeket „el kell venni a napi politikától”, hogy a választói akarat közvetlenül nyilvánulhasson meg.
Ami akár még bűn is lehet
A kérdéseket végigolvasva leginkább amiatt fogalmazódhatnak meg kételyek, hogy ilyen sok, és ennyire bonyolult kérdés alkalmas lehet-e arra, hogy összefogja az egyébként nagyon töredezett ellenzéki baloldalt, vagy legalábbis azonosulni lehessen a kérdésekből közvetkező célokkal. Horn Gábor, az SZDSZ egykori ügyvivője, aki egyebek mellett a sikeres Kovács Pisti-s választási kampányért is felelt, a hvg.hu-nak azt mondta, hogy „akik ezt a 19 kérdést összerakták, még nem találkoztak a politikai kommunikációval, ami akár még bűn is lehet”. Szerinte ezek a kérdések más-más jelentőségűek, teljesen heterogén csoportot alkotnak. Az SZDSZ által szervezett 1989-es négyigenes referendum, illetve a Fidesz-féle 2008-as szociális népszavazás olyan, nagy jelentőségű kérdéseket vetettek fel, amelyek a társadalmat széles körben érintették – ennek a 19 kérdésnek a többsége viszont nem ilyen.
| Népszavazás és kérdőív |
A jelenlegi magyar jogrend az országos népszavazás két formáját ismeri: kötelezően elrendelt népszavazás, illetve fakultatív népszavazás. A kötelező népszavazáshoz legalább 200 ezer választópolgár aláírását kell összegyűjteniük a kezdeményezőknek az NVB által hitelesített íveken. Ha ez sikerül, akkor az Országgyűlésnek el kell rendelnie a népszavazás kiírását, ami ebben az esetben mindenképpen ügydöntő. A parlament a népszavazást követő három évig nem hozhat a népszavazás eredményével ellentétes határozatot, törvényt
Az NVB azokban az esetekben tagadhatja meg a hitelesítést, ha a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, a kérdésben az Alaptörvény alapján nem lehet népszavazást tartani, a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvény állította követelményeknek, vagy ha az aláírásgyűjtő ív nem felel meg az előírtaknak.
Érvényes a népszavazás, ha az összes választópolgár legalább fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazók több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. |
Juhász Attila, a Political Capital elemzője, politológus szerint a népszavazási kezdeményezéseknek nagy keletjük van, nem hatnak az újdonság erejével, ezért szerinte sem fog működni a civilek 19 kérdéses kezdeményezése. Szerinte sem hatékony a túl sok kérdés, úgy látja, maximum 2-3 olyan témát kellene találni, amit viszont következetesen, szinte naponta kéne képviselni, és nem kihátrálni mögüle. Ilyen sikeres példának tekinthető Juhász Péter következetes korrupcióellenes kiállása, amely jól felépítette az Együtt politikusának imázsát. Itt egyértelmű, ki az ellenfél (Rogán Antal és utóda), és a közvélemény az erőteljes, szinte napi aktivitásnak köszönhetően megértette az üzenetet. (Más kérdés, hogy Juhász pártja, az Együtt viszont ebből semmit sem profitált, mivel Juhászt az emberek nem köti az Együtthez.)
Körmönfont, de hibás?
Vajda a kérdések bonyolultságát azzal indokolta, hogy nem szeretnék, ha egy kérdés is elvérezne az Nemzeti Választási Bizottság vagy az alkotmányjogászok szűrőjén. „Nem szívesen mondanánk le egyetlen kérdésről se, ezért a körmönfont megfogalmazások.” Ugyanakkor azt is elmondta, hogy ha lezáródik a hitelesítési procedúra, elképzelhető, a megmaradt kérdések közül akkor sem koncentrálnak mindegyikre. Az ügyek társadalmi támogatottsága szerinte is eltérő lehet, viszont ennyire kezdeti stádiumban konkrétumokról nem akart beszélni. Párhuzamként a 2008-as „szociális népszavazást” hozta fel, ahol a Fidesz hét kérdéséből kettő maradt talpon (vizitdíj és tandíj), amihez később még egyet csaptak hozzá (kórházi napidíj).
Tordai Csaba alkotmányjogász, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány államtitkára egyesével véleményezte a hvg.hu-nak a kérdéseket – és bár Vajdáék állították, a kérdéseket látta jogi szakértő, ez nem igazán tükröződik a végeredményen. Tordai szerint több kérdés nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének, mások pedig a jogalkotói egyértelműség próbáján bukhatnak el. A kezdeményezőknek persze nincs könnyű dolguk: a kérdéseknek egyszerre kell elég egyszerűnek lenniük ahhoz, hogy egy átlagos választópolgár megérthesse őket, illetve kellően precíznek ahhoz, hogy az Országgyűlés eldönthesse, milyen tartalmú törvényt kell alkotnia az eredményes népszavazás nyomán.
Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint például egy népszavazási kérdés nem tartalmazhat több alkérdést, az abban használt fogalmaknak egyértelmű jogi tartalommal kell rendelkezniük, illetve nem lehet egy szám szerint hivatkozott jogszabály tartalmáról referendumot tartani. Az utóbbi évek kúriai döntések szerint nem tartható népszavazás olyan kérdésben, amit kormányrendelet szabályoz, mert csak az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyeket lehet referendumra bocsátani. Régi tilalom, hogy adózási tárgyú kérdésben nincs helye népszavazásnak. A kérdések többsége ezért Tordai szerint megbukna a szűrőn. Első körben formai okokra hivatkozva is elutasíthatja a Nemzeti Választási Iroda elnöke az aláírásgyűjtő ívek hitelesítését, például ha a kezdeményezők nem jelentették be előre az aláírásgyűjtést a Nemzeti Adatvédelmi Információszabadság Hatóságnál (NAIH).
Az alkotmányjogász szerint sikerrel veheti az akadályt a politikusok adóbevallásának és a hozzátartozói vagyonnyilatkozatok nyilvánosságára, az ötezer forintos kamarai hozzájárulásra, az egyéni tb nyugdíjszámlákra, a Miniszterelnökség várbeli elhelyezésére, a tankötelezettségi korhatárra és a közmunkások jogaira vonatkozó kérdés. A többi kezdeményezés hitelesítése ugyanakkor megtagadható az egyértelműség követelményének sérelme, az Országgyűlés hatáskörének hiánya, illetve a tiltott tárgykörök miatt.
